?

Ki lehet hűlni belülről?
Olyan, mintha a bensőm rázná a hideg.

Csak pozitívan

forrás: whole living

Érdekes, hogy minden évben ebben az időszakban kapom talán a legnagyobb próbatételeket.
Gyerekként úgy éltem meg a karácsonyt, mint a szeretet, a béke, a család, az otthon melegének időszakát.
Amióta "felnőttem", egészen másként van. Ilyenkor érkezik a legtöbb gond, feladat, kihívás és pofon, és a mérleg másik serpenyőjében sokkal kevesebb a fent leírt, gyermekként megélt élmények sora (persze tudom, elvileg a súlya jóval nagyobb).
Igyekszem tanulni, és fejlődni belőle, próbálom keresni a pozitív oldalát (Jó volt ez a whole living cikk.), de bevallom, olykor mocsok nehéz.
Most úgy érzem, legjobb lenne jövőre passzolni a Karácsonyt, elutazni egy hétre a hegyek közé, valami nyugis helyre, a párommal, könyvekkel és fényképezőgéppel, de szigorúan kütyük, azaz tabletek, laptopok, telefonok, internet nélkül. Ez lenne az igazi ajándék, mást nem is kérnék.

Pedig lassan elérek oda, hogy életem céljai elérhető távolságba kerüljenek, nem kéne hagynom, hogy ezek a (gondolom főleg bennem fakadó) próbák visszalökjenek, mert ilyenkor úgy érzem, kettőt lépek előre, hármat vissza.
Vettem is sok okosságot, olyan leszek mint a kiskakas,a mesében, csak én a tudást szeretném felszívni. Tanulok, szinte naponta, amennyi fér, mert ez a vas- és oxigénhiány azért nem tesz jót, de remélem abból, ami bejut marad is.
Elő is veszem a karácsonyi meglepi könyveim egyikét, ez most jó lesz (Hidak egymáshoz).

BBK

Békés, boldog Karácsonyt!

forrás: vladstudio

Közelgés és diagnózis

Még 2 nap (ha a mai ér), és itt Karácsony. Aú! ...
Rájöttem, legkönnyebb Anyunak, a Lányomnak és a Nyúlnak ajándékot venni, hihi.

Ja és közben lett, azaz van diagnózisom, aminek örülünk és nem örülünk is.
Egyelőre úgy tűnik nincs autoimmun betegségem (Hurrá!), de valami bent (értsd bennem) lakó úgy döntött, tök jó ötlet ráhúzódni az izületeimre, és ha már arra járt, "megrágcsálta" (erózionálta) a csontjaimat is itt-ott.
Na, például ezért fájnak annyira mocsokul, a sokizületi gyulladás mellett ez még úgy rátesz egy lapátkával.
Most antibiotikum bombázzák a nem baktérium, nem vírus, hanem közteméretű valamit (kórokozó). Majd elalszom ettől a gyógyszeres lórúgástól, és a fájdalom egyelőre nem enyhül.
Ezt követően (minimum 3 hét antibiotikum szőnyegbombázás lesz) elvileg, amit lehet majd rehabilitálnak.
Mondjuk a professzor elmondása szerint az erozionált csontokat pont nem lehet. Ezt megnyertem. Kivájtak, mint víz a követ. Akár szép is lehetek ott bent. Kár, hogy fáj.

Jóóóóó volt!

Voltam pihenni... :D A három napos céges utazás szuper volt - csodaszép hely, naccerű hangulat, sok játék, rengeteg nevetés, éjszakai fürdőzés, különlegesen finom ételek - élmény hátán élmény.

Kisvakond, Rabbid és Hannibál + a potion

Mindent leírni nagggyon hosszú lenne, de eszméletlen jó volt, mert...
- egymásra talált Kisvakond, Rabbid és Hannibál (Meg a Csokornyakkendős Gyilkos!)
- szimuláltunk katasztrófásat a sífelvonóban (És túléltük!)
- nem mentem fel a kilátóba Semmeringben (Így nem fújt el a szél.)
- puncsot és forralt bort ittunk a hüttében (Nem én borítottam ki! :D Viszont le- azaz feltöröltem.)
- péntek este a hidegben forró fürdőt vettem a szabadban (Nem fáztam meg!)
- tanítottak a fotózás rejtelmeire és voltunk is gyakorolni (Néhány információt rezisztáltam - nem fért a fejembe, na. :D)
- megtanultam Bang!-ezni, és voltam sokszor bandita (Játszottunk Citadels-t is, de az nem akkora élmény, még.)
- annyit nevettem, hogy fájt a hasamban a nevető izom (Tudom, elvileg nem ott van.)
- olvastam is (Igaz, nemegész egy oldalt... az úúúgy voooolt...)
- csodálatos kajákat kaptunk, koraszülöttekhez igazított időzítéssel (Mégsem pukkadtunk ki!)
- túléltem a füstös esti bulit is (Ez annyira mondjuk annyira nem volt jó. Még mindig utálom a bagófüstöt!)
- nagycsaládos lettem :D (Hirtelen felindulásból lett még három örökbe fogadott gyermekem, egy másfél petéjű ikerpár és egy mégegy kislány.)
- elkezdtük írni Hannibál eposzát Jufival, a titkos testvérségből kiderült lányommal (Lassan haladunk, egyre több részlet kerül elő Hannibál bűnös múltjából.)
- ...
- épségben, örömben és boldogságban hazaértem, ahol várt a csimp-párom (Meglepetésekkel! Pedig ő nem is olyan!)

- ja, és buszfelelős is voltam (Megtudtam csomó kolléga ovis jelét - ez fontos! ^^)

A napszám most így áll:
még 5 nap és itt a Karácsony (Húha!), ebből még 2 munkanap, 1 orvosos (a holnap) és mind nemtudomhogyleszkarácsony-os.

Napszám

Mínusz egy dolgozós, és mínusz egy orvosos.
Tanulság is van: nem jó háromnegyed hatkor kelni, pedig tudom sokan (köztük a fiam is) még korábban kelnek, és nekem általában jó dolgom van.

Érdekes volt az ORFI-ban lenni korareggel...
Ahol én voltam, ott a falak, az ajtók stb. szerintem ugyanolyanok, mint amikor Anyu járt ott, kábé harminc éve - csak át lettek néha festve - gondolom.
Minden tiszta volt. Az emberek kedvesek (és velem együtt álmosak).
Mégis, mint az időutazás...
Ráadásul egyszerre mentem hátra és előre; nem érzem magam annyinak, mint amikor ott kéne, vagy számomra elképzelhető lenne, hogy ott üljek - sőt egyáltalán nem is akarok - rám is tört a mitkeresekénitt érzés!
Készült a kezeimről, és a nyakamról mindenféle röntgen felvétel, és ultrahangos kütyüvel megnézték a lábaimat.
Aztán a doktornő nagyon sok furcsa dolgot nyomtatott a papírokra, és kaptam vicces képeket is az "alkatrészeimről". (Tudom, az én vagyok, az én testem, de akkor is muris!)
Van a papíron diagnózis (mind a kettőn ugyanaz), de majd a jövő kedden, a szerológiai vizsgálatok birtokában mondja meg az okos professzor a tutit (amit én kicsit ítéletnek érzek). Addig nem pánikolok, rákerestem a szóra, aztán gyorsan inkább mégsem. Nem akarok olyat, nemke, köszi. "Csak" 1%-nak van, miért lennék pont én is olyan?!
Kár, hogy nem ma tudom meg, és kezdődik meg végre valami enyhülés, mert egyre jobban fájnak a kezeim, meg már máshol is egy ideje ... például a térdeim belül, a bokáim csontja is... (lapítok, és némán nyifogok, szugerálva: "nincs baj").
Bármi is lesz, megérdemlem... több hét volt, mire rászántam magam, hogy újra orvost próbáljak (tapasztalataim szerint nem jutnak semmire a végén), mert nem segített a sínben alvás, meg semmise - egy kupakot sem tudok elcsavarni... Fujj, de utálom.
Akárcsak az esti "nyílzáport" az ujjaimban.
Ezt a posztot is utálom. Nem is írom tovább. Na.

Abakusz

Még 13 nap és itt a Karácsony.
Ebből 7 munkanap.
3 napra elmegyek a céggel pihenni (juhéjj!).
2 orvosos, "talán végre kiderül mi baj a kezemnek"-es.
És még jónéhány ajándékért rohangálós, bevásárlós - bár nem állok rosszul.

Úgy döntöttem, hogy 0 azaz nulla parázós, mert majd lesz valahogy, végülis család vagyunk, szeretjük egymást...
Nem az a lényeg mit eszünk, és mit adunk-kapunk, hanem hogy együtt vagyunk.

Béke.

Kevés pici izé

Érdekes. (Vagy mégsem?!)
Ma elolvastam elég sok fórumot, meg ilyesmit, "okosságokat".
A hétfőn levett véremből alkotott labor eredmények alapján ájuldoznom kéne. Nem mondom, hogy sosem szédelgek, de a leírtakhoz képest egész jól vagyok. Lehet megszokom? (Van választásom?)
Mondjuk pocsékul érzem magam minden reggel és este, kábé mint a ruha, amit kimostak, kiöblítettek, kicentrifugáztak, de mégis rossz valami, mert tiszta sem lett, és vizes is.  (Hmm, nem túl jó hasonlat, de most erre tellik.)
Még sosem voltak ennyire kevesem, és ennyire picik az "oxigén szállító molekuláim". (Aranyos kis pöttömök lehetnek.)
Írtam már a vashiányos vérszegénységemről párszor (azt hiszem), csak úgy, emléknek, ide magamnak a blogra.
Úgy tűnik nincs változás - azaz de, csak nem jó irányba.
Bár volt már egyszer ennél kevesebb vasam, de azért a 3,2 nem túl rózsás eredmény, mégha kicsit több is, mint a minimum harmada.
(Nézzük pozitívan, a minimum 36%-a!)

Még megvárom, mit mond az orvos, de azt hiszem gyökeresen változtatnom kell az életemen, az étrendemen, a létemen, mert szép lassan tönkremegyek.

Jó hír

Anyuci végre otthon van!

Forrás: dryicons

Karc(o)lat

Fáj a kezem. Ma volt sok minden, de csak karcolatot vagyok képes írni.

Anyu túl a tükrözésen és a borsónyi polip likvidálásán.
Beszélgettünk, jó volt. Jobbulást remélek, hiszek.

A munkahelyemen mondhatni egyedi Mikulás party volt - részemről még feldolgozás alatt.

A vérem mintájából mért adatokért ma nem volt sem időm, sem merszem elmenni. Adtam magamnak egy nap haladékot. Holnap reggel benézek érte (azt hiszem).

Este Apucit megköszöntöttem (Miklós!), nem bíztam a véletlenre, maradtam az Unicumnál. Kár, hogy nem koccinthattunk...
Ha meg már ott voltam, persze hogy vittem a "kicsi fiamnak" is mikulás-ajándékot.

Most pedig sorozatokat fogok nézni bután, a kezeimet dédelgetve, no meg késszúrásokattűrve, amit ugye, "azokon a piros betűs napokon", orvosi javaslatra, meg kéne szoknom.
Nekem ne mondja senki, hogy nem próbálom.

...end of line...

Kismadár

Hazaértünk. Leírtam az álmom, most regenerálódom, meg kéne sütni a sütiparty kekszek második felét... úgy érzem, nincs ma hozzá erőm.
Nem aludtam jól (lassan megszokom), bár a párom hajnali hozzám kifliződése jól esett nagyon. Aztán a fura álom a nyulakkal után, inkább ébren maradtam. Úgyis aprózgattam Anyucinak a befőttet, kompótot, hogy könnyen tudjon majd falatkákat enni, ha megkívánja... Leszűrtem a leveséről a zsírt, ellenőriztem, nem felejtek-e el valamit.
Közeledett a "muszáj felkelni már"-időpont, elkezdtem készíteni a páromnak a ham & eggs-ét, hogy jól induljon a reggel, meg úgyis tudtam, ki tudja mikor aznap eszünk újra.

forrás: Amazing Paper

Anyuci nincs jól. Látom.
Persze ésszel értem én, hogy hurrá, mert már eszeget, megkíván dolgokat, éhes és jajjdejó, hogy megszűntek (úgy tűnik) a csúnya tünetek, de nagyon le van fogyva... nem csak a teste.
Olyan mintha egy apró, ijedt, fázós kismadár lenne, holott máskor, ha nem is szárnyaló, "mindenható" sas már, de legalább aranyos rigó.

Hallgattam őt, néztem meggyötört kezét, simogattam finom bőrét, aggódva figyeltem, ahogy formálja, olykor keresi a szavakat, gondolatokat bogozva fogja homlokát, vagy dörzsöli szemét.

Most magam sem találom a szavakat. Legszivesebben felkapnám, napra, zöldmezőre, vidám dalba vinném, táncolni hívnám, égbe emelném, szellővel csiklandoznám.

Beszéltem az orvossal... kedd délután, egy vizsgálat után többet tudunk.
Most még igazán semmit, de legalább kap infúziót, figyelnek rá, és a pici lelke, most öröm-rebbent, hogy vele voltam. Porszem.

Megcsavarodott bennem valami, amit csak ő cirmolhat ki.

Kék nyúl a kamrából

Zűrzavaros álommal kezdődött ez a nap. Különös, belvárosi lakásban költöztünk, elvileg nemrég, de nem voltak csomagok vagy ilyesmi, igazán éppen akkor tekintettem meg, mit is vettünk - bejártam a helységeket.
Az egyik szoba kör alakú volt, jó nagy és iszonyat magas. Fent körben. fűzérben ablakok, és "mintha körbe lehetne menni" - korlátot is látni véltam. Aztán valakik (múzeum látogatók?!) tárlatvezetéssel tényleg beballagtak oda, de a vezetőjük gyorsan kiterelte őket onnan, hogy jajj ez már nem kiállítási terület.
Felzaklatott. Mit keresnek idegenek az otthonomban (amiben mellesleg magam is idegennek éreztem magam, egyáltalán nem tetszett a lakás)?!
Aztán találtam egy furcsa (Fringe-t idéző jelenet) kezelés alatt álló, hófehér nyulat, de azt mondták ne foglalkozzak vele, mert úgysem soká él már.
Erre megrémültem, hátperszehogy pátyoltam. Jobban is lett, hamarosan ugrándozott a lakásban és hamar összehaverkodott Nyüzsivel is.

Forrás: brett superstar

A szobák, és minden helység furcsa, öreg hatású és szagú volt, repedések is akadtak, nagyobbak is...
Az egyikből előugrált még egy nyuszi, kölyök, fekete, szemei alatt barna folt (inkább kutyák szoktak ilyen rajzolatúak lenni).
Ő is csatlakozott a boldog nyúl-bandá(m)hoz, én meg kezdtem magam furám érezni.
Aztán a résekből egyre több kisebb-nagyobb nyúl került elő... Besokaltam, és elkezdtem őket kipaterolni (az első három kivételével) a bejárati ajtón (itt derült ki, hogy gangos házban van a lakás), de akkor láttam, hogy a szomszéd néni is nyulakat rámol kifele a lakásából...
Itt már kezdtem "magamból távolodni".
Aztán amikor megláttam a kamra melleti résből kiugró, és szaporán menekülő kék nyulat, ráeszméltem, hogy álmodom.
Felébredtem.
De még most, mikor este leírom is emlékszem a nyulakra, a lakásra, a szagokra, az érzésekre... Fura.

Készülődöm

Holnap Anyucihoz utazom a kórházba, már nagyon várom, hogy lássam, simogathassam, ölelhessem őt.
Persze mehetnék ma is, csak mivel aznap ügyel a kezelő orvosa, és nagyon szeretnék vele is beszélni, így gyakorlom a türelmet. Legalább van időm kedvességeket és apróságokat összeszedni...
Remélem Karácsonyra már otthon lehet!

A mai napon tervezem megsütni a jövő hétvégére szervezett Süti party általam készített adagjait is. Kicsit pánikolok, de szerintem menni fog fájós, begyulladt kézzel is. Tegnap még számolgattam, ma már inkább nem, mert ez bizony azt jelenti, hogy 18 tepsi keksz csillag készül ma el nálam, sőt, lehet hogy 20, mert kértek néhányan, "külsősök" kóstolót.
Olyan kis teázgatós, irogatós, szüttyögősnek tervezem - meglátjuk mi lesz belőle.

Mondjuk az irogatási terv kicsit "túllövés", attól tartok. De minden esetre beszívom a hangulatot is az illatokkal, hátha később születik belőle valami szóperglet.