Bicepsz nyuszi

Az előző bejegyzésem aggodalmának tárgya szerencsére csak izomláz volt. :) Jól sikerült fajta, lázzal hidegrázással, de elmúlt.
Pénteken már mentem vissza, "kutyaharapást szőrivel" ugye. Igaz, aznap a teremben főleg kardióztam, este pedig elmentem a helyi senior tornára is. Amikor olvastam róla, nagyon meggyőző volt, hogy gyógytornász hölgy tartja. Utána is olvastam szakmai múltjának és mindenképpen ki akartam próbálni, biztos voltam benne hogy jót fog tenni. Az hogy olyan csodálatos hangja van a hölgynek, mint egy mesemondónak és állandóan mosolyog külön csodálatos. Imádtam ezt az órát! (Ma is megyek!)

 

Párom bicepsz nyuszinak hív, mert elkezdtem tréningezni a karomat is, szeretném ha formásabb lenne. Bár nincsenek még lógó karlebernyegeim, de nagyon szeretném ha nem is lennének! Így aztán még kis súlyzókkal de rendszeresen végzek kargyakorlatokat is. A kezemre nagyon kell vigyáznom, az ujjaim nincsenek rendben, de azért haladok ezen a téren is.

Tegnapra elkészült az egyéni edzéstervem is, amit 8-12 hétig követek majd, aztán készít újat az edző, ha javult már a kondícióm.

 

Most értem meg igazán a sportoló, aktívan mozgó barátok örömmel megosztott képeit, bejegyzéseit a facebookon. Ha visszamehetnék az időben, erre figyelnék jobban, hogy törődjek a testemmel, ne tekintsem természetesnek azt hogy jól van, fiatal és erős, hanem tegyek érte és azért is hogy megőrizzem ezt amíg lehet. No de, sosem késő elkezdeni mozogni. Most már csak megállni nem szabad!

Következő tervem a  30 napos jóga program elkezdése...

Koncert - Anna and the Barbies

Vasárnap délutánra beszéltük meg a találkozót, a Bókay kertben. Megint vasárnap délután. Na, addigra már a Szeptemberi Kóstoló programjainak vége is lesz! - gondoltam. Sőt, a tavaly ilyenkor már csak a gyros-os volt nyitva... Mindegy, ez van.
Aztán délután telefonáltunk és még egyszer ránéztem a programra. Jaja, gyerekprogramok, meg valami barbis együttes a végén, gondolom ifjú tinilányoknak. Szinte láttam is magam előtt a rózsaszínes fodros ruhás, szőke csitrit...

Aztán ezen a napsütéses, hűvös, szeles napon eljött a délután és mi elindultunk, majd csak jönnek a rég nem látott barátok, addig minden esetre megnézzük egyáltalán érdemes-e kijönniük.
Megérkeztünk. A külső térben már pakoltak, távozni készültek az árusok, de a hátsó tér felől zene hallatszott. Mentünk arra, magamban azt gondoltam, ez biztos valami lejátszott zene, mert egész jó.
De nem, koncert kezdődött a színpadon, egész sokan is voltak. Aha, ők az Anna and the Barbies?! Végülis volt rózsaszín és tütü is, meg szőke lány is... csak nem úgy, ahogy elképzeltem a "gyerekes nap" programjainak átolvasása után elképzeltem.
- Szégyellem, de bár Pásztor Annáról hallottam már, az együttest nem ismertem. -

 

Tetszett. Érdekes volt, bevont, megmozdultam, táncoltam, mosolyogtam, tapsoltam, ugráltam, ringatóztam, bokszoltam, vigyorogtam és amikor megérkeztek a barátaink, nagyon nem volt kedvem menni...

Érdekes volt figyelni ahogy a közönség, hasonlóan hozzám, oldódott, aktívabb és nyitottabb lett. Egészen sikerült őket feléleszteni, aktivizálni és örömet, kikapcsolódást, "áramszünetet" hozni az életükbe, az életünkbe.

Köszi. Jó volt!

Itt van az ősz

A forró nyár még mindig tart, 34 fok volt ma, de itt van a szeptember!

Szeretem az őszt, a kedvenc évszakom. Talán mert ősszel születtem, talán mert mindig vártam az iskolakezdést, vagy mert szeretem az új kihívásokat, az avar illatát, a frissen érett, tejes diót, a sütőtököt, a sok fesztivált, a megnyugvó természet színeit, az esőt, a teával-könyvvel bekuckózós estéket, az ismét kezdődő sorozatokat, a kirándulásokat, a hűvös reggeleket, a ködöt...

Tele vagyok ötlettel, tervvel, vággyal, energiával. No ez persze nem az ősznek köszönhető, hanem a rendezett vérképemnek, annak hogy végre újra pezseg az oxigéndús vérem és hogy egész nyáron pihentem. :)

Szóval csak azt akartam mondani: Hello Szeptember! ♥