"A mese a hagyományos megfogalmazások szerint olyan történet, amiben olyan népi figurák szerepelnek, mint tündérek, koboldok, manók, szörnyek, óriások, beszélő állatok és gyakran varázslatok is . A mese ezen klasszikus formájában sokkal inkább az "egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl" fiktív világában játszódik, mint valódi helyszíneken vagy időben." WikipédiaKell. Szerintem egész életünkön át szükségünk van mesére. És bár nagyon jó olvasni, saját ritmusban emésztve elmerülni más világokban, mégis akkor a legjobb, amikor Anya vagy Apa mesél, ringat álomba... már ha el tudunk aludni a nagy izgalomban.
Én még mindig olvasok és mesélek is mesét, főleg magamnak. És vannak mesés könyvek is, melyeket újra és újra át kell élnem, el kell olvasnom, hogy picit része legyek annak a világnak. Ilyen a Terry Prattchet könyve is, A mágia színe. Tucatszor olvastam, faltam... nem elég.
A karácsony másik kedves kincse ez a hangoskönyv, melyen Rudolf Péter előadásában hallgathatom, kicsit úgy mint a gyerek, igaz nem saját ritmusban, mégis jó, mert bár nem rezdül velem mint Anya, de elméláz a kellő helyeken és rezzenéstelen tud maradni ott ahol könnyeim csorgatva kacagok. Szeretem. Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése