Párizs - barangoló

Az utolsó napon a szállásunk közelében felfedezett Brioche Dorée-ben kezdtünk, és elfogyasztottunk egy-egy francia reggelit (friss bagett félbe vágva, puha vaj, sárgabarack lekvár, narancslé, kávé).
Ezután kiballagtunk a Montparnasse-i temetőbe, mert találtam az útikönyvben egy rövidebb sétát, ami pont a szálláshelyünk közelében volt, ezt terveztem bejárni...
Végül jóval hosszabban elidőztünk itt, mint gondoltam volna; kerestük Baudelaire és Sartre sírját. Ez utóbbira ráleltünk, de sajnos a számomra érdekesebbre, még a temető bejáratánál kirakott térkép segítségével sem.
Mégsem bántam a különös hely felfedezését, mert nagyon jót beszélgettünk a párommal, mint tavaly Rómában a Da Vinci kiállítás után.
(De jó lenne ha sokkal több időt szánnánk egymásra!)

a Montparnasse-i temető

Azt nem értem, miért tesznek a neves emberek sírjára rágott gyümölcsöt, gombokat, cukrot, metrójegyet, káposztát?!
Kedvesnek tűntek azonban a nyugvóhelyeken elhelyezett apró kövek, kavicsok, melyek némelyikére még szimbólumot vagy nevet is festettek, olykor pedig formákat (pl. szív) rakosgattak ki belőlük.

Innen a Raspail metrómegálló felé sétáltunk, majd felfedeztük a fiataloktól nyüzsgő Jardin du Luxembourg park rejtelmeit.
Aztán csak úgy, az útikönyvben fellelt sétát nem követve csavarogtunk tovább, nagy örömömre sok-sok konyha felszerelésboltba is betérve (bár tartva a fogadalmam, nem vettem semmit!).
Ezen a napon, a látszólag céltalan bolyongásunk során bukkantunk a Place Saint Sulpice és az Universite Rene Descartes csodás épületére is.
Végül addig addig lődörögtünk a városban, míg egyszercsak a Notre-Dame-nál bukkantunk ki.
E hosszú hétvége legboldogabb percei közé sorolom, melyekben a bokrokból előrebbenő verebeket etettem itt a kezemből..

Ahhoz képest, hogy a Kedves reggel még kétésfél órára saccolta, amit képes lesz fájó térdével járni, döbbenet volt, hogy szerintem ezen a napon gyalogoltunk a legtöbbet (kb. 10 metrómegállónyit).
Eddigre azonban már elfogyott az erő, és bizony még jókora út várt ránk: metróra szállni,  a szálláshelyre, majd onnan a reptérre menni, nem is szólva az ottani beszállási procedúráról...
Nem merném állítani, hogy frissen és üdén értünk éjfél körül haza (Budapestre).

Csodás napok voltak ezek, melyek örökké bevésődtek a lelkembe.
Köszönöm.

Párizs - mindent bele

Eiffel-torony

Vasárnapra hagytam az Eiffel-tornyot. Gondoltam rászánom az időt - függetlenül attól, hogy nem terveztem felmenni a tetejére - megérdemli a város szimbólumává dicsőült szerkezet, hogy alaposan megismerkedjünk.
Kényelmesen, bőseges reggeli és forró kávé hürbölése után metróztunk el a toronyhoz. A metró megállótól még számomra meglepően sokat kellett sétálni, de szerencsére ekkor még a lábaink jól bírták...
Nos a 322 méter magas "Öreg hölgy" engem lenyűgözött. Hosszan vizsgáltuk elemeit, üldögéltünk alatta, figyeltük a sorban álló embertömeget, aki mind fel akart jutni, hogy megcsodálja odafentről a várost.
Aztán átsétáltunk a Trocadéróra és onnan is megnéztük - talán még érdekesebb, hangulatosabb volt innen...

Néhány órát is elidőztünk a környéken, és gondolkodtunk, felszálljunk-e egy városnéző buszra, de inkább passzoltunk (már szinte mindent láttunk, amit hirdettek a feliratok), és elsétáltunk Párizs másik jelképéhez, a híres Arc de Triomphe diadalívhez.

Itt elidőzve egy padon süttettük magunkat a napon, majd végig sétáltunk a Champs-Élysées-én.
A végén ismét a Tuileriák kertjében kötöttünk ki, de mégsem a parkban töltöttük a délutánt, hanem a kollégámtól kapott ajánlót használva megkerestük a város minden bizonnyal egyik leghangulatosabb utcácskáját, a Rue Mouffetard-ot. Ez a hely nálam biztos a város top 10 látnivalóinak dobogósa lenne, imádtam!

Végül itt estebételtünk, bevállalva egy három fogásos francia menüsort és ekkor teljesítettem az egyik fogadalmamat, hogy nem megyek haza Franciaországból eredeti hagymaleves kóstolása nélkül. (Össze akartam hasonlítani azzal, amilyet én szoktam készíteni.)
Nem csak ezt volt szerencsém megismerni, nekem új volt a tartiflette is - amit biztosan megpróbálok elkészíteni itthon is.
A creme brulée nem volt ismeretlen számomra, de annyira imádom, hogy a desszeretek terén nem volt erőm kísérletezni, maradtam a bomba biztos kedvencnél!

Párizs - születésnap

Lassú, lusta reggelt szerettem volna (nem mintha jellemző lenne rám, vagy vágynék erre, de gondoltam, legyen ez másmilyen nap). Az olykor külön életet élő gyomrom azonban nem hagyott sokáig ébredezni és nyújtózni az apró hotelszobában.
Nem volt rajta mit szépíteni, az előző napi vacsora ellenére, másnap reggel farkaséhes voltam...

Bőséges, születésnapi reggeli csirkejelmezes nyúllal

Az Alésiánál, az előző nap már megkedvelt Dominique Daibron-ban reggeliztünk. Büszke voltam magamra, mert sikerült megfelelő szavakat kiejtve a kért menüt beszereznem, amit felszolgáltak az asztalkánkhoz. (Az egész út alatt mindenhol mindenki kedves és segítőkész volt velünk, akár beszélt/megszólalt angolul, akár nem!)

A csodálatos falatozás után bemetróztunk a Notre-Dame közelébe. Nem közvetlenül ott szálltunk le, inkább sétáltunk egy kicsit, így leltünk rá a közeli virágpiacra.
Ahogy azt most olvastam az interneten, a Szajna felett átsétálva nagyjából elég az orrunkat követni, és a virágillat után menni, hogy megtaláljuk.
Tényleg csodás hely, mindenképpen ajánlom. Ha minden igaz vasárnaponként madarakat árulnak ugyanitt a szigeten (Île de la Cité).

A Notre-Dame előtt hosszú sor kanyargott, de nem ilyedtünk meg tőle, szépen kivártuk a sorunkat, addig is sütkéreztünk a napon mint a teltpocakú gyíkok.
Viszonylag hamar bejutottunk a csodaszép gótikus katedrálisba, ami teljes pompájában, békességesen fogadta a kissé hangos, békésséget törő látogatóit.

Notre-Dame

Azért persze szájtátva, ámulva néztük végig csodáit, lenyűgöző üvegablakait, faragásait, szemgyönyörködtető íveit. Itt is vágytam arra, akárcsak a Szent Péter Bazilikában, hogy legyünk csak kicsit ketten... vagy legalább kevesen, mert a nyüzsgő, araszoló, egymást lökdöső embertömeg sokat levett e különleges építmény hangulatából.

A katedrálist ölelő parkban pihengettünk kicsit, majd elindultunk a Bastille negyed felé, mert innen ment a kiszemelt hajójárat, ami a Szajna csatornákon át kínált 2,5 órás szórakozást.

A sétehajózás picit csalódás volt, mert túl sok idő ment el a csatornarendszerben lévő emelőrendszereken való áthaladással (Még jó, hogy nem a hajó orrában ültünk, akkor csurom vizesek is lettünk volna a végére!).
Most már tudom (másnap kiderült), hogy a folyó főszakaszán lévő, városnéző hajóutak az Eiffel toronytól indulnak. Sebaj, azért ez is nagyon hangulatos volt (és ismét találtunk egy invadert! :)).

Apró málnás tortácska

Érdekes módon a hajó kényelmetlen székei miatt itt is elfáradt a lábunk, mire megérkeztünk, már jól is esett a séta.
Az érkezési ponttól visszamentünk a Bastille negyedbe, mert ott éppen fesztivál volt, és hangulatos nyüzsgés és zsibongás jellemezte a környéket.

Itt kaptam meg a választott születésnapi tortácskámat is, ami belefért a tenyerembe!

Nagyon tetszett, hogy az egyik téren graffitit fújhattak az ifjoncok a kifeszített anyagokra, amit nagy örömmel meg is tettek.
Azt nem tudom máskor is ennyire hangulatos-e ez a környék, de most mindenképpen felfedezésre érdemes volt és szívesen vissza is mennék, ha úgy alakulna..!

Bastille negyed - fesztivál

Párizs - piac, falafel és parkok

Olívabogyó minden mennyiségben

Az apró, de annál hasznosabbnak bizonyuló útikönyvben első dolgom volt a piacokhoz lapozni (35. oldal). A "kiválasztott" csak kedd és pénteki napokon van nyitva, így a péntek délelőtti programunk már meg is volt.
Kényelmesen indultunk egy közeli pékségben elfogyasztott, csodás reggeli után. A Marché de Belleville-t könnyen megtaláltuk, és azonnal bevetettük magunkat a forgatagba. Párizs állítólag egyik legszínesebb és egzotikusabb piaca ez. Sajnos, mi többet nem láttunk (csak virágpiacot), így nem tudom összehasonlítani, az biztos, hogy nemzetközi piaclátogatásaim leghangosabbika és fűszeresebbike volt: zsivajos, illatos, színes - ruhákkal, fűszerekkel, sajtokkal, halakkal, tengeri kütyükkel, húsokkal, rengeteg zöldséggel, olíva bogyóval, és mindenféle különlegességgel.
Mire végigértünk rajta el is fáradtunk, szinte mindenki gurulós bevásárlókocsival bolyongott a sűrű soron, így nem volt egyszerű a közlekedés sem.

Szerencsére a piacsor végén apró kis tér várja a megfáradt vásárlókat, így volt hol megpihenni. Kivételesen nem vettem semmit, egyrészt mert ez "repülős" út volt (nem terveztem semmit venni és cipelni), másrészt mert a piac és az árusok higéniai szintje miatt azt hiszem akkor sem vásárolnék itt, hogyha Párizsban laknék.

Pita falafel

Bár igazán semmilyen csavargási tervben nem szerepelt, mégis bóklásztunk egyet a környéken. Érdekes volt látni ezt a negyedet, ahol jórészt marokkói, kínai, algériai és tunéziai bevándorlók laknak.
A Rue des Rosiers-en megtaláltuk az első Space Invaderst! Persze nem tervezetten kerestük őket, de nagyon örültünk, amikor felleltünk egyet-egyet. (Párizs Space Invaderei összegyűjtve: itt)
Sajnos az előző posztomban említett kedves kolléga által ajánlott falafeles (L'As du Fallafel) zárva volt, és nem is tűnt úgy, hogy egyhamar újra kinyit.
Helyette az egy saroknyival arrébb lévő, láthatóan kedvelt King Falafel Palace falafeljét és chawarmáját kóstoltuk meg - ajánlom! (Isteni ízt ad neki a vékonyra szelt, ropogósra sütött hagyma.)

Miután belaktunk, elcaplattunk a könyv által is ajánlott parkba (Place des Vosges), és a koradélutáni napsütésben magunkba szívtuk a Marais negyed hangulatát.
Hosszan sütkéreztünk itt, figyelve az iskolából érkezett fiatalokat, ahogy zsibongva ebédelnek vagy csak beszélgetnek a fűben, a galambokat etető nyugdíjasokat, a térképet böngésző turistákat. Az őszi színekben pompázó fák alatt ülve csodás, megnyugtató érzést adott ez a kavalkád.

Már régóta terveztem megkósoltni milyen is a Starbucks-ban egy kávé, de végül csak most sikerült. A teljes kínálat ismerete nélkül, a Crème Brûlée Macchiatót csak ajánlani tudom!

A finom, forró kávé után tovább sétáltunk. Amikor ráleltünk még nem tudtunk mit találtunk, csak utána derítettem ki, hogy az a csodálatos, gótikus torony, ami mellett elhaladtunk a Saint Jacques La-Boucherie templom megmaradt harangtornya volt...

A Saint Jacques templom tornya

Első találkozásom a Szajnával nem is lehetett volna tökéletesebb - aranyló napsütés, szélben rebbenő, színes őszi falevelek. Csodás látvány volt! (Be is terveztem a szülinapomra egy hajóutat gyorsan.)

A nap további részében elsétáltunk a Louvre mellett, és hosszan bolyongtunk a múzeum komplexum hatalmas parkjában (Jardins des Tuileries).
Már nem éreztük a lábunkat, amikor megcsodáltuk a Luxorból érkezett Obelsziket (Obélisque de Louxor) és végül a Madeleine plébániatemplom (La Madeleine) mellett metróra szálltunk, kivételesen hanyagolva azt a tényt, hogy a könyv szerint itt voltak Párizs legjobb csemegeüzletei...

Madeleine

Első párizsi vacsoránkat a szállodánkhoz közeli Café Daguerre-ben fogyasztottuk el. Remek, méltán népszerű hely - jó szívvel ajánlom.

Párizsban jártam ősszel...

Kicsit csendes vagyok, tudom szünetekre kihagyok. Így sikerül.

Persze világba is kiálthattam volna, de nem tettem, mert a szeretteim tudták, nagy dobra pedig nem akartam verni, hogy a Kedves születésnapomra felkapott, és Párizsba repített, méghozzá szó szerint - egy hosszú hétvégére.
Hétfőn éjjel értünk vissza, és másnap már robogtam is dolgozni, bár a lelkem még nem teljesen érkezett ide, sajnos több szabim nem maradt az évre.
Így csak most jutok el az írásig...

Csodálatosabb időnk rendelésre sem lehetett volna; míg itthon didergett mindenki, mi kéz a kézben, melengető, őszi napsütésben bóklásztunk a divat, a fények és a szerelem városában, koradélután csaknem 20 fokban.
Az út programját, ha nem is napról napra, de vázlatok, lehetséges csavargások szintjén megterveztem, sőt egyik kollégától és párjától kaptam is ilyen ötleteket ajándékba. (Köszi! :))

Csütörtök este ment a repülő (Air France), éjjel tíz körül érkeztünk a booking.com-on nagyjából egy hónapja foglalt szállásra.
A csomagokat gyorsan ledobáltuk, és fél órán belül már a közeli boltban beszerzett, friss bagettet ropogtattuk boldogan (francia vajat kenve rá az ujjunkkal).
A hotelbe visszatérve elkortyoltunk egy fél üveg cidert, majd álomra szenderültünk.

Februári tervek

Készülünk a WagonR+ Fan Club februári, disznótorral egybekötött farsangi találkozójára. Nem is maga a pecsenye és kolbászsütés a legvonzóbb benne, hanem a társaság, akikkel évről évre találunk okot a kupacba gyűlésre (pedig már vannak, akik nem is wagonnal érkeznek...).
Kíváncsi leszek erre a bulira is, eszméletlen jó helyre megyünk, az orondpusztai Vécsei farmra. Ha minden igaz lesz nyuszi, sőt malac simogatásra is lehetőség!

Életem párja valami eszméletlenül romantikus és kedves szállást talált nekünk, remélem a foglalásunk sikeres lesz, és tényleg itt lehetünk egy napot - sőt talán vissza is megyünk majd hosszabb időre!
Catherine Dickens "fészek" név fantázia név alatt futó, apró vidéki házikója igazán varázslatosnak, valóban kuckós kis fészeknek tűnik...