50 hét 50 ajándék

Két hete voltam 49 éves és máris - rám nem jellemző módon - tervezek. Méghozzá az 50. születésnapomra készülök.
Készülök, mert adni szeretnék, méghozzá 50, általam készített ajándékot. Ezt pedig biztos el kell kezdenem időben, különben nem fog sikerülni a tervem...

Így aztán arra gondoltam, heti egy ajándékot fogok elkészíteni. Igen ám, de egy év csak alig több mint 50 hetes, ezért máris itt az idő, kezdődik! Az első Valamit ezen a héten el kell készítenem!

Terveim szerint minden alkotásom élményét és ha lehet a kapcsolódó tudást is megosztom majd a Pink &Red-en. Ezt - mármint hogy bloggolom is - biztosan nem tudom vállalni, de azt hogy elkészül az 50 Valami, mindenképpen. Sőt picit előre is kéne dolgoznom, nyaralás és vészhelyzet esetére...
Hú, mi lesz ebből?!
Remélem szorgos, alkotó év sok új élménnyel és kihívással! ♥

nyaralásos szeretemes, 2015.aug.17.

❤ potyareggeli: kacsamájas zsíros kenyér ❤ őszibarack ❤ spagetti ❤ füvet faló tengerimalacok ❤ egész napos könyv olvasás jegyzeteléssel ❤ kupak tervek ❤ napon beérett paradicsom ❤ esti sorozatnézés ❤

Clementine, a nyUFO

Azt hiszem jobban szeretem a kötés textúráját. Igaz, a horgolásban az varázsol el, ahogy egyetlen szálon jön a fonal és tulajdonképpen egy kampós botocskával annyiféle módon lehet formálni. A kötésnél eszközként két hegyes pálca van, más a technika, de a felület kevésbé "csomózós". Azt hiszem a legjobban úgy szeretem, ha csak teljesen sima a felülete, bár nagyon érdekes és izgalmas felületeket is lehet hurkolni.

Amikor a horgolt nyufikat készítettem, már akkor is töprengtem, köthetnék is nyufit. De valahogy csak ma jutottam el odáig, hogy meg is próbáljam. Direkt készítettem ilyen kis tömbre a nyulamat, törekedve az egyszerűségre. Érdekes, amikor a Facebook-on megosztottam a képet, nagyon vicces ötletek is felmerültek vele kapcsolatban. Volt aki nem is látta benne a nyulat. :D

A konklúzió az lett, hogy ő Clementine, a mandarin-narancs nyUFO, aki egy kövér szinkronúszó. Élmény volt készíteni. A helyét remélem majd megtalálja a világban és valaki mást is boldoggá tesz...

Rózsaszín, sárga és fehér

Ma nekiláttam összerakni a Húsvétra készülő pompom füzért. :) Egyelőre most pink-sárga-fehér színvilágban, bár előkészítettem narancs-pink-pirosat is már.
A húsvéti hangulatot persze az adja, hogy van benne három tojás alakú pompom. A terveim szerint barka csokrot fogok venni és arra lógatom, esetleg még aranyesőt, bár ahogy látom jó eséllyel addigra elvirágzik. Mindegy, ha nem sikerül aranyesőt a csokorba tenni, akkor csak találok valami sárga virágot.

Örülök, mert a ma befejezett, festett tojáskám színei is véletlenül (?!) illenek ehhez az összeállításhoz. Mivel ennek a két vége lyukas (és sajnos a beleszáradt fehérje miatt kiszakadt, amikor a festést segítő rúdról levettem), oda még valami szép lezárást kell alkotnom.

De még van időm Húsvétig, szerintem kész leszek. Nem szoktam ilyenkor dekorálni, vagy csak kicsit. De most olyan jól esik! Azért locsolókat nem várok. ^^

2014. március 19. - szupernap

Hűűűűű, de szuper napom volt ma!
Reggel Heni-nél kezdtem az összekupacolt, konyhában kallódó, másoknak remélhetőleg örömet okozó finomságokkal, fűszerekkel. Aztán - mivel ma kreatív alkatrész felderítő napot tartottam - ellátogattam a GyöngyHázba, majd az ébredező, álmoskás és csodálatos lányommal beültünk a Massolit Books and Café-ba. Terveim szerint mindössze egy macchiatót vállaltam volna, de a zserbó látványa elgyengített, és ha nem is olyan, mint az apai nagymamámé, azért remek, házias verziója volt e sütemény csodának. Minden van benne amit imádok: sötét csokoládé, dió, baracklekvár...
Hangulatos kis kuckó, ajánlom szeretettel!

Innen együtt mentünk tovább a Rayher Kreatív Centrumba, majd az Úristen, festek! művészellátóba. Itt már nem tudtam megvárni, mire csábul el az egyre profibban alkotó leányzóm, mert rohannom kellett a fogorvoshoz. Szerencsére, ez már nem volt annyira kínzós dolog a csiszolásokon, fúrásokon és arcüreggyulladáson túl... mégha, értelmesebbet kellett volna előtte ennem, mint a süti, mert így végül csak fél ötkor tudtam ebédelni. Kicsit parás rész volt azért benne, mert a felpróbált korona olyan csodásan rácuppant a kis romos fogamra, hogy alig tudta a fogorvos leszedni, mert ugye fel kellett "véglegesre" ragasztani. Szerencsére kisebb íny-sebek árán ő nyert és most már remekül, fájdalom nélkül tudok rágni a bal oldalon is!

A fogorvos után elvillamosoztam a Ferenc körútig, ahol a szeles, de csodálatos napsütéses időben a Kálvin tér felé sétálva bementem az összes kreatív és gyöngyös boltba (van arra három is), nagyon takarékosan vásárolgatva (csak 165 forintot költöttem összesen és lett három színben filc csíkom, tíz apró ezüst karikám és tíz fülbevalót záró szilikon gumim), felderítve a lehetőségeket, no meg az árakat...
Ezután robogtam a Nyugatihoz, ahol a fogadott lányommal volt talim. Beültünk a La Deliziába és egy-egy finom kávé, no meg változatos kekszcsodák mellett csacsogtunk az elmúlt hetek eseményeiről. A legjobb helyre ültünk (az emeleten, az ablakhoz a kuckós oldalra), az asztalka fiókjában még érdekes levelezést is találtunk. Amikor telipocakkal és Micimackó-szerűen meglehetősen eljöttünk, mi is hagytunk ott egy cetlit... ♥

Innen már a metróhoz siettem (ahol a kezembe nyomtak egy flashmob felhívást, amit még meg kell néznem, mert ez az egyik mániám), mert várt az éhes és fájós hasú kicsi Párom, akivel még egy gyors vásárlásra beugrottunk az Europarkba.
Igaz, fáradtan értem haza, de még tudok járni (mégha "szúrkál" is a lassan gyógyuló lábam, működik!), simán futtattam nyulat és készült vacsi is... Sőt, leültem a géphez, mert mindezt ma szerettem volna leírni, bár képeket csak holnap teszek fel.

Nem szeretem

Nem szeretem az arcüreggyulladásom, nem szeretem, hogy megint antibiotikum kell, nem szeretem ezt a sűrű nyálkás állapotot és a beszorult köhögés közbeni érzést, ami kábé olyan, mintha egy csúszós polip csimpaszkodna a legcsövembe és nem akarná elengedni...
Érdekes, hogy minden évben csak a végén kapom el az influenzát, de akkor aztán nem is úszom meg szövődmény nélkül.

Még jó, hogy nem vagyok nagyon lázas, így megy a gyurmázás. Lehet holnap bepróbálok egy polipot és aztán elkövetek rajta valami voodoo trükköt. :D

Gyurma tengerimalacok

Nap mint nap gyurmázok, vagy olvasok, tanulok, inspirációkat gyűjtök és jegyzetelek a témában. Imádom. ♥ Ma úgy alakult, hogy a tengerimalacok inspirálták, amit alkotok. Először hagyományos színekkel készítettem néhány malackát, aztán "bevadultam" és bekevertem néhány bátrabb színnel, türkizt és rózsaszínt használva.

Imádom a kis dinnyéket. :)

Most már ki is sültek, és attól tartok együtt várják az uborkát...

Apróságok gyurmából

Tegnapi terveimet ma megvalósítva, ebéd után nekiláttam ismerkedni a Fimo gyurmával. Először apróságokat készítettem, próbálgattam hogyan viselkedik az anyag, mit lehet és mit nem, mire kell figyelni, mire vigyázzak...
Szerencsére gyulladt kisizületekkel is viszonylag könnyen tudtam gyúrni, csak az apró részek kialakítása volt nehezebb művelet az ujjaimnak. Meglepett viszont, hogy minden szín fog, ezért minden egyes váltásnál kezet kellett mosni, vagy minimum letörölni a kezem tisztítókendővel.
A világos színekben a legapróbb porszem és szösz is meglátszik, nagyon kényesek...

Az első alkotásom persze egy nyuszi volt, amit aztán később összegyúrtam és malac lett belőle, mert nem volt az igazi. Később aztán készült egy kisebb farmnyi állatka és két kócos szemű maci kedves barátnőknek...

Élvezem, hamarosan folytatás következik... ♥

Piros-fehér-barna

Már legalább egy hete lecseréltem az októberi koszorúnkat, csak valahogy nem jutottam el az írásig. A koszorú alapot magam fontam a Meska foglalkozáson, igaz, akkor még olyan friss volt, hogy a vesszők zöldelltek. Mostanra beérett, megbarnult.
A díszítésben nincs saját alkotás, több éve itthon lévő "maradékokból" készült. A babákat azt hiszem tavaly vettem, a kisfiú és a kislány minket jelképez a párommal, ezért szivecskét varrtam a kezükbe (mert még mindig nagy szerelem van, sőt). A "manópárt" is fonallal rögzítettem fel és a csillagokat, a csillagánizst, valamint a hópelyheket az ágakra ragasztottam. Egészen egyszerű, de szeretem. ♥

2013 - téli koszorú

Mikulás-várás

Tudom, hogy "vénségemre" kezdek megkergülni, de akkor is élveztem, hogy mini mikulás sapkát horgoltam a tengerimalacaimnak és a próba után, ma meg is történt a fotózkodás.
Ketten együtt nagyon nem akarták amit én, de egyesével végülis sikerült őket Mikulás sapiba öltöztetni. :D

Lencsi - mikuli

Wombat - mikuli

Palacsintás, festős kuckózás

Ma megint kreatív napot tartok, többek között, mert készülök a fiúk hétvégi születésnapjára... a fiam 27, Apu pedig 80 éves lesz! Napindítónak magamat leptem meg nutellás amerikai palacsintával reggelire, kicsit kitörve a vajas kifli sorozatból...

Miután megigazítottam a kicserélt wc tartály mögötti matricát (az új tartály kisebb, még szerencse, hogy volt maradék), megint bevackoltam magam az ablakhoz a kuckómba.
Sajnos kicsit hideg van, de ha becsukom az ajtót egész jó. Rádiót hallgatunk, festegetek a lények meg horpasztanak, csak az új, ismeretlen zajokra rezzennek fel...

Októberi koszorú

Ma elkészültem végre az októberi fonott koszorúmmal!

Annyira örülök neki, majdnem olyan lett, mint amilyennek terveztem, de persze az anyagok és a napi hangulat is alakították a végleges formáját. Végül felhasználtam az első Meska workshopon készült, nemez sütőtököket, golyókat (sajnos a fekete egy hete elgurult és a szoba-manók eldugták, azóta sincs meg) és szárat is hozzá - mégsem füzér lett belőlük.

Első saját fonású, díszített koszorúm már kint is lóg az előszobában, időszakosan lecserélve a hintázó fanyuszi csapatot. ♥

Nyüzsi már két éve nálunk

Szégyellem magam, hogy nem írtam, de annyira paráztam a gyomortükrözés miatt, hogy el is felejtettem megünnepelni április 24-én, hogy Nyüzsi már 2 éve velünk van. Ez a mára csaknem 3 kg-nyi csibészség igazi "kis" fergeteg! Pontosan tudhattam volna, amikor beleszerettem, hogy valóságos veszedelem lesz. Ártatlan és csodaszép pofija mögött a nevéhez méltóan nyughatatlan kisördög lakik, aki persze angyalian tud nézni, sőt nagyon ritkán viselkedni is.
Ritka pillanat, ha fotózható, mert nyughatatlan:

 

Szeretem...

... a türelmét, percig nem zavarja, hogy a kövön csúsznak szét a lábai, amikor kényelmetlen már, szépen összehúzza őket,

... a kíváncsiságát, mégha olykor meg is ijed dolgoktól, végtelenül kíváncsi és felfedező alkat,

... a bátorságát, eddig a legnagyobb hősiessége egy közepes termetű kopóval való találkozás volt, amikor hátsó lábaival nagy dobolást rendezett a ketrecben és végül a kutya iszkolt el, nem ő rettent meg,

... a bújós pillanatokat, amiket sajnos csak az állatorvosnál van szerencsém megélni, de olyankor én vagyok a minden ♥,

... a csodaszép színét és rajzolatát, bár a képeken nem látni, a pocakja hófehér és derékvonalban egy vékony barna csík öleli át,

... a tappancsait, amiket pici korától szoktattuk, hogy hagyjon simogatni, morzsolgatni és macerázni, így nem is zavarja ezen tevékenységek egyike sem - ettől még persze a körömvágás két emberes (ebből egy állatorvos) kihívás,

... ahogy vár reggel, amikor hozom a magocskát, aztán nem sokkal később a zöldfélét, és két lábon állva les, fülel, próbálja kiszimatolni, mi az aznapi csemege,

... ♥ ♥ ♥

A lányok pedig már 11 hetesek és ők is elég csibészek, napról napra elvenebbek és mintha "meg is rosszultak" volna. Lehet, hogy bevonzom az ilyen kedvenceket?!.

Így néznek rám a kis salátafülűek:

Pofi-fejek ölben

Kilenc hetesek a lányok - habzsolhápok, bújósak, felfedezni vágynak és esténként popcornoznak...

a gazdi ölében prüttyögni jó

Húsvét hétfő - 2013

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Tegnap hazavittük Egerbe a párom fiát és ex-anyósát, majd utána kicsit sétáltunk az esős Egerben. Megkívántam a krémest, így elmentünk a Sárvári cukrászdába. Pont olyan finom volt, mint amire emlékeztem!
Korán ideértünk, ezért elmentünk kicsit sétálni is. Jó volt az esőtől áztatott kövek illata, nekem tetszett, hogy kevesen vannak, szépek voltak a színek a nedvesség miatt, és csiklandós volt ahogy rám hullotak a hűvös cseppek.  El is áztunk persze, ezért egy forró levesre beültünk a Várkert étterembe és csak ezután mentünk el Anyuciékhoz, Nagyfügedre... a képen égethető gyurmából készült nyuszik vannak, nagyjából 22 éve alkottam őket Anyunak, aki azóta is őrzi a színes, füles csapatot. ♥

Csodás napot mindenkinek!

 (\-/)
(=‘.’=)
(“)_(”)

Találkozások

Napi szinten van nyünnyörgetés...
Nyüzsit is tutujgatjuk rendesen, és persze esténként mindig besétál a dolgozó szobába, ahol a picurik vannak, most már a földön, ketrecben.
A magocskáikból kis kínálótálban a vendég nyuszinak is van néhány jó falat, ő pedig érdeklődve megnézi a kis jövevényeket. Nem túl érdekesek - döbbent csendben, rémülten néznek - de a szobából kifelé menet megszólalnak a nyiffegő malachangok, ilyenkor visszafordul, megint odakocog.
A "bentiek" még nem mertek odanózizni, de egyre kíváncsibbak.
Azért egy robogó nyúl még nem ér rá a szelidítésre, inkább elmegy a konyhába rosszalkodni.
Majd holnap este megint benéz...

Jeeeejj: ketrec épségben!

Aki drukkolt köszönöm, a harmadik kiszállítás sikeres volt. Igaz, ezt már nem bízták a futárcégre, a shop saját szállítója adta be Szeged felé menet... Érdekes, ezt csomagolás nélkül is meg tudott biztonságban és épségben érkezni.
A pofi fejek már birtokba is vették az egyelőre még óriási teret és bár a képen a sarokban szundikálnak, már "bevonatozták" és kergetőzték az egészet, láthatóan örömmel kocogva és fötörve benne.

pofi-fejek a Ferplast Cavie 80 GreenSun ketrecben

Bár a ketrechez házikó is tartozik, azt még nem tesszük be (csak esetleg éjszakára), mert akkor sosem látnánk őket.
Hogy miért pofi fejek? Ezért:

Ugye, hogy pofi-fejek?! :))

Érkezik a kuckó

Ha minden igaz ma érkezik a malac-csajok ketrece, hordozója és néhány apróság... Izgulok, mert ritkán rendelek online termékeket, pláne állatfelszerelést.
Remélem, jó tapasztalatokkal gazdagodom! :)
Szerencse, hogy ma és holnap itthon dolgozom - annyi bent a beteg, hogy féltem, elkap így nulla immunrendszerrel megint valamelyik vírus - a főnök megengedte (fel is készültem rá tegnap, hazahoztam mindent ami kellhet, a többi neten elérhető).
Hála ennek, a futárt is tudom fogadni.

a leendő ketrec

Bögrés-diétás élmények

Ma volt a divertikulum diétám első napja, bevallom farkaséhesen jöttem haza.
Azt hiszem még a rostok és egyéb dolgok arányán bőven van mit változtatni, de az itthon talált alapanyagokból dolgozva erre futotta... Reggelire aszalt szilvás - joghurtos tönkölypelyhet készítettem. Ebédre, elvinni pedig egyszerű, almás zabkását főztem, amit kettéosztottam, hogy legyen uzsonnára is. Ez sajnos a sok folyadék fogyasztása mellett sem volt elég (tartalmas?), így mire este hétkor nekiláttunk itthon vacsorázni, érzésem szerint már majdnem éhen haltam és fájt a gyomrom.
Szerencsére most már - hála a páromnak - van itthon krumpli, sütőtök és cékla is, szóval holnap korareggel alkothatok valami laktatóbb finomságot.
A "receptet" muszáj leírnom a Sufoneszára, mert ha felhalmozom, később tuti nem fogom pótolni (ahogy eddig sem). Szóval szegény Nyüzsi most vár, amíg írok, aztán jön az esti futás...

Tegnap este nem csak a másnapi reggelit készítettem elő, hanem kisütöttem az újabb alkotásaimat is. A malacos és a pókos bögre ajándékba készült, kaptam sok mosolyt és ölelést is érte... boldogság világnapja juhéjjj! ♥
A katicás csak úgy jött... és van még ott hátul a sütőben egy repülő disznós a fellegek közt, őt majd később publikálom. :D

 

 

Hol is kezdjem?

Annyi mindent szeretnék írni, hogy megmaradjon emléknek (idén minden nap készítek legalább egy fotót, nem művészi értéknek, csak úgy, képeket az életemből)...
Ez a "hosszú" hétvége igencsak sűrűre, eseménydúsra és feldolgozós-élményesre sikeredett, sikeredik, ezért beérem azzal, hogy ma ennek lenyomatait hagyom.

A legnagyobb hatással a "nem átlagos" hideg és hó miatt kialakult helyzet volt rám. Döbbenten néztem, mit tesz az ország vezetése, és mit tesznek az emberek... Nem sok mindennel tudtam a jó érdekében hozzájárulni, fizikai állapotom és eszem azt diktálta, maradjak itthon, nehogy belőlem legyen egy új, mentenivaló ember, miközben zsibongó lelkem főzött volna húsz liter levest, pakolta volna a teát, és amit csak talál itthon, vagy a szomszéd boltban, majd kapta volna a kabáthát és irány az emberekhez, akik bajban vannak...
Nem mentem, Facebook-on megosztottam, amit értékesnek és hitelesnek találtam, no meg azonnal küldtem néhány adomány sms-t a Vöröskereszt-nek, hiszen úgyis vettem volna kenyeret, innivalót, akár takarót is a bajban lévőknek...
Bár ezek az események erősen karakterizálták a hétvégét, és igazi érzelmi hullámvasutat keltettek bennem, történt más is...

Lencsike cseperedik, szelídül (még csak 5 hetes!), Nyüzsi pedig szocializálódik (velünk, azaz egyre jobban bírja, sőt követeli a simit). A kis malacka még mindig fél. Minden nap kivesszük, ha a popója környékén borzoljuk a szőrt, akkor igen aranyos hangokat ad ki. Már tudom, hogy jobban szereti a sárgarépát, mint az almát vagy a petrezselymet és azt is, hogy a takarítás igazi para, "huhúhúúú"-zva, aggódva várja mikor készülök el... Nyüzsi szereti a több C vitamint tartalmazó tengerimalac kaját is (mindig kap belőle, nem akarom, hogy féltékeny legyen és szerintem neki sem árt), de egyébként a vedlés miatt elég gyatrán eszik, kétféle szénát is vettem neki, hogy ne legyen baj.

Ma elmentünk a Kikába, mert nekem nem volt most időm, az általam szervezett alkotókör eheti foglalkozása előtt festeni (és közben pedig pláne). Így ezen a hétvégén akartam nekiállni. Készítettem is egy bögrét, és annyira élveztem a festését, hogy "azonnal" kellett további porcelán tárgyakat vásárolnom! Egész olcsón megúsztam, mert 299 forintért árultak egyszerű porcelán bögrét, sokféle színben. Több fehéret és egy zöldet vettem, de lehet még vissza kell majd menni...

Inspirációkat is gyűjtöttem, mert házat (pontosabban ikerház felet) néztünk a héten, és mindenféle nagy terveket szövünk, ami még akkor is élvezetes, ha nem lesz belőle semmi.

Teljesen rabul ejtett ez a színes, igazi tavaszi (sőt nyári?!) hangulatú ágynemű, valamint nagyon vicces ez a "madárodú"...

 

Nálunk már nincs kislány szoba, de annyira lélekvidító ez a tündéres függöny... a pitypangos ágynemű pedig szerelem, de nem vettünk (elég drága), egyelőre. ♥

Az egyik leginspirálóbb berendezés ez a fehér-ciklámen-szürke-fűzöld konyha volt, ami meglepő, mert így egy az egyben nem vállalnánk be (de lehet hogy mégis?!). Ja és találtam egy fura kicsi lényt is, ami lehet hogy elefánt akar lenni (az orrszerkezet mintha...), csak a füli igen pici. A cuki virágok és mosoly miatt legalább lefotóztam Anyunak.

Nekem még nem is ért véget a hétvége, hiszen nem publikus okokból még két napot nem megyek most dolgozni. Szabadidőt is remélve "előkentem" néhány bögrét keddre...
Holnap - többek között a háziorvos kitartó unszolása, valamint a panaszaim miatt - elmegyek egy kedves orvos barátunk által ajánlott gasztroenterológushoz. Este pedig sokadik taiji edzés... ♥