Nyüzsi már két éve nálunk

Szégyellem magam, hogy nem írtam, de annyira paráztam a gyomortükrözés miatt, hogy el is felejtettem megünnepelni április 24-én, hogy Nyüzsi már 2 éve velünk van. Ez a mára csaknem 3 kg-nyi csibészség igazi "kis" fergeteg! Pontosan tudhattam volna, amikor beleszerettem, hogy valóságos veszedelem lesz. Ártatlan és csodaszép pofija mögött a nevéhez méltóan nyughatatlan kisördög lakik, aki persze angyalian tud nézni, sőt nagyon ritkán viselkedni is.
Ritka pillanat, ha fotózható, mert nyughatatlan:

 

Szeretem...

... a türelmét, percig nem zavarja, hogy a kövön csúsznak szét a lábai, amikor kényelmetlen már, szépen összehúzza őket,

... a kíváncsiságát, mégha olykor meg is ijed dolgoktól, végtelenül kíváncsi és felfedező alkat,

... a bátorságát, eddig a legnagyobb hősiessége egy közepes termetű kopóval való találkozás volt, amikor hátsó lábaival nagy dobolást rendezett a ketrecben és végül a kutya iszkolt el, nem ő rettent meg,

... a bújós pillanatokat, amiket sajnos csak az állatorvosnál van szerencsém megélni, de olyankor én vagyok a minden ♥,

... a csodaszép színét és rajzolatát, bár a képeken nem látni, a pocakja hófehér és derékvonalban egy vékony barna csík öleli át,

... a tappancsait, amiket pici korától szoktattuk, hogy hagyjon simogatni, morzsolgatni és macerázni, így nem is zavarja ezen tevékenységek egyike sem - ettől még persze a körömvágás két emberes (ebből egy állatorvos) kihívás,

... ahogy vár reggel, amikor hozom a magocskát, aztán nem sokkal később a zöldfélét, és két lábon állva les, fülel, próbálja kiszimatolni, mi az aznapi csemege,

... ♥ ♥ ♥

A lányok pedig már 11 hetesek és ők is elég csibészek, napról napra elvenebbek és mintha "meg is rosszultak" volna. Lehet, hogy bevonzom az ilyen kedvenceket?!.

Így néznek rám a kis salátafülűek:

Fától az erdő?

Nem látszik az ösvény, amit reméltem, csak a csavar (rejtvény? fricska?).
Van egy szép háromszög; a gyomrom panaszai, a beleim érzékenysége és a vashiányos vérszegénységem. Még csak kettőt sem lehet választani, legalábbis egyelőre úgy tűnik, hogy jól legyen...
Sőt, a vashiányos vérszegénység mintha nem is tudna jó lenni, már csak 2,3 mértek (az előző lelet 2,9 volt és a minimum érték 8,8), azaz lassan a negyede a minimumnak. Meg is látszik a többi eredményemen is, sajnos. A vasterheléses vizsgálat egyértelműen kimutatta a felszívódási zavart, csak sajnos az okát nem (már kizárták a lisztérzékenységet).
Az izületeimről nem beszélek, nem mintha nem lenne soha fájdalom ott is, de a taiji sokat segít, és tudok működni, mozgok meg minden és ha tudnám napi szinten csinálni, még jobb lenne.
Azt hiszem a szövettani lelet után alternatív gyógymódot keresek a háromszög-vonalon is (nem mintha eddig nem tettem volna), mert nem jutunk sehova, bennem meg lassan (el)fogy az oxigén.

Pitypang mese

Kukucs, ahogy nem szeretem

Holnap megyek a gyomortükrözésre, délre, szóval tuti farkas éhes leszek, mégsem hiszem, hogy szívesen nyelem majd le a dolgokat... Voltam már ilyen vizsgálaton, kétszer. Túlélhető, nem kellemes és utána, a mintavétel miatt, eddig mindig napokig fájt a gyomrom...
Most, a betekintés mellett, az előző alkalmakkor is megtalált - a mostani orvos szerint érthetetlen módon akkor nem kivett - polipot tervezik eltávolítani. Emiatt "kicsit" aggódom.
A párom visz és kértem, várjon is meg... Nem hősködöm, most nem megyek egyedül, mert nem vagyok túl jól és a vasterheléses vizsgálat után is kellett végül a "szállítás".
Már több mint egy hónapja, hogy "furcsákat" eszem, a két kezemen elférő mennyiségű alapanyagból.
Gondolom részben ennek okán a körmeim állandóan törnek, tövig vágva is, lemezesen és pici U-alakú módon egyaránt. A bőröm hófehér, száraz, viszket, hiába kenem bio készítményekkel - furcsa, nekem idegen. Állandóan álmos és fáradt vagyok, főleg este... Zokszavak vége, tudom hogy nem vagyok egészséges, ezzel jár, ez van.
A gyomrom viszont sokkal kevesebbet fáj és a puffadásos panaszaim szinte megszűntek, bár még mindig tudok étkezésben "mellényúlni", főleg ha nem én készítem az ételt, hanem valamilyen okból "idegen" helyen kell ennem.
Remélem holnap estére okosabb leszek és látható lesz az ösvény, amin a még egészségesebb lét felé haladhatok.

Ma van Föld napja ♥

kép forrása: www.earthday.org

Valójában minden nap a Föld napja. ♥

Kívánságok

Szeretnék taiji-zni a felkelő nap fényében,
szeretnék  színes virágokat horgolni és teleszórni velük valamit,
szeretnék énekelni és táncolni önfeledten,
szeretnék erdőt ölelni, fába rejtőzni,
                 földet vájni és szagolni,
verseket írni újra, kicsit belebújva magamba,
                  aztán lefesteni őket,
ajándékokat osztani, csak úgy, mert jó.

Nem így szeretném most a világot, ahogy kapom tőlem nekem, olyan kényszerekbe nyomva magam, amit nem vár el tőlem senki.

SaaaAAAAaaajt!

Ma kimentünk a Construmára, még mindig az álmodozások és reménykedés okán... (Drukk!) Lehet, hogy részleteiben írok róla, de nem biztos.
A legnagyobb élmény úgyis az, hogy napsütéses, kék eges, habos felhős, virágillatú TAVASZ volt!

A kert részleg meglátogatásakor pedig találtam egy kecskesajtot  is értékesítő pavilont, ahol vettünk nekem vacsorára (egyik legfinomabb valaha!) "normál" kecskesajtot (amit ehetek!), a páromnak pedig camembert.

"normál" kecskesajt

camembert

Ma kísérleteztem túrós rétes helyett a turbó módban készülő túrós réteskosárkával is... szóval igazán hedonista nap volt (és az ebédet nem is taglaltam).

Azt hiszem, hogyha ilyen kevés alapanyagból ennyi finomságot tudok enni, ha kicsit bővül majd a paletta, valósággal megtáltosodom. :D

Pofi-fejek ölben

Kilenc hetesek a lányok - habzsolhápok, bújósak, felfedezni vágynak és esténként popcornoznak...

a gazdi ölében prüttyögni jó

Orvosnál, de nem velem

Ma Aput vittem kardiológiai kontrollra. Már egy ideje nem merem elengedni egyedül, félek, hogy elesik - annyira bizonytalanul lép, a lépcsőn is oly ingatagon halad, mindig rettegek, elesik, összetöri magát. Így aztán évente kétszer együtt megyünk vissza a Kariológiai Intézetbe (döbbenetes, de már hét éve volt a szívbillentyű műtét),  az én autómmal szállítom (WagonR+), mert szereti, hogy magas, könnyen ki-beszáll belőle.
Kicsit olyan, mint amikor az ovis gyerekeimmel mentem orvoshoz... viszek neki inni, szendvicset készítek és gyümölcsöt, mert egyfajta "tábor" ez, mindegy mikor megyünk, sajnos nem lehet kiszámítani, meddig kell ott várakozni.

A dolog legnehezebb része sajnos az, hogy nem tudunk igazán beszélgetni, mert Apu nem hall engem. Az én hangszínem sem normál hangerővel, sem hangosan (mármint a tőlem telhető és vállalható - értsd nem kiabálásnak vagy ordításnak szánt kommunikáció - leghangosabban) nem érti, amit mondok. Ha nagyon igyekszünk és szinte a füléhez hajolok (amin ott csüng a dizájnos és döbbenetesen drága, mégis értéktelen hallókészülék), akkor tudok néha információt bejuttatni, de beszélgetéseink mégis inkább olyanok, mint az álom és ébrenlét határán megélt víziók - ki tudja mi a valós belőle, és mi kitaláció vagy éppen révedezés múltban, jelenben, jövőben... Elveszünk, együtt és külön.

Szerencsére, a vizsgálatok alapján Apu jól van - korához és betegségeihez mérten - nincs ok aggodalomra, ezért majd csak öt hónap múlva kell visszamenni újra. Sajnos, ő ismét elmondta, hogy nem akar már akkor élni - kicsit néha megértem, nem hall jól, nem lát jól, kevés öröm, élmény, egyáltalán inger éri - én pedig azt, hogy nagyon szeretnék neki novemberben, a 80. születésnapjára egy klassz bulit rendezni. Mintha elmosolyodott volna...

Széljegyzet

A költészet napjának margójára egy régi "vers"(em)

Tűnődés 

Mint a sivatagban felcsillanó harmat,
oly tűnékeny létem.
Pillanatnyi lélegzet,
tán sóhaj csupán?

Tűz mélyén búvó hamu?
Tengerbe olvadt könnycsepp talán...

Szem-szájnak ingere

Bár ma este tonhalas pirítóst vacsoráztam, tulajdonképpen harmadik hete nem eszem "klasszikusan" húst. Persze elvileg a hal is az, de azt néha vállaltam (most harmadszor), és eddig kétszer bántam meg... Meglátjuk este fáj-e a pocim. Ha igen, akkor a remélt diagnózisig hanyagolom a vizilényeket is.
Mint írtam egyszer bepróbáltam a májkrémet (mert tényleg NAGYON kívántam), de az éjszakai hasfájás után feladtam, és a kevéske javasolt alapanyagból variálok, a párolt csirkétől eltekintve, lehetőleg mindenféle adalékanyagtól, vegyszertől és ismeretlen hozzávalóktól mentesen, sőt, csínján bánok a fehér liszttel is, a finomított cukorról meg már régen leszoktam és egyre kevesebb sót igénylek...

Finomakat eszem, tényleg. A cukkinis tészta mondjuk nem volt egy nagy szám, amit a töltött cukkini után készítettem. Ez csak annyiból állt, hogy a zöldséget meghámoztam, nagylyukú reszelőn legyalultam, sóztam, és némi pihenés után "kicsavartam". Kevés olajon megpároltam és rádobtam finomra vágott petrezselymet. A frissen kifőtt tésztát ezzel kevertem el. Egy ebédnek jó volt, de azért nem egy gasztronómiai kéjhömpöly. Talán ha borsozhattam volna, vagy került volna rá némi parmezán...

cukkinis-petrezselymes tészta

Sokkal boldogabb voltam a bébispenótos carbonarával... A bébispenót igazi szerelem. ♥ Az Aldi-ban találtam a zöldséges pulton és olyan szép volt és zöööööld. Megmostam (lehet hogy nem kell), egy szelet vajat megolvasztottam és rádobtam, amikor összeesett akkor ráöntöttem a laktózmentes tejet és két evőkanál Knorr Carbonara spagetti rafinériát (tudom, nem túl gourmet dolog, de szeretem és azt ígérik tartósítószer és ízfokozó mentes). Ezzel átforraltam, szépen besűrűsödött és a csinos spenót levélkék benne ragyogtak... Leírhatatlanul finom volt és jól esett a belsőmnek is - másnap elkészítettem a második adagot is!

bébispenótos carbonara

A mai ebédem egyszerűségében nagyszerűen sikerült. Reggel korán felkeltem, gyorsan kockákra vágtam egy kis fej vöröshagymát és lesóztam. Megmostam és meghámoztam az előző nap vett padlizsánt, és ezt is besóztam az első alkalommal inkább kétkedve, "viccként" kipróbált, azóta már megkedvelt himalaya sóval. Amíg ezek pihiztek krumplit hámoztam, kockákra vágtam és feltettem főni. A kollégáknak összedobtam a beígért tejcsokis muffint és amíg sült, lemostam a padlizsánt, napraforgó olajon, fedő alatt viszonylag hosszan (~10 perc) pároltam a hagymát, és erre került, fedő nélkül a padlizsán, nagyjából 8 percre, olykor meg-megkeverve.
A tejecske elfogyott, ezért a krumplit csak saját főzőlevével és vajjal törtem össze...

hagymás padlizsán kockák tört burgonyával

Uzsonnára saját kreálmányt hoztam, nem is tudtam milyen lesz. Amikor megkóstoltam olyan élmény volt, mintha egy finom, francia süteményt ennék, tésztarész nélkül.Egy teáskanálnyi vajon aszalt vörösáfonyát és néhány szem mandulát pároltam lassú tűzön. Egy nagy piros almát meghámoztam, kicsumáztam és kockákra vágtam, rácsavartam egy narancs levét. Amikor a mandula megduzzadt és héja kezdett leválni, akkor  illatozó vajas cuccokra borítottam az almás-narancsos cuccot és hagytam az egészet egyszer forrni. Aztán kihűlve csomagoltam és bevittem uzsinak. Langyosra melegítve, a teásbögrémből majszoltam el. Hidegen nem jó, mert a vaj kis gömböcskékké grízesedik a narancslében.
Minden fűszer vagy ízesítés nélkül csodás, remek uzsonna!

párolt almás "költemény"

Vasterhelés vizsgálat

... van ahol vasterheléses vizsgálatnak írják, nekem így, a cím szerint volt a beutalón. Mivel nem igazán találtam erről a vizsgálatról semmilyen leírást amikor az interneten kerestem, ezért gondoltam leírom én milyen volt. Mivel ma csinálták nekem először, természetesen nem tudom, hogy mindenhol ilyen-e, de gondolom hasonló...

kép forrása: healthyoncare

8:15-re kaptam időpontot, éhgyomorra kellett bemenni a kórházba, ahol nem a laborba, hanem a gasztroenterológiai osztályra irányítottak. Összesen öten voltunk olyan vizsgálaton, ami ismételt kontrollt igényelt, a többiek laktulóz illetve laktózérzékenység miatt, így tőlük nem vért vettek, hanem rendszeres időközönként fújtak egy vékony csőbe....
Volt reggel kis csúszás, ezért az első vérvétel 8:45-kor volt (szigorúan éhgyomor), előző nap este 8-kor ettem utoljára, inni pedig olyan 10 körül. Ekkor kellett bevennem a vasat, ez egyedi, készítménytől függ mennyi. Nekem az orvos Aktiferrin lágy kapszulát írt fel (ezt ki kellett váltani és vinni a vizsálatra), ebből 4 szemet kellett bevennem kevés vízzel (113,85 mg vas-szulfát kapszulánként). Innentől 30 percenként vettek tőlem vért, megnézve a 30-60-90-120 perces értékeket.
Tehát összesen ötször szúrnak, ha minden jól megy. Közben inni, enni tilos. Ezután szépen haza lehet menni, lelet majd később. Nem tudom pontosan mikor, mert nekem kb. két hét múlva lesz a gyomortükrözés, és majd addigra meglesz, mondta a doktornő és akkor "okosabbak leszünk", hogy őt idézzem.
Persze nem ment minden jól, a harmadik szúrás (ugyanoda) már fájt. A negyedik előtt szerencsére rákérdezett a nővérke, és ezután egy teljesen fájdalommenteset szúrt - kicsit feljebb. Az ötödik, utolsó alkalommal azonban sajnos csepp vér sem jött, pedig nem pánikoltam (de a folyadékhiány és nyilván maga a súlyos vérszegénység, ami miatt mentem, nem tett jót). A bal kezemben is kísérletezett, hiába mondtam, hogy nekem onnan még az életben senkinek nem sikerült venni... megpróbálta. Nem részletezem, nem sikerült, de most az a kezem csúnyább és jobban fáj, mint a végül 6x szúrt jobb. Mert ezután a kudarc után megkértem, hogy mielőtt más helyekre "tévedne", még egyszer a jobbat próbáljuk be. Nagyon pozitívan igyekeztem minden erőmmel arra fókuszálni, hogy legyen ott vér és sikeres is legyen a dolog. Ügyesek is voltunk, mert megindultak a cseppek a fiolába, így az öt alkalmat megúsztam nyolc szúrással.

kép forrása: The.Site.org

Sokat kivett belőlem a vizsgálat, bár azt hittem én majd simán megyek délután melózni, nem ment. Gondolom a korán kelés, az étlen-szomjan várakozás is gyengített, így rövid találka után a lányommal hazamentem, méghozzá a metróvégállomástól már fuvart is kellett kérjek a páromtól, mert úgy éreztem össze fogok esni.
Otthon beborogattam a kezem; bekentem heparin tartalmú Lioton géllel (nem ott ahol szúrtak!) az elszíneződött részeket, kis vattakorongot bevizeztem és ráraktam, majd lazán rátekertem fáslit (nem szorosan, csak tényleg annyira hogy tartsa meg a pakolást). Magam mellé készítettem egy kulacs vizet, bebújtam a melegített ágyba (fájt a hasam ezért bekapcsoltam az elektromos lepedőt) és aludtam egy nagyot.
Most is fáj a fejem még, pedig iszom egész nap azóta is (meglesz éjjel a böjtje...), de ez lehet a front miatt is.
Jó volt, hogy vittem a vizsgálatra könyvet, bár sokat beszélgettem a velem együtt várakozó betegekkel is, de a könyv teljesen rabul ejtett, ahogy megjósoltam.

Nyolc hetesek a malac-csajok

Nem tudok velük betelni. :)

És persze Nyüzsit is imádom, egyre többet pihen és bújik ő is - vedlik és fáj a pocója. Esténként masszírozást tartuk, ami nekem is jó és neki is, bár a combizmaim fél óra után eléggé kivannak. :D

A malac csajok egyelőre nem érdeklik, néha benéz hozzájuk, de láthatóan zavarja a picurkák hangoskodása és nyifogása, így hamar tovaugrál tőlük...

Nem is ma

Negyed nyolc volt. Álmosan, kómásan ülünk az éppen beindított kocsiban, majd éhen halok. Gondoltam a biztonság kedvéért megnézem, biztos éhgyomorra kell-e menni, hátha csak feleslegesen készítem ki magam. Nézem a füzetet, éhgyomor, igen sajnos... vizsgálat időpontja április kilenc. Április kilenc???!!! (Dehiszen ma ötödike van!!!) Óvatosan előveszem a doktornő által írt hivatalos iratot... azon is ez szerepel, április kilenc nyolc óra tizenöt perc....
Ööööö, kicsim, kéne valamit mondanom, hogy öööö izé, nem is ma van a vizsgálat, hanem csak kedden lesz.

Ha már felkeltünk fél hétkor, elmentünk együtt reggelizni és kicsit örültünk, hogy legalább nem ott jöttem rá, már a vizsgálatra várva, hogy nem is ma van, nem is ma van...

Kapszulák és bohócok

Ma reggel nőgyógyásznál jártam. Kellett nagyon, sokszorosan tartoztam magamnak már ezzel. Nagyjából három éve nem mentem el a kötelező szűrővizsgálatra, mert a maszek orvos akihez jártam anno azt mondta, szokjam meg a menstruációm előtti napokon a késszúrás szerű fájdalmat. Ugyan megmondta az okát, miért van ez, de a "megszokás" valahogy nem volt kedvemre való javaslat.
Felkerestem akkor még néhány másik orvost (sok pénzért) ebben a "témakörben" és csalódtam, így azóta nem kerestem fel egyet sem.
Hála a tripla antibiotikumos kezelésnek, már "odalent" sem volt minden rendben, így nem halogathattam tovább ezt, és most már túl vagyok ezen is, aminek végülis örülök.
A vacsoránál elméláztam azon, mennyi kapszulát nyeltem ma le azok miatt a gyógyszerek miatt, amiket előzetesen kaptam, a szintén másik gyógyszerek miatt kialakult "betegségeim" okán...
Na. Álljon már meg a menet! Ennek véget vetek.
Csak bogozzák már ki, miért nem szívom fel a vasat és miért gyullad be annyit a gyomrom...

Megint zavar az is, hogy este akárhova kapcsolnám a tévét, csak gyilkosság van meg vér meg halál; "igazi" a hiradóban, "mese" a sorozatokban, a filmekben. Még Húsvét hétfő este is mindenhol csak akciófilm, lövöldözés és hullagyártás... A műsort állandóan megszakító hirdetések szerint pedig gyógyszert, autót és kölcsönt kell "venni".
Stop. Marad a természetfilmes, az utazós és a főzős csatorna, bár reklám ott is van, csak nem sok.

Próbáltam este olvasni, de még mindig nem megy, a nem természetes fényben, nagyon fárad a szemem - amivel persze egész nap monitort bámulok, szóval nem lep meg.

Ma amíg vártam a rendelőben kifejezetten élveztem, hogy olvasok. Méghozzá nagyon érdekes, tartalmas, "okos" könyvet, sokak szerint egyfajta "bibliát", Müller Péter Isten bohócai című művét.
Nem szoktam ilyet csinálni, de most néha akár szövegkiemelővel vagy aláhúzással belebarbárkodnék a könybe, hogy kiemeljem a nekem fontos gondolatokat, amikhez már most tudom, vissza szeretnék még térni - szeretni, dédelgetni őket, újra átélni azt a mély egyetértést és Igazat, ami oda le van írva.

Holnap nem leszek egyedül a vasterheléses vizsgálaton, ez a könyv velem lesz, és tudom hogy a tér és az idő megváltozik majd, nem is lesz olyan fontos, mi fáj és mi nem, mert egy nagyszerű író zenél, mesél, táncol majd nekem, velem, bennem...

Számadás - malacok

Most már bemertük őket tenni a mérlegbe, amit kibéleltünk, hogy ne legyen rettegés. Szombaton voltak 7 hetesek...
Lencsi 365 gramm, Wombat pedig 377, ketten együtt 742 grammot nyomnak.
Érdekes, hogy Nyüzsit mikor hazahoztuk 25 dkg sem volt (ha jól emlékszem), tehát náluk kisebb volt akkor... Most jelentős a különbség, de a picurik nagyon rajta vannak a faláson és a gyarapodáson.

Húsvét hétfő - 2013

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Tegnap hazavittük Egerbe a párom fiát és ex-anyósát, majd utána kicsit sétáltunk az esős Egerben. Megkívántam a krémest, így elmentünk a Sárvári cukrászdába. Pont olyan finom volt, mint amire emlékeztem!
Korán ideértünk, ezért elmentünk kicsit sétálni is. Jó volt az esőtől áztatott kövek illata, nekem tetszett, hogy kevesen vannak, szépek voltak a színek a nedvesség miatt, és csiklandós volt ahogy rám hullotak a hűvös cseppek.  El is áztunk persze, ezért egy forró levesre beültünk a Várkert étterembe és csak ezután mentünk el Anyuciékhoz, Nagyfügedre... a képen égethető gyurmából készült nyuszik vannak, nagyjából 22 éve alkottam őket Anyunak, aki azóta is őrzi a színes, füles csapatot. ♥

Csodás napot mindenkinek!

 (\-/)
(=‘.’=)
(“)_(”)