Ma sikerült elcsípnem és lefotóznom (sajnos kicsit bemozdult) a konyhában landoló, aggódva várakozó Dodzsemet. Ezzel tartoztam nektek, mert a Nyuszi nagy útja posthoz nem sikerült akkor illő képet tennem. Na de most! Az "alvós ketrecbe" ő szokott ilyenkor bemenni, mert a rettenetes konyhában csak ott biztonságos befalni a csemegét... Ezért kávékészítéskor kikocog és abban finoman feltünősködve várakozik. Ha már nincs remény több kekszdarabkára, visszaindul a szobába, hiszen az oda érkező kávé mellé neki még jár!
Nem tudom mennyi kekszet tudna befalni. :D
2 megjegyzés:
Nem is tudtam, hogy a Dodzsemekben keksz az üzemanyag. Azt tudtam, hogy a garázsmenet estére az aszalt gyümölcs:)
Az este 9-kor osztott 6 szem vörösáfonyát megszüntettem még anno egy nyúl-diéta okán. Azóta most, hogy a nyúl kevésbé gombóc, esténként kap egy szem mandulát. Néha, ha nagyon jó kislány, még megajándékozom 1-1 szem áfonyával, de nem rendszeresen.
Ezért most keksz fan a drágám, és ha kávézom, akkor ő azt várja, mindegy milyen napszak van - a hangokból pontosan tudja, hogy kávé készül. Hiába, a radar-fülek mindent felfedeznek.
Megjegyzés küldése