Békén szusszan a mackóhad...

Megint éjszakás ez a lány, nem jó ez így, dolgozik vagy bulizik. Aludni is kéne kicsi csillag ám! Jó hogy még húsz éves sem vagy, de pihenni, nagyot aludni békésen, ágyban, mindenkinek kell...
Aggódom - Anya (Tudom, hogy olvasod! :))

Home, sweet home

Hazaérkeztünk. Tényleg jó, bár én nem mondhatom, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon, mert a nyaralónk is az otthonunk, igazi fészeknek rendeztük be, így legalább annyira szeretek ott lenni, mint itthon. De mégis, itt más, szeretem.
Megérkezvén persze mindent megbocsátottam a gyerekeknek, és nem csak azért mert illatozó süteményekkel (kakaós-csokoládés piskótát készített a fiam, meggyes pitét a lányom) és virágcsokorral fogadtak, hanem mert imádom őket, és jó volt újra ölelni az "aprónépet", mégha lócik is már.
A bunni (nyuszit mostanában így hívjuk), azonnal beiszkirizett a francia ágy alá, és most ott emészti a hazaérkezés, no meg az utazás okozta sokkot... Róla is felteszek egy képet, amit mindig akartam mutatni, csak valahogy elmaradt. Így vágyakozott ki a kicsi lény a kertbe, amíg nem építettünk neki kis birodalmat:
Na pakolászom kicsit...

BNN

Tegnap volt a névnapom. Sok pihenéssel telt, és kevés szomorúsággal, mert bizony egyik gyerekem sem telefonált, vagy írt egy sms-t. Szar érzés, mert én meg olyan hülye vagyok, hogy képes vagyok 00:01 perckor ott állni az ajtajukban, hogy boldog névnapot kívánjak. Persze lehet, akkor akarták mondani, amikor hazamegyünk (terv: vasánap) - de a névnapom mégiscsak pénteken volt...
Lehet már nem divat névnapozni, a mi családunkban fontos volt - éppen a Mária napra készülök hetek óta, mert Anyu és a Mamó is Mária. Persze sosem az ajándék a lényeg, hanem a figyelem, a gesztus. Legalábbis nekem. Változik a világ. Így is jó, csak tudjuk, akkor nincs névnap ünneplés, se nekem, se nekik. Hiába no, mérleg vagyok. (Vagy önző lennék?)
A párommal ünneplésképpen elmentünk vacsorázni - már két hete kiszúrtuk a Beatrix éttermet Szántód felé menet. Nos, tegnap kiderült, sajnos nincs nyitva, állítólag nem a szezon vége miatt, hanem nem is volt. Pedig a képen látható, nagyon szép. Így végül a mellette lévő Forrás étterembe ültünk be egy könnyű, ünnepi vacsorára. Hangulatos, gyertyafényes este volt, jól esett.



Csak a napló jelleg miatt, a pihenés csak rám igaz - életem párja hősiesen lenyírta a füvet. Meglepően hamar végzett egyébként, de már így is nagyon unta a végére.

Séta Tihanyban

Tegnap Tihanyba mentünk. Igaz a postára és az Aldiba indultunk (olasz hét van, Grappát is árulnak), de valahogy úgy alakult, hogy miután Anyunak feladtam a levelet, elindultunk Tihanyba.
Csodálatos időnk volt, tökéletes a kiránduláshoz. Csaknem egy óra alatt odaértünk. A késő nyári napsütésben ámuldozva néztük, milyen hatalmasnak tűnik (vagy talán tényleg az?) a félszigetről a Balaton. Ahhoz képest, hogy tőlünk látni az apátságot, onnan bizony nem fedeztük fel a nyaralónkat. A víz színe csodaszép azúrkék volt, akárcsak a napsütötte tenger...

Sokat sétáltunk, megnéztünk a környéken rengeteg kézműves boltot is - fazekasokat, marcipán boltot, terítőket stb. Betértünk a Régi idők udvarába is, ahol hangulatos skanzenben hódoltunk a kulináris élvezeteknek.
Rég nem látott baráttal is találkoztam, egykor még magam is készítettem olyan kézműves tárgyakat, amiket Tihanyban (is) árultak.
Hű, de rég volt!

Hazafelé megálltunk a Mauróban, ahol sajnos szezon végén már nincs cukrászat, így aztán maradt a fagyizás. Mondjuk sebánat, mert az isteni, vaníliás, kakaópöttyökkel és piskótával dúsított édesség után enyim lett a cuki csésze és tányérka, aminek nagyon örülök.

Nyúl a kertben

Ma kiengedtük a nyufit a kertbe, elkerítettünk neki egy kis birodalmat, ahol szabadon rohangálhatott, miután a söprűs felügyeletett fárasztónak találtuk. Így azonban ő kevésbé élvezte a kint létet, leggyakrabban a hűs kövön heverészett a lábamnál.
Aggódva figyelem, hogy válik kopottá és fénytelenné a szőre, hamarosan indul a vedlés - ójajj, megint tengernyi szőrt takaríthatok, ő meg hisztis lesz szegénykém...
Kíváncsian várom milyen színű lesz az őszi bundusa.

Veszprém - Zoo

A mai délutánt az ötven éves veszprémi állatkertben töltöttük. Csaknem négy órát sétáltunk a meglepően nagy, rendkívül jó levegőjű és rengeteg élményt kínáló parkban, állatokat és növényeket csodálva. Rég voltam állatkertben, de ilyen jól még sosem éreztem magam, azt hiszem. Ajánlom mindenkinek, hogy látogasson el ide, ha a környéken jár, és szánjon a kertre legalább fél napot!
Semmiképpen ne hagyja ki a délutáni katta etetést, amit egy morc vari rendszeresen megzavar, de nem bánt senkit, szerintem a baracklé elfogyasztása után, csak szeretne kicsit kergetőzni. Sajnos mi a madárbemutatót kicsit lekéstük - elkalandoztunk a szavannákon... - de végül mégis láthattuk a gondozó karjáról újra és újra felreppenő sast. Csodaszép madár!
Remek, hogy ennyi állatot ekkora térben mutatnak be, olykor úgy éreztem, hogy inkább én vagyok bezárva, mint ők és ez nagyon jó!
Holnap leteszik a leendő új csimpánz kifutó alapkövét, amire szükség is van, nekik sajnos egyelőre szűk tér van...
A többit meséljék el a ma készült képek:

Kis balatoni túra

Most érkeztünk meg mai "túránkról", hulla vagyok. Mivel még a tegnapi nappal is adós vagyok, így nem kezdek el lelkendezni a veszpérmi állatkertben megélt élményekről, hanem előbb leírom a tegnapi napot.
Jelentem most már tudok majdnem tízig aludni! Ha így folytatom, még hétalvó lesz belőlem. No persze a Dodzsem ez ellen mindent megtesz, hiszen az ő reggelije és a kávé mellé járó kekszikéje, ha rajta múlik, pontosan érkezik, így felzörög ő minket időben.
Délelőtt nagy takarításba csaptam, életem párja pedig írtotta a mindenre felmászó ki tudja milyen növényt a kertben. Ekkor találta azt az apró békucit a kertben, amit kicsit megcsodáltunk, majd természetesen elengedtünk.

Amikor végeztünk a nagy munkával, megettük a bárány menüsorozat következő darabját (Kakukkfüves báránykaraj), majd elindultunk csavarogni a környéken. Először Balatonföldvárra mentünk, ahol kinéztem egy cukrászdát a parton. A Kelta túra 9. állomása - azaz a Magaspart - csodás látvány tárt elénk. Olyan érzésem volt, mintha a tó feljebb lenne és valahogy ránk akarna zúdulni hamarosan (de végül nem azt a képet tettem fel, ami ezt örökítette meg, mert a képen nem jött át).

Persze semmi ilyesmi nem történt, így egy fél órás séta és ámuldozás után tovább autóztunk Balatonszárszóra. Azt hiszem én még sosem voltam itt. Nagyon tetszett ez a hely, kicsit utána is olvastam...

"A település első írásos emléke 1082-ből, Szent László király okiratából való. A törökökkel való harcokat a falu megsínylődte. A törökök végleges kiűzése után a falu újra betelepült. A XVIII. századtól a Hunyady grófok tulajdonába került Balatonszárszó. A település ekkor lépett a fejlődés útjára.

Az 1900-as évek elején a fürdőtelep kialakítása parcellázással kezdődött meg. A vasútállomás megépítése után felgyorsult a fejlődés üteme, Balatonszárszó part melletti szakasza üdülőteleppé alakult át. A vasútállomás szomorú emléket őriz: 1937-ben itt gázolta halálra a vonat József Attilát. A tragikus sorsú költő 1937 őszén nővérének házában lakott. Ez az épület ad otthont a József Attila Emlékmúzeumnak. A költő síremléke, mely a szárszói temetőben található már csak jelkép, mivel a költő Budapesten nyugszik."


A szárszói vasútállomással szemben, a Tóparti parkban állították fel 1998-ban az itt elhunyt költő, József Attila emlékművét, Ortutay Tamás alkotását, amit a képen is láthattok. Különleges alkotás, a következő képen látható, hogy verssorok olvashatók az érdekes szobor oldalain...

Örülök, hogy láttam!

Búcsúzóul felteszem ezt a képet, a balatonszárszói park partján "portyázó" hattyúról, szerintem jól sikerült nagyon.

Itten van la

Kikaptam a páromtól, hogy hol a malac?! Bár ez az én blogom, és engem a gida ragadott meg, de megtisztel a kedves, hogy olvassa, ezért legyen itt a riadt (és kissé szomorú, nem?) malac képe is.

Barátjárás, nincs is jobb

Alig telt el másfél nap és annyi de annyi minden történt, van mesélnivalóm bőven. Máris kezdem... A bari felhasználás nyertese egyrészt az ír gulyás lett, amit máris közzétettem a sufoneszán, illetve még hiányzik a pörkölt receptje, de csak azért, mert még nem készült el a csipkedli, ma csak úgy kenyérrel ettük. Harmadik fogásként bepácoltam a gondosan eltett a sült karajkákhoz a husit kakukkfűvel és olíva olajjal. No, gasztro memo vége (vagy mégsem?). :)
A tegnapi nap legnagyobb meglepetése, hogy legkedvesebb, egyetlen, imádott Pókunk meglepett minket és landolt nálunk szülinapja alkalmából. Ennél nagyobb örömet nem is okozhatott volna nekünk! Iziben át is adtuk neki a BB fesztiválon beszerzett, I (love) pálinka feliratú pólót és iszikirztünk beszerezni a nevezetes alkalomra beígért túrógombóc hozzávalóit. Eközben, hogy hogy nem, egy jó adag sangria és rengeteg gyümölcs is a kosárba került!

Amint hazaértünk, fél óra és kész volt a kedvenc csemege, s miután a fiúk jól begombócoztak (az italt estére behűtöttük) volt nagy fetrengés és pocaksimogatás. Olimpiát és nagyon rossz filmeket néztünk, majd estefelé felkerekedtünk a Szélvész Szarvashoz, aki beígérte nekem, hogy beszerzi a bort, ami mindig segít az egyébként szinte állandó vashiányomon.
Első utunk a valóságos állatfarmra vezetett - libák és némakacsa, no meg két kutya és egy macska kísért minket hátra - ahol párom azonnal a malacokkal kezdett heves barátkozásba, míg én a kissé rémült gidával szemeztem. Ugye milyen tündér? :

Bent aztán elfogyasztottunk a már említett vörösborból néhány decit és barátunk jóságát megköszönve, később 2 liternyi borral távoztunk (no meg némi lóherével a nyuszikámnak).
Hazafelé megkíséreltünk a szakadó esőben betérni a Piroska csárdába, de a belső helység foglalt volt, kint viszont túl hűvösnek éreztük az időt, ezért inkább hazajöttünk bryndzát, sajtokat és egyéb finomságokat enni, no meg Sangriát inni!
Ma sajnos a Jó Pók hamar elsietett reggel (dolga volt), így elfelejtettem csomagolni neki túrógombócot és kutyuknak a grillezés húsos csontajait - sóhaj helye - is. No de később emiatt mások örültek. Például megérkezett a nagy útról kedves kollégám, aki egy hete volt nálunk és közben megjárta a lipcsei GC-t, élménybeszámolni. Ő máris életmentés képpen elfogyasztott néhány gombócot, majd később lelkesen tesztelte velünk az irish stew-t és a pörit is. :) No meg a Forma 1-et is meg kellett nézni... de volt mindenre idő és szerintem mindenki jól érezte magát. Nekem jól esett, hogy megint itt volt nálunk és elsők között hallgathattam meg élményeit.
Délután pedig egy egész család ugrott be hozzánk - végre sikerült nekik, már többször ígérték, s lám most valóravált a bekukk - két kutyuval, így mind egy szemig eltűntek a gombócok, elfogyott a Sangria, és a baricsontokat becsomagoltam a lelkes labradoroknak, akik szerintem mire ezt írom, otthon már be is falták a csemegét.
Búcsúzóul beszúrom ide a meglepő módon zsemleszínű Zsömle és a csokiszínű Nina képét, hogy lássátok milyen szépek. :)
(Lassan már tartok majd itt a kutyuknak is finom falatokat, ki tudja mikor jön újra hozzánk néhány eb és olyan ciki, ha őket nem tudom semmivel megkínálni.)

Még egy nagy esti séta vár ma rám, és utána szerintem ki is dőlök a tévé elé. Viszontlátásra pajtások...

Bari, bari

Reggel itt járt nálunk Szélvész Szarvas (ahogy mi Attilát nevezzük), és ez az imádnivaló jó ember ezúttal friss bárányhússal lepett meg minket. Még életemben nem főztem bárányból semmit, birkapörkölt volt a maximum, amit ebből az egyébként szerintem aranyos (felőlem élne örökre az tuti), no persze ebben a formájában idősebb négylábúból készítettem.
Így aztán netet túrtam délelőtt, mit készíthetnék a "megnyert" fél bárányból, ne menjen kárba ez a gyenge, különleges hús.
A nekem tetsző recepteket eltettem, meglátjuk mi készül ma-holnap belőle - majd a Sufonesza-ra felteszem. Jó eséllyel indul: tárkonyos bárányleves, ír gulyás, csipkedlis báránypörkölt, és a pikáns báránypörkölt gombával is.

Gratulálok!

Mély tiszteletem a Kozmann György, Kiss Tamás kenus párosnak, akik ma bronzérmet szereztek az 1000 méteres távon, úgy hogy alig egy hónappal az olimpia előtt álltak össze, Kolonics György halála miatt. Le a kalappal!

Gratulálok fiúk!

Semmi különös

Nem sok bejegyezni valóm akad a tegnapi napról - nyugodalmas, szerelmes, simogatós, ölelős, vidám, kicsit csavargós nap volt. Beszereztem egy fényképezőgép állványt Siófokon, picit drágábban mint a normál ára, de ha nem voltam okos előbb intézni...
Sebaj, este már boldogan fotóztam vele a tihanyi naplemente sorozatképeit!

A kicsi lány végül nem jött hozzánk, maradt Szemesen a fiatal alkotókkal - szerintem jól tette, remélem klassz estéje volt!

Fesztiválok, bor és kenyér

Tegnap aztán adtam a lábamnak. "Reggel" egyszercsak azt találtuk ki, mi lenne ha áthajóznánk Tihanyba. Fel is kerekedtünk, de a déli hajó már elment, későbbivel meg nem akartunk menni. Sebaj, mert a kikötőben volt a néhány napja nem megtalált Bor és kenyér ünnepe.

A szerény, ám rendkívül hangulatos rendezvényen akkor éppen alig volt valaki - gondolom az esti tüzijátékra összegyűltek az emberek. A borászatok kis faházakban állítottak ki, és kint volt néhány helyi pékség is (közte a kedvencünk is, a siófoki Marci pékség). Találtam két egészen különleges bort is a kínálatban, a villányi Gál pince dió- és mandulaborát is elhozta a rendezvényre. Mmmm, ilyen fini desszertbort még nem ittam. A borász elmondta, hogy a különleges íz- és illatvilággal megáldott bor alapja egy kései szüretelésű olaszrizling, am aztán több hónapon keresztül érlelődik fűszeres zölddió illetve mandula ágyon. Hát maga a csoda! Mivel a pince névjegye szerint mindenféle egyéb csemegéjük is van (ürmös bor, meggybor, mézes almabor), szerintem hamarosan elmegyünk Villányba...

Kis szieszta és koradélutáni fürdőzés után (5 napja itt vagyunk és most fürödtünk először, haha) elindultunk a Boglári szüreti fesztivál-ra. Hú, na itt sosem látott tömeg fogadott minket. Igaz, tavaly is sokan voltak, de akkor nem augusztus 20-án jöttünk, így megúsztuk az emberáradatot. Néha lépni sem tudtunk, de azért elküzdöttük magunkat a borászok utcájáig. Itt rögtön el is csábultam a sajtpultnál és megkóstoltam rengeteg különlegességet, majd be is vándorolt a hátizsákba egy natúr kecskesajt, és némi olívás klasszikus is...
Sajnos itt a borok terén semmi extrát nem találtam, nyilván ízvilágra a nagy kedvencek is kellemesek voltak, de nekem ez a rendezvény inkább a pénzről szólt, ahogy láttam. A gulyás partin ettem egy adag birkapörköltet, amihez ízletes óportót kortyolgattam, és Bolyhos rajongásom ellenére megkóstoltam a Zsindelyes feketeribizli pálinkát. Egész finom volt, de a rabja nem lettem, legalábbis így elsőre. Mondjuk nem is voltam most olyan hangulatban, hogy ilyen erős itókát hürböljek, így csak 2 centnyit nyaltam meg - így is ittam már 3 deci bort.
A tömeg miatt nem is maradtunk sokáig, elmenekültünk a helyszínről és bár még gondolkodtunk, hogy visszamegyünk Siófokra, de az erősödő szél és a bedagadt lábam miatt végül lemondtunk róla.
Késő este értünk haza, fárasztó nap volt, szerintem ma csak szuszogunk, este meg jön a kislányka és grillezünk kicsit...

Csillagos éj

A képen nem egy fekete folt látható - a csillagokat fotóztam, életemben először. Már vásárláskor örömmel fedeztem fel, hogy van ilyen funkció a fényképezőgépemben, de tegnap próbáltam ki először. Tiszta éjszakánk volt, kicsit hideg is, és ezüsttel pettyezett palásként borult ránk a csillagos éj.

Szerettem volna az apró fényekkel szuszogó túlpartot is lefotózni, de ahhoz állvány kell, ami még nincsen...

Nyugis, romantikus hétfő

A mai nap rengeteg lustálkodással, bújással és megint lustálkodással telt. El nem tudtam volna képzelni, hogy tudok ennyit aludni. Koradélután életem párja kitalálta, hogy milánói bordát akar enni, de a környék éttermeiben nem volt sehol - naná, jórészt magyar specialitások és halételek vannak fókuszban. Végül bementünk Siófokra és hatalmasat sétáltunk a csodaszép Jókai parkban. A strand közelében húzódó, parti bulizóna is egészen más nappal, de most is hangulatos volt a ragyogó napsütésben. Azért nem ért fel az esti vacsoránk romantikus hangulatával, amit naplementében, nyugovóra térő madarak csicsergése közben költöttünk el...

Vidám vasárnap

Vendégünk volt tegnap, igazán kedves kollégám ugrott le hozzánk és virággal (lásd képen) és borral érkezett. (Kösziii, nagyon jól esett!)

Mindenféle dolgot csináltunk, megmutattuk Zamárdi nevezetességeit, hihi - például a piacot és halsütőt, de nagyrészt persze maradtunk a nyaralóban. Lecsót főztünk bográcsban, közösen (Hú, jó csípős lett!), és befaltunk. Rengeteget beszélgettünk - egy részét én kihagytam, inkább olimpiát néztem, mint autókról vagy a számítástechnika nagy vívmányairól, ne adj isten nőkről beszélgessek.

Egész finom dinnyét is vettünk, annak ellenére, hogy egyikünk sem szakértő ennek a kiválasztásában.
Végre kibontottuk a Donkey Kongát is, és Imivel felváltva vertük a dobokat - de neki jobban megy, mert ő már expert guitar hero és jobban bánik ezekkel a dolgokkal. Ez jó játék, szórakoztató!

Nyugis szombat

A tegnapi napunkat rengeteg pihenés jellemezte. Voltunk kisebb beszerző körúton (döbbenetesen hosszú kocsisor kígyózott lépésben haladva a Tesco felé) - természetesen az Aldiban. Kaptunk bryndzát (!), aminek a függőjévé váltam a szlovák út óta, de eddig nem volt alkalmam venn - ma azt reggelizek majd. Benéztünk a Zamárdinál lévő piacra is (ruha, kütyü stb. nem klasszikus piac, sajnos), ahol mindig megnézem a kiskutyákat - szerencsére a kis francia bulldogok már nem voltak kint.
Itt is nagy tömeg volt, bár vásárolni senkit nem láttam. A közeli kis tónál csodaszép tavirózsákat és szép zöld leveli békákat fotóztam. Ezután itthon pihengettük, szunyókáltunk - nem gondoltam hogy ennyit fogok aludni. Nem főztem semmit, a Halas Karcsihoz mentünk halászlét enni (mindketten ezt kívántuk meg délután).

Az esti sétát két élmény határozta meg. Egyrészt életem eddigi legszebb felhőinek fotózását mulasztottam el, mert én agyament otthon felejtettem az aksit. Miután visszamentünk érte, sajnos már a felhőket színező pír eltűnt az égről. Viszont mégsem vittem a gépet hiába, mert a szabadstrand büféjénél, annyira vicces feliratot találtam, hogy sokáig gondolkodtam, ide kerüljön vagy a Mosolycsaló-ra. Végül itt van, mert emlék.
Az éjjel megint hűvös volt, de már nem vad szeles, ezért jól aludtunk - illetve a párom még most is az ágyban horkol.
Most süt a nap, hűvös van, hideg szellő fúj. Tökéletes kiránduló időnek tűnik, mindjárt meg is nézem milyen rendezvények vannak a déliparton ma.

Valóban volt vihar

Itt vagyunk hát. Tegnap még hápogtunk a hőségben, éjjel viszont akkora vihar lett - óriási széllel - hogy lecuccoltam a ház alsó szintjére, mert a tető alatt nem tudtam aludni. Párom hamarosan érkezett utánam...
Eleinte mindenfélén gondolkodtam - piszkálja a csőröm az új VKF témája (VKF XVIII. Különleges túrósok), és bár még sosem indultam, ez már a 2. alkalom, hogy fontolgatom, nevezzek-e. Szóval éjjel a viharban gondolatban több dolgot is "főztem". Azon is gondolkodtam, mi van itthon, mit tudok a páromnak készíteni - aki most nem akar tésztát enni - ha annyira szakad, hogy nem tudunk elmenni vásárolni. De végül úgy döntöttem, jöjjön a kék, bárányfelhős ég alatt, lágy szellőben, virágos mezőn való sétálás gondolat, ezzel mindig olyan jól el tudok aludni. És lőn.

Most itt a reggel, s bár hűvös van, a morci felhők között már látszik a kék ég és süt a napocska. A nyúl boldogan rohangál a szobában és azon töri a fejét, hogy juthatna ki a kertbe - mindig második napra "éled fel", ilyenkorra az utazás rémülete feledésbe merül és előjönnek az emlékek - "Á, itt szoktam én beslisszolni a ház alá, és a Nagy Üreg készítését folytatni!". Én pedig eszem a reggeli zabpelyhes joghurtom, és élvezem a nyugalmat.
A képen látható, hogy Tihany felett is még ott húzódik a sötét felhő, és a víz is erősen fodrozódik a hűvös széltől.

Irány a Balaton!

És eljött a nap! Ma indulunk a Balatonra és vissza sem jövünk szeptemberig, hurrá! Most még nagy a készülődés - na jó még nem (kávézom, bloggolok éppen), de hamarosan indulunk a piacra, nagyikámhoz, bankba és utána sipirc lefele. Bloggolni azért fogok, mert mobil netet viszünk ám.
És családunk kedvence is velünk utazik, Dodzsem imádja a jó levegőt, csak sajnos az utazást nem nagyon és ma nem tervezünk autópályázni, remélem nem lesz gond ebben a hőségben!

Ja hogy az nem úgy van!

Ööööö, meg ahogy én azt képzelem... Gondoltam, ma reggel nem kelek korán, mégiscsak első szabadnap vagy ilyesmi, ezért csak 11-kor terveztem orvoshoz menni. Valami különös ötlettől vezérelve reggel betelefonáltam azért a rendelőbe, hátha nem egész nap van rendelés. No de arra igazán nem számítottam, hogy nincsen! Kérdeztem mikor lesz - válasz: "Azt még nem tudjuk". Mi van?! - sikítoztam csendesen magamban, de a beszélgetőpartnerem mondta is tovább.
"De úgysem lehet csakúgy jönni, be kell jelentkezni, időpontot kell kérni. Kapcsolom a betegirányítót..." Nem vették fel. Nem is baj ha időpontot most nem kérek, mert lehet mire odajutok, tudok majd járni... vagy mégis kéne?
Azért ez döbbenet. Bár igaz, hetek óta elvagyok így, hogy esténként nem tudok járni, ami meg sürgős, az nyilván sebészet. De valahogy fura, vagy nem? Hökk.
Sebaj, akkor ma lötyögés, kozmetikus, táskabeszerzés, közösköltség befizetés, este sütögetés és csík a hajamba... Jó lesz.

Vakációóóóóóó!

Jelentem a gyros ehető lett, ezért megörökítettem! Örülök, főleg mert mindenki részt vett a készítésében, ami olyan jó kis hangulatot kölcsönzött az estének.

No de a lényeg, a LÉNYEG, hogy mostantól megkezdődött a pihenésem, szabin vagyok! Juhéjj! Pénteken irány a Balaton, de előtte még holnap benézek az ortopédiára, hátha valami okos doki megmondja, miért nem tudok már kb. 6 hete éjjel járni...
No de most félre gond, vidámkodás van, heje-huja meg ilyenek.

Kekszi körkép

Ma sikerült elcsípnem és lefotóznom (sajnos kicsit bemozdult) a konyhában landoló, aggódva várakozó Dodzsemet. Ezzel tartoztam nektek, mert a Nyuszi nagy útja posthoz nem sikerült akkor illő képet tennem. Na de most! Az "alvós ketrecbe" ő szokott ilyenkor bemenni, mert a rettenetes konyhában csak ott biztonságos befalni a csemegét... Ezért kávékészítéskor kikocog és abban finoman feltünősködve várakozik. Ha már nincs remény több kekszdarabkára, visszaindul a szobába, hiszen az oda érkező kávé mellé neki még jár!
Nem tudom mennyi kekszet tudna befalni. :D

Gyros lesz a vacsora

Estére gyros készítést tervezünk a lányommal, így egész reggel recepteket túrtam. Persze olyan még nem volt, hogy egy az egyben elkészítsek bármit, de ötletelni jó. Valószínűleg a mű nem is lesz autentikus, csak a mi ízlésünknek megfelelő - olyasmi.

Az egész oka az Aldiban vásárolt pita, amivel napok óta szemezek és ez nem mehet tovább, ugye?!!
A receptet - ha ehető lesz - majd felteszem a Sufonesza -ra. Addig is marad a várakozás izgalma. Persze ha a leányzónak estére programja lesz, akkor úgyis holnapra toljuk a közös főzöcskézést.

Update: ide tettem a receptet