Erőszakmentes hét - utózönge

Meglepően gyorsan eltelt az erőszakmentes hét. Könnyen átvészeltem, mi több élveztem, hiszen elég sok programunk volt a héten és este sokszor már csak bezombultam az ágyba.
Tegnap este már volt kis kitérő, mert megnéztem két Castle epizódot. Igaz, egyikben sem mutattak gyilkosságot, de azután nyomoztak, szóval nem nevezhető erőszakmentesnek egyik sem.
Megfigyelésem szerint ezen a héten, nagyjából szerdától már nyugodtabban aludtam, azok az álmok, amikre visszaemlékeztem, egészen mások voltak (kevésbé kaotikusak, egy-egy történet, ami többnyire nyugodt), kipihentebben ébredtem.
Örülök, hogy kipróbáltam és azt hiszem, hogy mától sem fogom visszavetni magam a sűrűjébe, igyekszem kerülni ezt az erőszak-dömpinget, ahol lehet.

Erőszakmentes hét - start

Tegnap este besokalltam. Rájöttem, hogy nem telik úgy el nap, hogy ne látnék filmben, sorozatban vagy valahol napi (?!) szinten gyilkosságo(ka)t. Döbbenetes felfedezés volt, hogy jó ideje az eddig természetes mindennapjaimban ez ilyen arányban, napi szinten jelen van. Mindenhonnan ez folyik...
Ezért ma reggel úgy döntöttem - kezdetnek ezen a héten - nem nézek olyat, amiben ilyen jelenik meg (helyszínelő sorozatok, Castle, Fringe, Supernatural stb. ezennel kilőve) - inkább olvasok, horgolok, mesét vagy nyugodalmas természetfilmet nézek.
Nem is értem, hogyan válhatott az erőszak ennyire mindennapjaivá az általam befogadott látványoknak, és miért hagytam ezt.
Kíváncsi vagyok, bírom-e egyáltalán egy hétig (még ha most olyan könnyűnek is tűnik), és érzek-e különbséget - akár az álmaimban, akár egyébként (hiszen például értékesebben töltöm majd el az időmet).

Junkie - DDD1

Nyaralok, pihenek és isteni dolgom van, tudom. Naponta olvasok, sorozatokat nézek, sétálok, írok. Imádom.
Hála az esős-viharos éjszakának, befejeztem az egyik kedves kollégám által ajánlott sorozat első évadjának megtekintését.
Köszönöm, igazi könnyű, szórakoztató, de egyáltalán nem felszínes kikapcsolódást adott nekem a Drop Dead Diva, kiváló színészi alakításokkal, érdekes epizód és évad történettekkel, úgy hogy amíg néztem, valóban megfeledkeztem minden másról, "ott voltam a filmben", együtt izgultam a szereplőkkel, kacagtam a vidám jeleneteken és könnyeztem a megható pillanatok közben.

Dr. House - Köszi!

Tegnap este megnéztem a House M.D. Season 6 évadzáró epizódot - bár amikor eléültem, valahogy nem realizáltam, hogy ez már az.
Tulajdonképpen még most is nehezen találom a szavakat. Olyan ívvel volt felépítve ez a rész, hogy valósággal belepaszírozott a székbe. Hugh Laurie játéka egyszerűen zseniális volt!
Úgy érzem, ha itt véget érne a House sorozat, akkor is elégedett lehetnék, ez így "nyitottan gömbölyű". És csak annyit tudok mondani: köszi!
Ahhoz képest, hogy a magyar tévében megjelent, első reklámoknál azt gondoltam, ennek a bunkó orvosnak a történeteit tuti nem fogom nézni (első megütközés: élősködőnek titulált magzat), most elmondhatom, imádom/imádtam! Örülök, hogy "megismerhettem" a karakterét.
Sokat tanultam tőle/belőle, rengeteg gondolatot ébresztett bennem, amiért hálás vagyok - a színészeknek és természetesen a sorozat szerzőinek, stábjának is.

BSG - köszönet

Vége van., elfogyott, nincs több perc, amit várhatnék... Egyik szemem sír, a másik nevet. Rengeteg olyan pillanatot köszönhetek ennek a sorozatnak, amit nem felejtek el. Nem csak a film által kínált élményekre gondolok, mert kihatott a valós életemre is, annál többet adott, mint a lehetőséget a teljes kikapcsolódásra.
Elgondolkodtatott, új ismeretségeket és baráti beszélgetéseket hozott, sőt Kara Thrace karakterének hatására döntöttem el, hogy levágatom a hajam, akár akarja a femili, akár nem.
Megszerettem e sorozat karaktereit, érdekelt a jövőjük, a múltjuk, a jelenük, picit a részemmé váltak. Bár sok sorozatot nézek néhány éve, ez állt hozzám a legközelebb (eddig).
Minden tiszteletem az alkotóké, beleértve mindenkit aki dolgozott rajta, mert igazán igényes munkát adtak ki a kezükből. Köszönöm
Hiányozni fog (mégha érkezik is a Caprica...)