Képeslapok a világba

Útnak indítottam ma - kissé megkésve - hat képeslapot. Érdekes így, "hagyományos" módon kedves üzenetet küldeni ismeretlen embereknek, lesni a kívánságukat, ki mit szeretne (vizest, hajóst, kövest, kutyást stb.) és remélni, hogy megérkezik, örömet okoz majd.
A lapok Kínába, Oroszországba, Hollandiába tartanak...

Japánból érkezett lap...

Különös, rég nem átélt izgalommal tölt el ez a postcrossing.

Az első duplázás után

Túl vagyok a két "duplás" napon. Reggel két gyógyszert szedek, este egyet. Az első nap délutánjától a felfogóképességem "tompika" szintre ment, a kollégákat lassításra kellett kérnem... Aztán megérkezett a sejtek mélyéről feltörő, magamból kifordulós hányinger. Utálom.
Az első napot esti céges rendezvény színesítette, kilencig bírtam. Mire hazaértem, mint akit agyonvertek...
A második nap mindig nehezebb, tegnap a meló végeztével épphogy hazahúztam a belem (a párom sajnos nem tudott hazahozni, mert vidéken volt), az összeesés határán voltam. Gyors vacsi, esti bogyó, zuhany és zuhantam az ágyba, hétkor. Görcsös fejfájásos, utcai ordibálásokat és szomszédok létét hallgatós, Kedves vállának illatát beszuszogós, másfél órás félig-alvás után végre mély kóma... reggel hétig. Bár 12 órát aludtam, felkelve kábé ugyanúgy voltam, fejfájás nélkül. De menni kellett - gyógytorna, csontsűrűség vizsgálat.
Reggelire almát és kekszet majszoltam, ez esik jól. Gyümölcsöt kívánok gyümölccsel - mázlim, hogy nyár van (bár ez a gyümölcsök árán nem látszik).
Rávettem magam, írok, mert ma kicsit jobb (3. nap, ez már a szervezet-felélesztős, folsavas), most eddig bírtam, tehát nyolckor fekszem... Ettem almát, epret, ittam feketeribizli lét és holnap vár a sárgadinnye és az ananász.

Hátha holnap még jobb lesz... reménykedem.
Akkor lenne heti két pocsék, egy romos és négy egész jó napom.
2-1-4 vállalható.

Needed

Mindenek előtt jó lenne egy új bal kéz, no és egy teljes jobb kar.
Esetleg, ha ez nem lehetséges, akkor jó, szedem a bogyókat, ám ebben az esetben határozottan jól jönne egy másik gyomor, vagy teljes emésztőrendszer-felújítás, garanciával. (Három követelmény van: működjön, ne fájjon és ne legyen bibis).
Enibádi?

Kesze-kusza gondolat kupac

Már el is múlt a strucc mód.
Csütörtök este óta van egy kupacnyi diagnózisom és ennek nyomán lett sok-sok töprengeni valóm a hétvégére... Legalábbis az volt a terv, hogy átgondolom majd a dolgokat.
De szerencsére (?) túlzottan nem értem rá bármin is töprengeni, mert igen zsufis hétvége volt, amit főleg barátokkal töltöttünk a nyaralóban - nemrég értünk haza.

Gondolkodtam mit írjak, de most ez csak egy ilyen kusza folyomány. Így folytatom...

Nagy élmény volt a szombat esti vihar-várás és villám-fotózási próba. Sajnos, nem sikerült elcsípnem egy villámot sem, de azért lett néhány egész jó kép - legalábbis én örülök nekik és nekem tetszenek.
Kéne lassan tanulgatnom a nyers képeken való molyolást is, hogy tudjam fokozni a hatást... Érdekel, érdekes.
Ma, kora reggel is kimentem fotózni, amikor még a párom és a vendégek is aludtak.
Élveztem, olyan albioni félhomályban ébredezett a tó, a tegnap esti vihar után csendes nyugalomban, szuszogva, lassan ébredezve.
Mire a többiek felkeltek, már a napcsoka is előbújt, igaz, csak rövid időre.

Jól sikerült a szombati grillezés, és vicces volt, hogy szinte mindenki más többet nyögött és/vagy panaszkodott a hátára/gerincére stb., mint én, akinek néhány napja diagnosztizált és ki tudja mióta tombizó (minimum három év) SNSA-ja, hármas stádiumú sacroileitis-e és kisizületi arthritise is van.
Ezen egyébként jókat kuncogtam... :))) Persze a vendégekbe nem kukkantottak mindenféle vizsgálatokkal, ki tudja kiben mi bújik meg. Nekem meg attól, hogy leírták papírokra, nem lett sem jobb (sajna), sem rosszabb.

Hát így. Ami már biztos, hogy keresek tai chi lehetőséget a közelben, még több időt fordítok a lelkemre, és megváltoztatom az étrendemet is. Ehhez még kicsit kutatok, addig is elkezdtem a tibeti kefír gomba kúrát, és a kis "nokedliket" lelkesen etetem, fürdetem, és cipelem magammal ha elmegyünk hétvégére.
Tanácsokat szívesen fogadok, akár ezzel akár a változással kapcsolatban.

Szép estét (napot vagy ami éppen van), Kedves Olvasó!

/strucc mód ON

Ma ezt gyakorlom.
Tartok tőle, hogy nem sokat segít, de akkor is.

Majd holnap kiemelem a fejem, szembenézek a begyűjtött, csinos kis betegségemmel és megbarátkozunk.
Sőt, megtanulunk úgy együtt élni, hogy nekem jó lesz.

De ma nem.

Furcsa karcolat

Olyan, mintha lemaradnék magamtól. Annyira sokat élek, hogy nem jut időm írni; meg-, fel- lejegyezni.
Különös ez, főleg nekem, a grafománnak...

Persze marad számos lenyomat; főleg a fejemben, a lelkemben, no meg karcolatok a füzetemben, képek a telefonomban, sőt olykor a fényképezőgép memóriakártyáján is, ha magammal cipeltem a kütyüt.

Vajon lesz időm mindezt egyszer elrendezgetni, bárhol?!

Csak  mert most úgy érezem, még arra sincs időm, hogy megtegyem ezt magamban. Rohan minden.
Annyira sok impulzus jön, hogy tán még megélni sincs időm, nem még, hogy feldolgozni.
Jó (és nem jó) volt sok dolog. De nem írtam le. Se ide, se máshova. Pedig vágyom rá. Tényleg. Csak hiányzik például az idő, az erő a kézbe vagy valami más.

Jó volt ma "egyedül" a piacon; beszélgetni a kofákkal, Emberekkel, megismerni életeket... De aztán rohantam a bevásárlással haza és utána a cégcsoportos rendezvényre. Ne érts félre olvasóm, nem volt teher. Csak gyors. (Hogyan kéne adagio-ba váltani?!)

Különleges, értékes élmény látni a kollégákat másként; versengeni, izgulni, harcolni, drukkolni, gyermeküket ölelni, gondtalan nevetni, levest kanalazni, egymást szeretni.
Mégis... ezen az önfeledt hétvégi rendezvényen is a jövő hét teendőiről is beszéltünk a Főnökkel...

Olykor ijesztően összemosódik a múlt, a jelen, a jövő (amit még ide is hívunk, tudatosan - de erről most nem írok). Kapuk nyílnak és zárulnak, közben pergenek törékeny kis órámban a homokszemek, csontjaim mállanak bennem, telik evilági életem, és csak remélem - értékesen.
Egyszer már behúztam, azt hiszem megint kéne - a FÉK-et.
De könyörgöm, hogyan húzzak be bármit, amikor éppen folyóként ömlök a tengerbe?!