Kívánósság

Holnap lesz 4 hete, hogy Anyu "elment". Az érzékenységen, a furcsa dolgokon bömbölésen és egyébként is sírósan bármitől tünetek mellett új "panaszom" a kívánósság. Úgy mint anno, várandósan. Igaz akkor uborkát és görögdinnyét kívántam. Most azonban véletlenszerű időpontokban édességet _kell_ ennem, muszáj. Ilyenkor szinte bármit megtennék azért, hogy megszerezzem a nasikámat és sokszor csokoládét vagy _nagyon_ csokis dolgot kívánok, pedig egyébként nem igazán szerettem - eddig - az ilyet.
Remélem majd elmúlnak ezek a rohamok! Még nem híztam és minden ruhám rám jön, de akkor is...

Ma császármorzsa-kívánósságom lett, ami viszont nagyjából negyedévente normális nálam, és a "panasz" fontos ismérve, hogy nem múlik el, amíg nem eszek valóban jó császármorzsát. Így aztán nem is vitáztam magammal, bekevertem egy adagot és estefelé elkészítem.

Képes napi-riport - 2012.11.25.

Eljött hát a "fiúk" születésnapja, korán kellett kelni, hogy elkészüljek még a második tortával is. Mivel a fiam a csokis tortákat kedveli és igazán nincsen oda a krémekért, gyümölcsökért, mazsoláért stb. ezért olyan receptet kerestem, ami naggGGggyon csokis, és nincs benne liszt. Találtam is egy ilyen süteményt, amiben csak csokoládé, mandulaliszt, cukor, vaj és tojás kell. Ennek a tetejére terveztem még fehér csokit olvasztani és m&m drazsékat szórni... :D

   

Amíg a párom elment edzeni én mindent előkészítettem. Közben megérkezett a lányom is, és együtt indultunk felvenni az ünnepelteket. Az étteremválasztást Apura bíztam, aki már tavalyi is emlegette a Dobos éttermet... Elmentünk hát, megnéztük (bár ne tettük volna). Még régen a lakótelepen dolgozott egy szakács, akit kedvelt, és Apu úgy tudta ő főz ott, de mint kiderült, már évekkel ezelőtt elhunyt szegény. Ennek ellenére maradtunk, és ott ebédeltünk, inkább nem taglalnám mennyire átlagos vagy az alatti ételeket. Szerencsére a torták és sütik, amik készültek finomak lettek, nem maradt senki sem éhes, és Apunak végülis ez az évek óta visszatérő kívánsága is teljesült. Rengeteget nevettünk, sajnos Apu a nagyothallása miatt csak töredékében tudott részt venni a társalgásnak, de igyekeztem nagyon figyelni rá, minden történetét meghallgatni, a kérdéseire válaszolni...

   

Innen tulajdonképpen csak percekre rohantunk haza, nem szántam időt arra, hogy folytassam a délelőtt megkezdett új kötést. A lányomat is felkarolva elmentünk a Frei Caféba, ahol végre nem volt gondunk a minőséggel. Megnyugodva szürbölgettük az illatos kávénkat, aztán mi a Rékával még bementünk a kreatív-hobby boltba (is), ahol vettem ezt-azt a már említett, céges craft foglalkozásra. Innen már nem is terveztünk máshova menni, azt reméltük, ha fél négy körül kiérünk a Körcsarnokba, még láthatunk valamit a versenyekből. Sajnos nem így történt, már csak az eredményhirdetések, díjkiosztók és a gála volt hátra. Ahhoz viszont kevés volt az idő, hogy elmenjünk valahova csavarogni, és kézimunka sem volt nálam, így több mint másfél órás, bámészkodós tingli-tangli következett a fő attrakcióig.

 

Szerencsére a gála kárpótolt minket a hosszú várakozásért. Fantasztikus előadásokat, bemutatókat és gyakorlatokat láthattunk. A legnagyobb érdeklődést kiváltó, egzotikus oroszlántánc természetesen a végére maradt, így azok sem mentek el, akik igazán nem akartak este nyolcnál tovább maradni...

Szuper hétvége volt, de a hétvégi tervek egy része "szokás szerint" meghiúsult: nem készült el a zoknilovacska, mindössze egyetlen inget vasaltam, nem igazán haladt a karácsonyi ajándék-projekt és nem sütöttem kenyeret sem. Persze ha azt nézem mennyi minden teljesült a tervekből és mennyi élmény volt, akkor nincs okom csüggedésre! Ugye?! :)

A csokis keksz

Az egészséges életmód és a kalóriaszámlálás jegyében nem egyszer előfordul az utóbbi időben, hogy jómagam vízben főtt (olykor almás) zabkását nyammogok reggelire, míg a párom ilyenkor kakaós Jó reggelt! kekszet eszik egy pohár tejjel. Mivel abban a termékben a vitaminok, rostok és egyéb értékes alapanyagok mellett van mindenféle adalék anyag is (térfogatnövelő, aroma, emulgálószer), én a finom illata ellenére inkább passzolom, hiszen az életmódváltásom egyik fontos eleme pont ezen anyagok elkerülése, ha lehet.
Ehét péntek este barátoknál voltunk, ők mutatták büszkén "A csokis keksz"-et, amit készítenek rendszeresen "bűnözni". Hmm, nagGGggyon finom volt. Mint kiderült, a recept Stahl Judit: Büntetlen örömök című könyvéből származik, ami nekem is megvan... Szombaton dolgoztam, de a vasárnap pont jó egy kis kekszsütésre!
Ma be is kevertem, talán életemben először (ez tulajdonképpen történelmi pillanat :D) pontosan azt és úgy, ahogy le volt írva - csak egyből dupla adagot. Csokoládénak egy minőségi 75%-os táblát vettem, a zsiradéknak szigorúan én is vajat használtam.
Kihűlve teszt-ettük - Nyammos! Mivel ebben tudom mi van, ezt én is ehetem, bár annyira nem kalóriabarát, mint az azóta már publikált, könnyített verzió - aminek egyetlen "hibája", hogy nem csokoládés (bár nem vagyok csoki-addikt, fahéj annál inkább, ezért legközelebb olyat is készítek).

Képek a fagyi-laborból...

Bár sütizni mentünk, elég nehéz ellenállni ezeknek a csodáknak.
Még "csak" 16 féle fagyi készült szombaton, de már most is nehéz választani. Bár a méretes fagylalthalmok tálalása is igen gusztusos, nekem különösen tetszenek az új, fagyik nevét tartó táblák.

Nanáhogy feketeribizlist ettem!
...bár a fekete belgacsokis komoly kísértés volt.



Fellelhetőség: Hópehely cukrászda és fagyi-labor

Nyolc után...

Szeretem a hétköznapi csodákat. Olyan apró kincset érő pillanatok, melyek bearanyozzák a létet.
Tegnap a kedvessel vásárolni voltunk, és mivel este az utolsó lézeres kezelésre mentem a lábammal, gondoltam meglepem valami apró figyelmességgel a fényt a lábaimra irányító, kedves, mindig mosolygós hölgyet.
Ahogy böngésztem a desszertek között, megakadt a szemem az After Eight-en, amit imádok, de sokan nem szeretik a vékony étcsokoládé lapocskák közt mentolos krémet rejtő csemegét, ezért már kutattam is tovább. Életem párja azonban észrevette az elrévedő tekintetem és titokban megvett nekem egy dobozzal.
Este aztán - bár még nem múlt nyolc - óvatosan bontottam ki az első lapocskát, megtörve, ízlelgetve, élvezve a desszert minden morzsáját, miközben a nyuszi lelkesen érdeklődött mögöttem az ágyon az új csokoládéval kapcsolatban. Igyekszem majd nem befalni, szépen beosztani a születésnapomig és még azon is túl...

Fat Pig Chocolate

Annyira vicces "malacorr" csokoládét találtam, muszáj feltennem ide!


Ráadásul nem csak az édesség csomagolása ötletes, hanem a honlapja is, ahova mindenki feltöltheti saját képét a csokival, persze úgy, hogy a malacorr az arca elé kerül, a megfelelő helyre. Még játék is van a honlapon, ahol egy dagadt röfivel kell a lepotyogó arcképeket "befalni".
Kár, hogy itthon nem kapható.