Furcsa kétkezes

Ezt a bejegyzést most az új táblagépemről írom, az érintőképernyőt használva, két oldalról fogva, két hüvelykujjal nyomkodva. Nagyon furcsa, szokatlan. Az egykezes, mutatóujjal böködést már úgy-ahogy megszoktam.

Kb. másfél hete eladtam az előző tabletem és bár magam is meglepődtem rajta, hiányzott. Talán az ágybanfekvős betegség miatt is. Így aztán kellett egy új; kisebb, könnyebb, nekemvaló. Kiválasztottam, vágytam. Fehéret kértem.

Hála a Kedvesnek már meg is van, tegnap kaptam és még aznap este szinte teljesen beleköltöztem az LG G Pad-embe!

Tetszik a mérete, a kijelzője, a könnyűsége, a simulékonysága - mintha hízelegne, bújna. ♥

Ma készítettem hozzá saját fotóból háttérképet is!
Tényleg egyedi, lilis. :) Most, hogy esik az eső, az effekt miatt különösen szép. Igazi kis virtuális fészek... Boldogság. ♥

#100happydays #day48

Pirosban érkezik a változás

Kicsit sokáig voltam csendben, de nagy dolgok készülődnek, aminek előszeleként megváltam az asztali gépemtől, és átköltöztem az új laptopomra. Még csak néhány napja vagyunk együtt, de máris úgy érzem, sokkal "szabadabb" lettem.
Mivel a gép eddig egy enyhén szólva romos széken ülve, asztalnál volt elérhető számomra, így esténként sokszor oda se mentem - hiszen egész nap számítógép előtt dolgozom, este a vacsora, "nyusziterelés" és malackákkal való foglalkozás után elfáradok, nagyjából beájulok az ágyba, semmi kedvem üldögélni.

Most viszont foghatom a "kis" kütyükémet és viszem magammal - nyugodtan olvashatom a kedvenc oldalaimat, böngészgethetek, írhatok, hiszen már fekszem, pihenek. Örülök! :) Gondolom hamarosan útra is kelünk együtt, mert jó ha egy ilyen fészek mindig az ember közelében van!
Hab a tortán, hogy az új drágaság piros (és fehér), kiválóan illik az Éva magazin előfizetéshez kapott Be Happy! táskába (ami mázlimra pont olyan lett, amire vágytam!), sőt a piros dzsekimhez is, hihi.
Azt hiszem neki kéne állni készítenem egy tokot filcből és/vagy horgolva, hogy védve legyen (és még csajosabb). Hmm, komolyan mondom, "vénségemre" megmakkantam, pirosakra vágyom és fontos, hogy a kiegészítők illeszkedjenek, elmolyolok régen nemisfontos részletekkel...
Mi van velem?!

Kezdet (?) és mindenféle

Fekszem rendületlenül. Ma már nem csak aludtam és bután tévéztem, ahogy két napja teszem, hanem olvastam is, úgy hogy le is kötött.
Egy éve, több is talán, tervezem a horgolás ismereteim felelevenítését, ma nekikezdtem. Egész csinos kis zöld 'izét' alkottam.
Csodás ez; kicsit tekerem, szúrom, hurkolom és lesz belőle Valami.
Mennyire más volt kötni!
Így, hogy csak egy ilyen "kampós dologgal" böködök egészen más: a kezeim, a fonal, a tű és kész. Tetszik, kicsit varázslat.
Reménykedem, hátha icipicit talán tornáztatja a kezeimet is...

Ráadásul mindezt az androidos tableten írom, sőt, ezzel készült a fotó is!
Szokatlan, de egész jó.

Droid-ulás

Igazán szokatlan egy tabletről posztolni, de gyakorlok. Beleköltözőben vagyok, szokom, hogy e kütyü részévé válik a mindennapjaimnak.
Kicsit olyan, mint a szelidités - ő engem, én őt - csak pl. még sigalmam fons, hol a hosszú i, ezen az angol billentyűzeten...

Szegedi Hétvége

Ezt a hétvégét Szegeden töltöttük. Emlékeim szerint első találkozásom volt ezzel a várossal, bár lehet Anyuci ha ezt olvassa kiakad, mert nem is. Minden esetre én nem emlékeztem rá, hogy valaha itt jártam volna.
A 2. szegedi retro számítógép, video- és quartzjáték kiállítás apropóján mentünk, de persze szántunk időt a városra is. Annál is inkább, mert ehét pénteken éppen megkezdődött a XVII. szegedi borfesztivál, amit ugye botorság lett volna kihagyni.
Az élményeinket igyekszem majd összemazsolázni, mert annyira sok, addig is álljon itt csupán ez a bejegyzés - hátha az élet sodrásában többre nem is futja, és akkor legalább nyoma lesz ennek a csodás hétvégének.

Részletekben a csoda

Olyan macro lencsét kaptam a kütyükémhez, hogy kifotózom a barna sörből a hab buborékjait, a frissen sült balatoni pontyból az irdalást, az ezüstfenyőnk kérgéről a gyantacseppet!
Váó!

/me happy

Kütyüke, szeretem

Döbbenet, de tegnap már két hete, hogy le akartam írni, mennyire örülök, mert megkaptam a Kedvesemtől a "nemsikerültafaalábeszerezni" karácsonyi ajándékomat, egy új telefont!
Kicsit macerás volt a kütyüke érkezése, mert sokáig fontolgattam igazán mit szeretnék (feladatok nyilvántartása? email figyelési lehetőség? fotózás? diktafon? jegyzetelési lehetőség?), és mire kitaláltam, hogy az lenne a legjobb, ha a telefonommal viszonylag jó minőségű képeket tudnék készíteni - olyat, ami bőven elég a bloghoz, és a kedves pillanatok elcsípéséhez, bizony még sok kutatást igényelt, hogy milyen telefon tudja ezt teljesíteni, no és persze a megfelelő szolgáltatótól be is kellett szerezni...
De végül, nemisolyansokkal xmas után, hozzám jutott ez a drágaság, és napról napra jobban szeretem. Kevésbé kedvező fényviszonyok között is jó képeket készít (még a makrókkal is elégedett vagyok!), és emellett számos olyan értékes funkciója van, ami miatt egyre jobban beleszövi magát a mindennapjaimba... Szeretem.
(Már vele készült a jeges autóablak képe is...)