Reggel felkelek, mosdó, gyors reggeli, szitty-szütty, aztán irány a kórház (ma először, egyedül!). Mivel távolabb költöztünk a várostól, hosszabb az út. Szerencsére nem kell pontosan, időre menni. Ma már rutinosan készültem apróbb pogival és flakon vízzel (csak óvatosan, mert mosdóba viszont ott nem merek menni).
Meleg van, nagyon, emiatt (is) sok a zaklatott, figyelmetlen, sürge stb. ember, én meg nem vagyok százas, szóval nagyon figyelek a vezetésre... társasjáték. Miattam baja ne essen senkinek!
El is fáradok mire beérek. Ma kilencen vártak előttem, minden ágy foglalt volt. Ráadásul minden előttem lévő alsó hangon másfél órás csöpögtetésre volt előjegyezve. Volt időm bőven. Szerencsére remek könyvem is! Aztán lett megint beszélgető társam is. Valahogy mindig van valaki, aki beszélgetne a váróban, engem meg érdekelnek az emberek, szívesen meghallgatom őket és szívesen válaszolok nekik, ha rólam kérdeznek.
Két óra várakozás után kerültem sorra és a mai adagom másfél óra alatt lement. Félúton kértem egy kis féket (csepegés lassítást), mert fájt a kezem, feszült, hideget éreztem, kellemetlen volt nagyon, de még nem lettem rosszul. Szerencsére nem is ment mellé vagy ilyesmi, és tudtam hazafelé is vezetni. Amint tudtam tettem rá vizes borogatást (már sokkal jobb!).
Jó, hogy van velem digitális könyv, jó hogy olyan, amit élvezet olvasni, magával ragad. Rég volt ilyen. Sokszor annyira elmerülök benne, hogy teljesen megfeledkezem arról, hol vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése