SMS

Ma kaptam egy olyan sms-t, amit emésztenem kell.
Felfogni, elfogadni, megérteni, hagyni, hogy a feltörő gondolatok belém ívódjanak.
Mi fontos, mi érték, miért érdemes mit tenni.
Emésztgetek.
Felfogom.
Talán...
...lassan.
Furcsa tükör.
Nekem.
A világnak.
Pedig csak egy sms.
... vagy mégsem?!

Naplenyomat - kétezertíznovemberhuszonnyolc

A tegnap éjszakai sorozatnézés hatására ma viszonylag későn ébredtem. Azonnal átsiettem a tegnap kifestett, és estére már csaknem berendezett, általam most napszobának nevezett néhány négyzetméterre. Annyira jó, meleget árasztó kis helység lett!
...még biztos hetekig kuckózom, de már öröm benne lenni.
Örülök, hogy újra előkerült ez a kis mosolygós Buddha! Döbbenet, már lassan húsz éve volt, hogy beleszerettem, és megvettem egy piacon.

Ma a lassú ritmusú vasárnap reggel után el is mentünk szőnyeget, állólámpát, kaspókat és más ilyesmit nézni, hogy otthonosodjon. Kisebb rohangálás után (a választott, kész szőnyeg nem lett jó méret, vissza kellett vinni cserélni), ha minden igaz szerdán már el is hozhatjuk a pont ide vágott, szegett lábalávalót...

A Kedvest sikerült arra is rábeszélni, hogy délután elmenjünk a közeli, lassanmárkedvencé válik cukrászdába sütizni és kávézni...

Most éppen szusszanás van - az estebéd után Azerothban kalandoztam, gyűjtöttem a kis harcosomnak a hátasokat, aztán házimunka, majd újra pihi...
De megyek mindjárt vissza takarítani és pakolni a könyveket, be a napsugaras, olvasós, jajjdejóleszittlenni szobába...
Akár már olvashatnék is, mert a lámpa is megvan, jó könyv pedig tucatjával van itthon.

101

Ők ketten együtt most 101 évesek...
Apu szülinapja szerdán volt, a fiamé csütörtökön. Így a két fiú együtt több mint száz éves!

Ma jól megünnepeltük őket, trüffel tortával és sikeres, házi-palacsintasütő tanfolyammal...

Immáron tudnak önállóan (vagy legalábbis ketten) nem leragadós, fincsis palacsintát sütni. Feldobálva is!

Van egy világ...

Van egy világ, ami már hat éve része az életemnek. Igaz, olykor hűtlenül elhagyom az utóbbi két évben, de a napsugaras nyarakat követő, hosszú, téli éjszakákra mindig visszatérek.
Mindig barátok várnak, és nem tagadom, mindig akad ellenség is. A tájakon barangolva ismerős dallamok csendülnek a lelkembe, és még mindig megborzongat valami, ha felkeresem az erdőt, a falut, ahol a druidám megszületett... Akkor még nem is gondoltam volna, hogy valaha megtanulhat majd repülni és szabadon szárnyalhat a fellegek között!

Néhány hete újra kalandozok Azerothban, kicsit emlékezve, kicsit búcsúzva. Mert valami véget ér, és valami elkezdődik. Reng a föld, rettegnek e világ virtuális lakói.
Ha minden igaz, ma ránk zúdul a katasztrófa, és a táj sosem lesz már olyan, mint egykor volt.

A lángok, a felhasadó föld, és a szökőár tönkretesz majd oly sok szép vidéket... Ironforge csarnokában talán már nem gyútjhatunk többé tábortüzet.

Vajon mi lesz a sorsa a kikötőknek?

Lesz még varázslatos táj, vagy csak a pusztulás és kín vár mindenhol?

Csak üldögéltem és merengtem... Várom, és félem ezt az estét. Már nem lesz meg az az általam ismert birodalom, ahol elbújhatok a titkos zugokban, ahol üldögélhetek a kedves sziklám peremén...

Vajon visszatérnek a barátok? Újra vállvetve küzdünk majd?

Vagy sosem ülünk már így együtt, az élet nagy dolgain merengve...

Különös ez a nyugtalanság, és érdekes hogy ennyire hat rám a valós életben is.
De hiszen napok óta harcolunk szinte örökké rengő földön, a hullámokban ránk törő elementálok támadásai ellen, hiába.

Ma a világot visszavonhatatlanul eléri a kataklizma... Furcsa, de számomra megnyugtató gondolat, hogy legalább egy sárkány hozza el...

Mindenféle

Fáradt vagyok, írni is. Csak bután nézek ki a fejemből és közben molyolok Azerothban a hálaadásnapi küldetéseken - főzöcskézek, most éppen ott is.
Közben reng a föld... Holnapután lehet összeomlik az a virtuális világ, amiben annyi időt töltöttem - jön a kataklizma. Érdeklődve és kicsit aggódva várom. Vajon rabul ejt még, vagy csalódni fogok. Jó lenne a téli estéken kicsit önfeledten játszani, feledve minden gondot.

Jól, bár munkával fűszerezve, több módon is szorgosan telt a hétvége.
Legnagyobb örömömre (és unszolásomra) kimozdultunk végre úgy, ahogy sokszor kéne - barátokkal borozgattunk, beszélgettünk, jó zenét hallgatva a LisztFeszt-en. Remélem hagyomány lesz ebből a rendezvényből - kár, hogy estére már nagyon hideg lett, bizony fázott a lábunk és borok ide vagy oda, kihűltünk rendesen...

A következő összecsődítős tervem kiszemelt célpontja a Vörösmarty téri Karácsonyi Vásár, de csak majd decemberben.

Mérges madarak

A cégnél már kipróbáltam, de szerencsére a kütyüt vissza kellett adni. Most, hogy a Kedves beszerzett egy androidos telefont és letöltötte ezt az ingyenes játékot (Angry Birds), mindketten lelkesen csúzlizzuk az elégedetten és kajánul röfögő, zöld malacokat a mérges, áldozatra kész madarainkkal... Zseniális ez a játék!
Katt. (trailer itt és itt)

Naplenyomat - kétezertíznovembertizenegy

Reggel nem volt internet, sem telefon.
Így a nyugodt, ébredező, lusta nap fényében mézeskalácsot sütöttem - végre (napokkal ezelőtt bekevertem már a tésztát).
A kedvesem fűszeres, fahéjas illatban ébredt.
Beszélgettünk, kávéztunk.
Nem ilyen a szokványos reggel. Sajnos. - De hiszen csak mi tehetünk róla!
Beteg lenne a többi?! Ezt fel kell dolgoznom...

Ő, magához képest sietett, reggelizett, elment. A lakásban rebbenő sütemény illatban vasaltam, táncoltam, énekeltem.
Ennyire más lenne egy net-független reggel?!
Így kezdődne a megtisztulás???
Lehet holnap reggel be sem kapcsolom a számítógépet...

Aztán bementem dolgozni. Le sem írom, volt minden. De élvezem, tanulok, szinte minden percben. Jobb mint bármi, igazi RPG (Uhm, de vajon hol az igazi világ, mert ez nem lehet az... ?!)... Ding. ding. ding! - kihívások, feladatok, harcok és kalandok, szépségek és csúfságok... Csupa szeretemember, csupa érdekes feladat és a mindennapi, örömet okozó desokatkellmégtanulnomehhez érzés.

Este, sötétben gurulok haza. Jó vezetni. Kikapcsol. Nem szól zene, nem énekelek. Ösztön hoz, mert a gondolatok máshol járnak. A másik autókban ülők előznek, nyüzsögnek, mindenki rohan körülöttem. De hazafelé én csak jövök. Lassan. Együtt érkezünk, az autó és én. Ez egy út - HAZA.

Szeretet és éhség vár. Az Ember nem eszik nélkülem. Hát jó. Vacsorázunk, beszélgetünk. Szép az este. Jó vele. Mindig jó. Mázlista vagyok, és boldog.

... még mindig itt bolyong a reggeli sütemény illat. Becsukom a dobozokat.

Ez a nap kihűlt.

Fontosnap - Anyu szülinap

Itt is és mindenhol - szerintem erről (is) énekelt ma az összes madárka - BOLDOG SZÜLINAPOT DRÁGA ANYU!

Beakadt

The sea is swells like a sore head
and the night it is aching
Two lovers lie with no sheets on their bed
and the day it is breaking

On rainy days we go swimming out
on rainy days, swimming in the sound
On rainy days we go swimming out

You're in my mind all of the time
I know that's not enough
if the sky can crack
there must be some way back
for love and only love...

Redpill

Kizárt, hogy ez legyen a valóság, ezért kérném a piros pirulát.
Köszi.

Kopogni nem szükséges.

Boldog Új Évet!

Valahogy mindig is közelebb állt hozzám a kelta időszámítás. Természetesebb.
El kell fogadnunk, véget ért a nyár, eljött a napos időszak vége. Ezt ünnepelték ők október 31-én... rítusaik halottakkal, jóslással, tánccal, történetmondással teltek.
Magam is szívesen járnék erdő mélyén, tűz körül, társas táncot...

Boldog Új Évet!