Eleinte mindenfélén gondolkodtam - piszkálja a csőröm az új VKF témája (VKF XVIII. Különleges túrósok), és bár még sosem indultam, ez már a 2. alkalom, hogy fontolgatom, nevezzek-e. Szóval éjjel a viharban gondolatban több dolgot is "főztem". Azon is gondolkodtam, mi van itthon, mit tudok a páromnak készíteni - aki most nem akar tésztát enni - ha annyira szakad, hogy nem tudunk elmenni vásárolni. De végül úgy döntöttem, jöjjön a kék, bárányfelhős ég alatt, lágy szellőben, virágos mezőn való sétálás gondolat, ezzel mindig olyan jól el tudok aludni. És lőn.
Most itt a reggel, s bár hűvös van, a morci felhők között már látszik a kék ég és süt a napocska. A nyúl boldogan rohangál a szobában és azon töri a fejét, hogy juthatna ki a kertbe - mindig második napra "éled fel", ilyenkorra az utazás rémülete feledésbe merül és előjönnek az emlékek - "Á, itt szoktam én beslisszolni a ház alá, és a Nagy Üreg készítését folytatni!". Én pedig eszem a reggeli zabpelyhes joghurtom, és élvezem a nyugalmat.
A képen látható, hogy Tihany felett is még ott húzódik a sötét felhő, és a víz is erősen fodrozódik a hűvös széltől.
2 megjegyzés:
Én is üdvözlöm Dodzsemet!
A mi nyulaink túlvannak egy erotikus napon: nagyon mulatságos volt, hogy egész nap vonatok közlekedtek: egy-egy mozdonyra volt rátapadva egy-egy kocsi :))))
No ez az én nyuszim életéből kimarad, remélem megbocsátja nekem majd utólag. :)
Megjegyzés küldése