Alig telt el másfél nap és annyi de annyi minden történt, van mesélnivalóm bőven. Máris kezdem... A bari felhasználás nyertese egyrészt az ír gulyás lett, amit máris közzétettem a
sufoneszán, illetve még hiányzik a pörkölt receptje, de csak azért, mert még nem készült el a csipkedli, ma csak úgy kenyérrel ettük. Harmadik fogásként bepácoltam a gondosan eltett a sült karajkákhoz a husit kakukkfűvel és olíva olajjal. No, gasztro memo vége (vagy mégsem?). :)
A tegnapi nap legnagyobb meglepetése, hogy legkedvesebb, egyetlen, imádott Pókunk meglepett minket és landolt nálunk szülinapja alkalmából. Ennél nagyobb örömet nem is okozhatott volna nekünk! Iziben át is adtuk neki a BB fesztiválon beszerzett, I (love) pálinka feliratú pólót és iszikirztünk beszerezni a nevezetes alkalomra beígért túrógombóc hozzávalóit. Eközben, hogy hogy nem, egy jó adag sangria és rengeteg gyümölcs is a kosárba került!
Amint hazaértünk, fél óra és kész volt a kedvenc csemege, s miután a fiúk jól begombócoztak (az italt estére behűtöttük) volt nagy fetrengés és pocaksimogatás. Olimpiát és nagyon rossz filmeket néztünk, majd estefelé felkerekedtünk a Szélvész Szarvashoz, aki beígérte nekem, hogy beszerzi a bort, ami mindig segít az egyébként szinte állandó vashiányomon.
Első utunk a valóságos állatfarmra vezetett - libák és némakacsa, no meg két kutya és egy macska kísért minket hátra - ahol párom azonnal a malacokkal kezdett heves barátkozásba, míg én a kissé rémült gidával szemeztem. Ugye milyen tündér? :
Bent aztán elfogyasztottunk a már említett vörösborból néhány decit és barátunk jóságát megköszönve, később 2 liternyi borral távoztunk (no meg némi lóherével a nyuszikámnak).
Hazafelé megkíséreltünk a szakadó esőben betérni a Piroska csárdába, de a belső helység foglalt volt, kint viszont túl hűvösnek éreztük az időt, ezért inkább hazajöttünk bryndzát, sajtokat és egyéb finomságokat enni, no meg Sangriát inni!
Ma sajnos a Jó Pók hamar elsietett reggel (dolga volt), így elfelejtettem csomagolni neki
túrógombócot és kutyuknak a grillezés húsos csontajait - sóhaj helye - is. No de később emiatt mások örültek. Például megérkezett a nagy útról kedves kollégám, aki egy hete volt nálunk és közben megjárta a
lipcsei GC-t, élménybeszámolni. Ő máris életmentés képpen elfogyasztott néhány gombócot, majd később lelkesen tesztelte velünk az irish stew-t és a pörit is. :) No meg a Forma 1-et is meg kellett nézni... de volt mindenre idő és szerintem mindenki jól érezte magát. Nekem jól esett, hogy megint itt volt nálunk és elsők között hallgathattam meg élményeit.
Délután pedig egy egész család ugrott be hozzánk - végre sikerült nekik, már többször ígérték, s lám most valóravált a bekukk - két kutyuval, így mind egy szemig eltűntek a gombócok, elfogyott a Sangria, és a baricsontokat becsomagoltam a lelkes labradoroknak, akik szerintem mire ezt írom, otthon már be is falták a csemegét.
Búcsúzóul beszúrom ide a meglepő módon zsemleszínű Zsömle és a csokiszínű Nina képét, hogy lássátok milyen szépek. :)
(Lassan már tartok majd itt a kutyuknak is finom falatokat, ki tudja mikor jön újra hozzánk néhány eb és olyan ciki, ha őket nem tudom semmivel megkínálni.)
Még egy nagy esti séta vár ma rám, és utána szerintem ki is dőlök a tévé elé. Viszontlátásra pajtások...
