Nem tehetek róla, gyerekkorom óta imádok piacra járni. A nagyáruházak polcain sorakozó árutömegek nem hatnak meg, bizony ha tehetek, hétvégén a piacra megyek - szép, friss áru, emberibb környezetben. Olyan jó, hogy ismerős arcokhoz mehetek oda, akik kóstolót adnak az újdonságokból, ajánlják, mit érdemes vinni és mosollyal fogadnak, akkor is ha hetek óta nem láttak. Mert bizony hetek óta nem láttak, hiszen mi szombaton járunk piacra, de amióta beköszöntött a meleg, pénteken már uzsgyi a Balatonra, így a kedvenc vásárlási formám rendre elmaradt. Most azonban a lányom és a barátnői vették birtokba a kéglit, így mi ma ismét piacon voltunk, és rengeteg csemege került a kosárba - házi kecskesajt, lilahagymás juhsajt, kézzel szedett sárgabarack, tojás, kolozsvári szalonna, füstölt comb a holnapi sonkás tojáshoz, kovászos uborka (sajnos még erkélyem sincs, nem tudok ebben a lakásban készíteni), leves zöldség, karalábé zöldjével (mert a nyuszinak is jár a vásárfia), húsos marhacsont és Apunak egy kis pacal pörkölt a Zsuzsikáéktól.
De jó volt megint kint lenni! :) Hamarosan neki is látok az ételek elkészítésének...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése