Selfie-s kihívás

Bevallom nem igazán értem a selfie "sikerét". Talán nem vagyok barátságban önmagammal vagy nem tudom mi a baj velem... de én nem értem. Tényleg. Miért jó ez?

Ritkán nézek tükörbe: nem sminkelek, random helyeken fésülködök, és mivel még mindig nincs a fürdőszobánkban fent a tükör, ezért még csak a fogmosásnál sem látom a képem (már ha a fürdőben vagyok amikor fogat mosok, mert sokszor sétálgatok az elektromos fogkefével).
Eszembe jutott Via kihívása, és arra gondoltam belevágok. Hátha megfejtem. Meg valahogy mostanában bejön nekem ez a kihívásos-projektes, önfeszegetős, komfortzóna piszkálós dolog. Ez a selfie dolog remekül passzol ebbe. Így tegnap este készítettem egyet. Persze mikor máskor, ha nem a hajnalban kelős napon, amikor reggel vérvétel van, este meg fogorvosos nyúzás, és aztán későn érek haza a vonattal, ami még késik is....
Szóvel elsőre ezt a szundinyuszis, inkább a U2 koncertet lesős selfiet tudtam készíteni. Igyekszem majd jobbat is. A terv egy hét alatt legalább 3-4-et összehozni és esetleg megosztani is valahol. Meglátjuk.

Alkotni jó!

Jó reggelt! :)
A gyors reggeli takarítás után halacskák lakkozásával kezdtem a napot. Kortyolgatva a forró zöld teám, kenegetem a kék halakat és tervezem, milyen is legyen majd a nyaklánc, amire kerülnek. Szól a rádió, friss levegő árad be, a Lencsi vadul vizet kortyol... Imádom ezt a reggelt!

Tegnap este fél tízkor még apró szivecskéket gyártottam, mert annyira tetszett, ahogy azt a néhányat, ami volt a kisült sünik mellé szórtam, és úgy fotóztam le őket. A képen még nincsenek lakkozva, de este ezt is megcsináltam gyorsan, így ma már háromszor ennyi szívvel is készülhet a fotó. :)

Nap mint nap készülök az Etsy boltom nyitására, csak még várok a bankkártyámra. Nem baj, addig is alaposan körbe tudok járni, és előkészíteni mindent! Izgi! :)
A másik, magamnak-alkotós projektem, hogy készítem Zelk Zoltán: A három nyúl című versének "illusztrációját", levegőn száradó gyurmából. Mivel "csak nekem" készül, bőven van idő vele szutymorogni. Kell is, sokat kell várni a fázisokra. Az első lépésben volt a formázás ebből a ragacsos, puha, agyagszerű anyagból, egy darabból - elemeket nem lehet illeszteni, mert ez az anyag nem tapad! Aztán egy nap száradás, majd alapozás, aztán pihi, majd első festés, pihi, második...
És még erdőt, környezetet is szeretnék hozzájuk. Szórakoztat nagyon! Majd mutatom ha kész, de lehet nyár közepe lesz addigra. Addig is az alvó három nyulak:

"Ezalatt a nyusziházban, fűszálakból vetett ágyban
három nyuszi aludt szépen, összebújva békességben..."

Negyedévszázad

Tulajdonképpen már két hónapja nem írtam érdemben ide. Nem tudom miért. Pedig nyilván történtek / történnek említésre méltó dolgok és tudom, hogy bánom majd, amiért nem marad meg a virtuális naplóban... De mostanában többet írok Anyunak levelet és újra írom a számomra "igazibb", valós (papír!) naplót, amibe ragasztgathatok és színezhetek meg minden. A lányommal talán kicsit aktívabban használjuk a Pipikés füzet-et is, igyekeztem a Pink & Red honlapon, no meg a tumblr-en és Facebook-on is kéne ezzel haladni, nem is szólva a sok-sok dologról, amibe belefogtam. Mindegy, szétcsúsztam. Viszont nem hagyhatom, hogy a lányom 25. születésnapjának ne legyen itt nyoma. :) Bizony, egyetlen csepp lánykám múlt hét pénteken ünnepelte velünk e különleges napot! Akárcsak a bátyjának anno, neki is mindenképpen szerettem volna készíteni egy visszaemlékezős fotó albumot. Dénesnél anno ezt egy bebújtatós albummal oldottam meg, és idézeteket gyűjtöttem még neki, amiket becsúsztattam a képek elé. Azzal is sok munka volt, hiszen ők még akkor születtek, amikor bizony komoly pénzbe került fényképezni és azt előhivatni. Sok-sok keresgélés és szkennelés, rendelés után állt össze csak a válogatás. Rékának most azonban klasszikus, fekete fotokartonos albumot vettem, fotosarkot és fehér filcet.
A néhány hét alatt összeválogatott, több mint száz képpel, rengeteg idézettel és óriási lelkesedéssel álltam neki a készítésnek, bár nem tudtam még akkor, mibe vágtam a fejszém... azaz pontosabban a kezem.



Minden oldalra vagy oldalpárra (olykor dupla párra) igyekeztem tematikusan gyűjteni vagy egy adott korszak vagy valami más terület képeit (babakor, család, érdeklődés, konkrét nyaralás stb.) és ezekhez keresni idézetet, üzenetet vagy írni, ami nekem eszembe jutott. Bizony került az albumba dalszöveg és koncert dal lista is... Amihez csak tudtam rajzokat vagy ábrákat is készítettem, külön jelölést használtam a dalszövegekhez (hangjegyek) a graffitikhez (fal-rajz), bár ezt csak később találtam ki, ezért többször oda-vissza kellett rajzolni az egészet. :) Persze semmit nem terveztem meg előre, ezért hiányzott itt-ott kép és már nem volt idő rendelni (odaadtam az eredetit), nem fért el a kitalált szöveg (ezt megoldottam *-ozással és egyéb trükkökkel :D). Volt hogy hat órán keresztül csináltam, bizony nemegyszer hüppögtem is - újranézve a szalagavató táncot, vagy elmerengve egy-egy képen és a kapcsolódó emlékeken.
Engem is megérintettek a gyűjtött idézetek, sokszor elkalandoztam emiatt az interneten is, szóval több mint harminc órába telt, míg elkészült ez az ajándék...



Azon gondolkodtam, meglepem majd magam is egy ilyesmivel 50. születésnapomra... Azt hiszem már most el kéne kezdeni azt az albumot! :D
Az ünnepet a fiúknál tartottuk, mert Karácsonykor elmulasztottam közös fotót készíteni Apuról és Rékáról, így most pótoltam! A fiam csodás szendvicseket készített - annyit, hogy egy hadseregnek elég lett volna - és isteni kávét is főzött a kései közös reggeli után. Én pedig készítettem egy túrós-citromos tortát (ezek a Réka kedvencei), új recept szerint (majd kiteszem a Sufoneszára).
Rengeteget nevettünk, falatoztunk, összebújtunk, jól és kevésbé jól sikerült fotókat készítettünk... Csodás délután volt, igazi ünnep mindannyiunknak! ♥

10 hónaposak

Ma 10 hónaposak a csajok, ünnepelünk. :)

Képes napi-riport - 2012.11.24. / 1.

Gondoltam, ha már tegnap leírtam a hétvégi terveket, ezt a hétvégét napi fotoriportolom is, egyrészt mert ilyet még úgysem csináltam, másrészt mert kettő az egyben megoldásként tesztelem is a néhány hete vásárolt, "zsebi" fényképezőgépemet különböző felvételi módokban és éles helyzetekben. Kezdődjön hát...

Ma Space Invaders-es táskával...

Reggel máris teljesült a pihenős kívánságom, mert sikerült kilencig aludni, azaz csaknem két órával többet, mint szoktam. (Regeneráló pihi kipipálva.) Ébredés után készítettem mandulatejjel egy-egy bögrényi banán turmixot mindkettőnknek és amikor felépítettük magunkat kimozdulóképesre, elindultunk a piacra, de előtte összeszedtük a hetek alatt felhalmozott szelektív hulladék csomagjainkat és elvittük a közeli gyűjtőkhöz.

  

Mint látható, az autómat már karácsonyi szezonra felszereltem, azaz felkerültek a fejtartókra a mikulás sapik. :) Sajnos a tárolóknál a helyzet a szokásos, sokan mindenféle egyéb hulladékot is odapakolnak, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Ezen egyelőre nem segít semmilyen felirat, tábla vagy figyelmeztetés. Van még hova fejlődni. :(
A harmadik képen az egyik szatyor látható, ami már néhány napja ott várakozik a sorára az előszobában. A fülek állapotából ítélve drága egyetlen nyulam, Nyüzsi többször megvizsgálhatta a táska tartósságának megfelelőségét.... Szerencsére a műanyag palackok nem nehezek. :D

Dallamok és képek

A balatoni posztokban már többször emlegettem Robi bácsit, és egyszer szó esett egy különleges hegedűről is itt a blogon. Idén nyáron volt szerencsénk kicsit többet beszélgetni az említett úr egyik lányával, aki az European Ensemble String Quartet egyik előadója.
Sok mindenről esett szó, többek között előkerült a közösségi oldalak népszerűsége, és az ő zenei világának bemutatása is. Ennek nyomán hallottam meg először az általa vonósnégyesre átírt világslágereket, melyek olykor nem is négy, hanem csak két vagy három hangszeren szólalnak meg.

Ez a különleges zenei világ megérintett, amint felcsendültek az egyedien hangszerelt, ismert dallamok, tiszta libabőr lettem. Amikor kiderült, hogy Edina örömmel fogadna képeket néhány dal bemutatásához, ami felkerülne a YouTube-ra, örömmel ajánlottam fel, hogy szívesen keresek/adok a több ezer általam készített digitális fotó közül. :))))
Mindegyik nótához egy-egy város, utazás képeit válogattam össze, és izgatottan vártam, hogy a klip készítője mit hoz össze az elküldött képkupacból.
Nemrég megkaptam az elkészült műről a linkeket, és bevallom, óriási élmény így is visszanézni az emlékeinket...

Kíváncsiaknak a linkek:
Secrets - One Republic - arrangement by European Ensemble Strings
Love Song - Adele - arrangement by European Ensemble Strings
Thousand Years - Twilight Saga - arrangement by European Ensemble Strings

 

Köszönöm a lehetőséget!

Kesze-kusza gondolat kupac

Már el is múlt a strucc mód.
Csütörtök este óta van egy kupacnyi diagnózisom és ennek nyomán lett sok-sok töprengeni valóm a hétvégére... Legalábbis az volt a terv, hogy átgondolom majd a dolgokat.
De szerencsére (?) túlzottan nem értem rá bármin is töprengeni, mert igen zsufis hétvége volt, amit főleg barátokkal töltöttünk a nyaralóban - nemrég értünk haza.

Gondolkodtam mit írjak, de most ez csak egy ilyen kusza folyomány. Így folytatom...

Nagy élmény volt a szombat esti vihar-várás és villám-fotózási próba. Sajnos, nem sikerült elcsípnem egy villámot sem, de azért lett néhány egész jó kép - legalábbis én örülök nekik és nekem tetszenek.
Kéne lassan tanulgatnom a nyers képeken való molyolást is, hogy tudjam fokozni a hatást... Érdekel, érdekes.
Ma, kora reggel is kimentem fotózni, amikor még a párom és a vendégek is aludtak.
Élveztem, olyan albioni félhomályban ébredezett a tó, a tegnap esti vihar után csendes nyugalomban, szuszogva, lassan ébredezve.
Mire a többiek felkeltek, már a napcsoka is előbújt, igaz, csak rövid időre.

Jól sikerült a szombati grillezés, és vicces volt, hogy szinte mindenki más többet nyögött és/vagy panaszkodott a hátára/gerincére stb., mint én, akinek néhány napja diagnosztizált és ki tudja mióta tombizó (minimum három év) SNSA-ja, hármas stádiumú sacroileitis-e és kisizületi arthritise is van.
Ezen egyébként jókat kuncogtam... :))) Persze a vendégekbe nem kukkantottak mindenféle vizsgálatokkal, ki tudja kiben mi bújik meg. Nekem meg attól, hogy leírták papírokra, nem lett sem jobb (sajna), sem rosszabb.

Hát így. Ami már biztos, hogy keresek tai chi lehetőséget a közelben, még több időt fordítok a lelkemre, és megváltoztatom az étrendemet is. Ehhez még kicsit kutatok, addig is elkezdtem a tibeti kefír gomba kúrát, és a kis "nokedliket" lelkesen etetem, fürdetem, és cipelem magammal ha elmegyünk hétvégére.
Tanácsokat szívesen fogadok, akár ezzel akár a változással kapcsolatban.

Szép estét (napot vagy ami éppen van), Kedves Olvasó!

Hegedű

Ma itt volt a Robi bácsi. Sajtfalatkákkal, illatos, meleg, mandulás aranygaluskával vártam, ami mellé vanília sodót kínáltam, és egy pohár finom bort. Ettünk, beszélgettünk, kávéztunk.
Utána megmutatta, hogy elhozta az új, felújított kincsecskéjét - csodálatos hangszer, az már biztos - kérte, fotózzam le neki.
Jó lett volna kicsit kettesben maradni ezzel a míves kimunkáltságú, ki tudja mennyi mesét rejtő hangszerrel, de nem tudtam... itt nyüzsgött a két fiú, telepocak ide vagy oda; hogy így fotózzam, meg úgy, ide tegyük és oda... "jajj, fel ne boruljon" és "ó, így sok a fény", "na, úgy meg kevés".
Mégis élveztem. Jó volt megfogni, simítani, nézni a finom vonalait.
Meglepett, mennyire könnyű, egy-egy apró érintésnél is finoman megszólal. Lelke van.
Örülök, hogy talákoztunk...

Milyen hosszú hétvége is volt ez?

...társaságban levős,
sokat beszélgetős,
lángost evős,
finom borokat ivós,
fagyit kanalazós,
autóban sokan utazós,
körhintás szerelmeseket fotózós,
zsíros kenyérre vágyós
és azt jól befalós,
szerelmes, cirmizős,
kacagós, nevetős,
seregélyeknek drukkolós,
szülinapokat ünneplős,
szeretteinkre gondolós,
jó levegőn alvós,
rozsdafarkúval barátkozós,
hajnali hűsben fészkelős,
teraszon reggelizős,
szúnyogcsípéseket vakarós,
jajj de szeretek élni-érzős.

Hát ilyen. Nem ebben a sorrendben.

Hömpölygés

Szeretem a mosolyát, szeretem a bőrét, szeretem a ahogy rám néz, ahogy szeret. Idén, októberben már 91 éves lesz.
Tegnap este, munka után hozzá mentem - aprólékosan, gondosan kikészített csemegével várt (egybefasírtot sütött, olyat, amilyet csak ő tud) - díszes, virágos tányérban, ünnepi szalvétával a villa alatt, paradicsomkarikákat is téve egy tányérra - szóval ott üldögélt, rám várva, lelke minden szeretetével, ahogyan mióta eszemet tudom emlékszem.
Ő nem evett velem, egy ideig csak csendben figyelt, ahogy falatozom, közben a kis bohó kutyus nyüzsgött körülöttünk, mint mindig.
Megfáradt már a nagyikám - panaszkodik, sírdogál. Ennyi idős korára, még mindig önellátó, sőt, ott segít ahol tud, és fáj neki, amiben nem megy már úgy ahogy régen...
A napokban végre volt nála fodrász (ő nem mer elindulni ilyen nagy útra), és megcsinálta a haját, amit most a leszorító-háló nélkül, kibontva hord. Szép a haja is, szeretem, a hófehér, hullámos, korához képest dús fürtjeit.
Illatos volt a Mamó, finoman hintőporozva a hajlatokban - ahogy a szép frizurához illő. Végre szégyellősen megengedte, hogy lefotózzam, de csak fésülködés után.

Igazi nő. Örök.

(Pi)cinke

Írtam ma délután, hogy igyekeztem a fenyőn szökdécselő, valamivel "nagy munkában lévő" cinkéket elcsípni a fényképezőgéppel.
Sikerült néhány egész jó képet is készíteni, a sok elsuhanó madár-utózönge mellett. A második fotót különösen megkedveltem, helyes ez az apró madár a borzas combikkal és popóval.
Holnap még próbálom közelebbről is lencsevégre kapni a kis civitelőt...

Pillanatkép

Komor fellegek árnyalják, de mégis, mintha a mélyből ragyogna ma a tó. Szeretem, ilyenkor is. A borzas hullámok között nincsenek fürdőzők, vitorlák feszülnek csak a szélben, a nádasban és körülöttünk a fákon madarak ciccegnek, csacsognak, dalolnak. Ritka augusztus elején ez a nyugalom, hálás vagyok érte. Kint ülünk a teraszon, olykor-olykor előbukkan a nap. Pihenünk, olvasunk. Mellettem a fényképezőgép, sosem lehet tudni... a teleobjektívvel próbálom elcsípni a fenyőn kutató cinkéket. Eloldódom a pillanatban.
Hangolódom, készülök, hogy folytassam a római út leírását, amire a héten nem maradt erőm, mert legyűrt valami vírus. Élvezem a pillanatot.

Albumok - nincs mese

Velencei album


Római album

Még keresem a szavakat...

Részletekben a csoda

Olyan macro lencsét kaptam a kütyükémhez, hogy kifotózom a barna sörből a hab buborékjait, a frissen sült balatoni pontyból az irdalást, az ezüstfenyőnk kérgéről a gyantacseppet!
Váó!

/me happy

Kütyüke, szeretem

Döbbenet, de tegnap már két hete, hogy le akartam írni, mennyire örülök, mert megkaptam a Kedvesemtől a "nemsikerültafaalábeszerezni" karácsonyi ajándékomat, egy új telefont!
Kicsit macerás volt a kütyüke érkezése, mert sokáig fontolgattam igazán mit szeretnék (feladatok nyilvántartása? email figyelési lehetőség? fotózás? diktafon? jegyzetelési lehetőség?), és mire kitaláltam, hogy az lenne a legjobb, ha a telefonommal viszonylag jó minőségű képeket tudnék készíteni - olyat, ami bőven elég a bloghoz, és a kedves pillanatok elcsípéséhez, bizony még sok kutatást igényelt, hogy milyen telefon tudja ezt teljesíteni, no és persze a megfelelő szolgáltatótól be is kellett szerezni...
De végül, nemisolyansokkal xmas után, hozzám jutott ez a drágaság, és napról napra jobban szeretem. Kevésbé kedvező fényviszonyok között is jó képeket készít (még a makrókkal is elégedett vagyok!), és emellett számos olyan értékes funkciója van, ami miatt egyre jobban beleszövi magát a mindennapjaimba... Szeretem.
(Már vele készült a jeges autóablak képe is...)

Vihar előtti bűvölet

Alig aludtam a múlt hétvégén pénteken, mert olyan vihar volt, hogy úgy éreztem, a természet ereje bizony belekapaszkodik a házikónkba, nem ereszti, kitépi és elrepíti, mint az Óz, a nagy varázslóban, aztán még a végén valami boszorkányra esünk mi is...

Persze a házikó maradt, de nekem bizony az álmot kifújta a szememből a szél, a takaró alatt vacogva aggódtam, mint egy kisgyerek.
Másnap is baljós fellegek gyülekeztek alkonyatkor, ahogy kinéztem az ablakon - mert a hideg miatt behúzódtunk a házba - megláttam milyen rózsaszín-narancsos fény uralja az eget. Nosza kaptam a gépet, felöltöztem, és sipirceltem ki a nádashoz fotózni! Csodás képeket sikerült készítenem, kettőt fel is tettem a Flickr-re a Balaton - 2009 szettembe.

Új kütyü, első benyomások

Még nincs egy éve, hogy rászántam magam és beruháztam egy komolyabb, amatőr fényképezőgépbe. Szerettem, azóta is szeretem a kütyükét, de a bennem mocorgó vágy és barátok unszolására egyre inkább érdekelt, milyen kihívásokkal találnám magam szemben egy új, belépőszintű DSLR, azaz digitális tükörreflexes géppel.
A múlt héten bebillent bennem a dolog, és megrendeltem a drágaságot, így ezen a hétvégén már vele együtt indultunk a nyaralóba (sőt péntek este, SOS még vettem Neki egy táskát is, hogy óvjam).
Kicsit aggódtam, hogy a jóslatoknak megfelelően egyetlen normális képet sem fogok tudni készíteni, és majd szipogok bánatomban, de szerencsére nem így történt. Persze azt sem állítom, hogy azonnal az igényeimnek megfelelő, ne adj isten másoktól "Hű" felkiáltást előcsaló fotókat csináltam, de emléknek mindegyik tökéletes lesz.
Vasárnap nagyrészt a gép kézikönyvével, és a frissen beszerzett, két új digitális-fotós könyvemmel, no meg a kütyüvel bolyongtam a nádasban, a kertben és a környéken, mindenféle dolgokat lencsevégre kapva, beállításokat kipróbálva és szokva-tanulgatva az új módszereket. Mivel eddig is nagyon érdekelt a makro fotó, szerintem ehhez előbb-utóbb kell majd egy ojbektívet vennem, de egyelőre ez a kit-ben vásárolt is "megteszi", hiszen például ez, a képen látható fű mindössze néhány centi.
Örülés van, tanulással és felfedezésekkel. Most aztán még jobban bennem van a mehetnék, és a pillanatok varázsának megörökítési vágya...

Csillagos éj

A képen nem egy fekete folt látható - a csillagokat fotóztam, életemben először. Már vásárláskor örömmel fedeztem fel, hogy van ilyen funkció a fényképezőgépemben, de tegnap próbáltam ki először. Tiszta éjszakánk volt, kicsit hideg is, és ezüsttel pettyezett palásként borult ránk a csillagos éj.

Szerettem volna az apró fényekkel szuszogó túlpartot is lefotózni, de ahhoz állvány kell, ami még nincsen...

12

Már csak 12 munkanap és végre szabira megyek. Nagyon fáradtnak érzem magam, alig várom a pihenést!
Ma , a szokásos reggeli böngészgetés közben, találtam egy fotopályázatot (VII. LUMIX Digitális Fotópályázat), lehet érdemes lenne az új kütyükémmel belevágni. Persze téma is kell. Erre mindenképpen szakítok időt a szabim idején!
...és sokat fogok olvasni, ez nagyon hiányzik. De az olvasólámpát a lakásfelújítás óta nem szereltük fel... Igaz, gyanítom a nyufi miatt gond lenne a kábellel, bár nem jellemző, hogy megrágja őket, de az ágyunk alatt óriási lenne a kísértés, az az ő kuckója.

Ideje munkába menni, csak még megvárom a kávém - ilyen fini fahéjasat kérek.

Kisebb esti körút

Amikor elkészültem a marhacsont levessel, gyorsan szétraktam, bekészítettem a Mamónak egy adagot, Roninak a csontot, és siettünk is a nagyikámhoz. Miután Roni boldogan elvonult a kis szőnyegére a csonttal, a Mamót pedig jól megölelgettem és simogattam, elmentünk a Müllerbe...

Ez a párom ötlete volt, és meglepő módon most nem is az ő kis kedvenc gumicukra miatt akart menni, hanem csak "mert rég voltunk" (itt is, mert piac után szoktunk ide jönni). Na ahhoz képest, hogy elvileg nem kellett semmi, egész jól felpakoltam, méghozzá újdonságokat is.
Pl. vettem kétféle fürdősót is kipróbálni, az egyik elvileg jó az izületeknek, a másik pedig segít kicsit ellazulni (levendulás, citromfüves). Volt jó nagy kiszerelés, ami gazdaságosnak tűnik, de én inkább 1-2 fürdésre elegendő, kicsi adagokat vettem, hogy lássam mennyire válnak be. Úgysem vagyok nagy pancsolós, zuhanyozni szoktam, így ez a 2 üvegcse só is eltart majd nekem pár hónapig, hihi.

Találtam egy másik különlegességet is - a BODYSoul testradírból a olívás-fügés változatot szemeltem ki. Igazán a furi állaga és színe ragadott meg, ezt este rögtön ki is próbáltam. Gondolom a só miatt kicsit kipirosodott tőle a bőröm, de nagyon jól esett a radírozás, és a bőröm tapintása utána selymes, és puha lett - ez nyilván részben az olaj hatása is. Most még kisebb felületen használtam, legközelebb (Talán egy hét múlva? Majd elolvasom, hogy érdemes használni...) bátrabb leszek.

Nem tudtam ellenállni, és ma megvettem egyik régi vágyamat is, egy gyümölcstorta formát! Így már magam is tudok majd ilyen különleges formájú tésztát készíteni - terveim szerint ki is próbálom vasárnap.

Innen még elmentünk a MM-ba és vettünk a kütyükémnek táskát, így most már biztonságban pihengethet, amikor nem használom. Ha megfogadom az ismerősök tanácsait, még kell polár és uv szűrő, sőt egy állvány is... No majd apránként meglesznek ezek is.