Hogyan lehetnék mágnes...

Túl vagyok ezen is. Nem mondom, hogy életem legjobb napja volt, de kevésbé volt pocsék és pánik, mint amennyire "vártam". Sajnos ez a vizsgálat sem hozott választ, az egyre súlyosodó vashiányos vérszegénységemre. Annak ellenére, hogy hosszú hetek óta minden módon igyekszem támogatni a szervezetemet e téren, tovább csökkentek a vérképemben az ehhez kapcsolódó értékek (a vas jelenleg a minimum harmada).
Nem nyafogok, és mindent elvégzek ugyanúgy, de azt nem mondom hogy a toppon vagyok - szerencsére nem is ájuldozok, szédelgek stb. mint azt akár tehetném is, az orvosok szerint.
A testem még tűr, bár ad jeleket - a hajam hullik (de ráfogom az őszi "vedlésre"), a körmöm töredezik és bordás, az orrom sebes... Lehetne rosszabb. De azért jó lenne, ha lassan elindulna egy folyamat, ami az ellenkező irányba mutat. Ha lehet kihagynám az intravénás injekciót, kórházat ésatöbbit...
Pozitívan hangolódom, lélekben "beszívom" a vasat. De azért ha valakinek értelmes tippje van, mit tehetnék még, írja meg, akár privát is. Köszi.

Hömpölygés

Szeretem a mosolyát, szeretem a bőrét, szeretem a ahogy rám néz, ahogy szeret. Idén, októberben már 91 éves lesz.
Tegnap este, munka után hozzá mentem - aprólékosan, gondosan kikészített csemegével várt (egybefasírtot sütött, olyat, amilyet csak ő tud) - díszes, virágos tányérban, ünnepi szalvétával a villa alatt, paradicsomkarikákat is téve egy tányérra - szóval ott üldögélt, rám várva, lelke minden szeretetével, ahogyan mióta eszemet tudom emlékszem.
Ő nem evett velem, egy ideig csak csendben figyelt, ahogy falatozom, közben a kis bohó kutyus nyüzsgött körülöttünk, mint mindig.
Megfáradt már a nagyikám - panaszkodik, sírdogál. Ennyi idős korára, még mindig önellátó, sőt, ott segít ahol tud, és fáj neki, amiben nem megy már úgy ahogy régen...
A napokban végre volt nála fodrász (ő nem mer elindulni ilyen nagy útra), és megcsinálta a haját, amit most a leszorító-háló nélkül, kibontva hord. Szép a haja is, szeretem, a hófehér, hullámos, korához képest dús fürtjeit.
Illatos volt a Mamó, finoman hintőporozva a hajlatokban - ahogy a szép frizurához illő. Végre szégyellősen megengedte, hogy lefotózzam, de csak fésülködés után.

Igazi nő. Örök.

Haj mizéria

Nakéremszépen, megvan végre a haj-boldogság. Igaz, nem szabi elejére, hanem a végére, de összejött amire vágytam, és a hajamban "csík" van!
Igazán mondjuk nem csík, hanem az alsó sáv, az egyik fülemtől a másikig a peremen (kb. fél centi) rézvörös (a felső réteg csokibarnájával szemben). Nekem tetszik nagyon, jobb mint amit eredetileg szerettem volna (néhány csík ugyanitt), szóval most örülök. :D