első vasmacska ellenőrzés

Ma reggel korán keltem, mert vasmacska szint ellenőrzésre mentem, éhgyomri vérvételre. Szerencsére nincs messze és nem is volt nagy a forgalom - elég kómásan, ezért óvatosan vezettem.

Különösebben nem izgulok az eredmény miatt, mert jól érzem magam a bőrömtől, néhány kisebb nyiff-nyafftól eltekintve.
Hiszem, hogy minden rendben lesz. ♥
Lelet jövő hétfőn, délután...

Bicepsz nyuszi

Az előző bejegyzésem aggodalmának tárgya szerencsére csak izomláz volt. :) Jól sikerült fajta, lázzal hidegrázással, de elmúlt.
Pénteken már mentem vissza, "kutyaharapást szőrivel" ugye. Igaz, aznap a teremben főleg kardióztam, este pedig elmentem a helyi senior tornára is. Amikor olvastam róla, nagyon meggyőző volt, hogy gyógytornász hölgy tartja. Utána is olvastam szakmai múltjának és mindenképpen ki akartam próbálni, biztos voltam benne hogy jót fog tenni. Az hogy olyan csodálatos hangja van a hölgynek, mint egy mesemondónak és állandóan mosolyog külön csodálatos. Imádtam ezt az órát! (Ma is megyek!)

 

Párom bicepsz nyuszinak hív, mert elkezdtem tréningezni a karomat is, szeretném ha formásabb lenne. Bár nincsenek még lógó karlebernyegeim, de nagyon szeretném ha nem is lennének! Így aztán még kis súlyzókkal de rendszeresen végzek kargyakorlatokat is. A kezemre nagyon kell vigyáznom, az ujjaim nincsenek rendben, de azért haladok ezen a téren is.

Tegnapra elkészült az egyéni edzéstervem is, amit 8-12 hétig követek majd, aztán készít újat az edző, ha javult már a kondícióm.

 

Most értem meg igazán a sportoló, aktívan mozgó barátok örömmel megosztott képeit, bejegyzéseit a facebookon. Ha visszamehetnék az időben, erre figyelnék jobban, hogy törődjek a testemmel, ne tekintsem természetesnek azt hogy jól van, fiatal és erős, hanem tegyek érte és azért is hogy megőrizzem ezt amíg lehet. No de, sosem késő elkezdeni mozogni. Most már csak megállni nem szabad!

Következő tervem a  30 napos jóga program elkezdése...

Ugye csak izomláz?!

Új időszámítás, első nap. Eljött a megmozdulás napja; az amikor már érzek magamban annyi erőt, elszántságot és eltökéltséget, hogy elmenjek mozogni. Kellett ez a két hónap regeneráció, de most már készen állok. Harmadik hete viszünk új, egészségesebb, diétás étrendet. Most már jöhet hozzá a testedzés is!

Reggel a párommal együtt indultam, edzőterembe. Mivel a vashiányos, oxigénhiányos időkön átment szervezetem más, komoly kihívásokkal is küzd - krónikus izületi gyulladások, erózív arthritis stb. már a múlt héten megkértem egy edzőt, hogy segítse ezt a dolgot. Most így este, hogy már háromnegyed nyolckor bekúsztam remegő lábakkal az ágyba, nem tudom ez az egész jó ötlet volt-e. Lehet előbb reumatológus orvossal kellett volna konzultálni.
Meglátjuk mire ébredek... Nem akarom pikk pakk feladni, bár a jobb oldali csípőm és a teljes jobb oldalamon megjelenő fájdalmak és panaszok (a gyakorlatok során is), lehet indokolnák.
Mindenképpen szeretnék megnézni más mozgásformákat is. Mázli, hogy most indul a környéken is minden (pilates, senior torna, gerinctorna), sőt van lehetőség úszni is. Talán hétvégén azt kéne...
Mindegy csak mozgás, mozgás, mozgás legyen.

Jajj, csak a csípőm ne fájna ennyire, még akár büszke is lennék magamra!

státusz: vasmacska

Ma volt a kontroll és persze vért vettek. A vastelítettség eredménye csak két hét múlva, postán jön majd, de a normál labor kész van és a hemoglobin szintem elérte a normális tartományt! 125!!! 124-től már jó. Nem tudom megmondanni mikor érte el ezt a szintet... hét éven belül biztos nem. Szóval teljesítettem a "vasmacska" küldetést! Juhúúúúú!
Két hónap múlva kontroll szükséges, addig is szednem kell vasat tablettában, hogy "ha lehet megőrizzük a jelenlegi állapotot".

Köszönöm, köszönöm, köszönöm!

20 per 20

Tegnap megkaptam az utolsó adag Ferrlecitet és előtte, vörösvértest szempontjából az utóbbi hét év legjobb vérképét (majdnem eléri a minimumot)! Működik ez, működök én is, csak úgy látszik valóban vasfelszívódással van komoly gondom. Ha nem is fejtik meg, legalább ez az intravénás vaskezelés segít! Vasmacska projekt kész! ♥
Még nem tudom mi lesz a jövő, mert csak két hét múlva kell visszamenni, amikor vastelítettséget néznek. Minden esetre ez remek hír! Meg is ünnepeltem egy aprósággal, vettem magamnak egy almás-csillagánizsos tusfürdőt estére. :)

 

Az egyik képen Wombival vagyok látható, aki reggel, indulásom előtt olyan vehemenciával követelte a negyedik reggelijét - tépte a rácsot - hogy bármelyik hobbit büszke lett volna rá.
Ugyan újabb reggelit nem kapott, de nagy szeretgetést és haspuszit igen! ♥

19 per 20

Reggel, a kórház felé baktatva egy csiga jött velem szembe. Ma már komolyan elgondolkodom így utólag, nem jeleket kapok-e... Tegnap is volt és úgy tűnik ma is. Az üzenet így szól: lassan, nyugodtan, biztosan.

Nagyon szerettem volna ma rábeszélni a csodálatos nővérkét, hogy ha talál vénát amibe beszúr (fájt az elején, csöpinél feszített, de tulajdonképpen "jó" volt), akkor adja be nekem az utolsó két ampullát. Nem sikerült. Lassan, csaknem másfél óra alatt adta az egyet is, biztos ami biztos, ne kockázatassunk.
Holnap még megyek és akkor lesz az első kontroll vérkép, így húsz ampulla után. A doktornőhöz majd csak két hét múlva mehetek kontrollra...

Délután elmentem a laborba a székletvér vizsgálatok eredményéért: mind a három negatív. Aztán nőgyógyászhoz is. Tulajdonképpen ott is minden rendben, nincs se mióma, se ciszta, mégcsak a méhem fala sincs megvastagodva. A méheltávolítást nem indokolja semmi! (Rákszűrést is csináltak, annak az eredményére várni kell egy hónapot.)
Tulajdonképpen hejehujaság van, csak nagyon elfáradtam. Még este sütöttünk egy pizzát és kitakarítottam a családi rágcsálókat, aztán dőlök is ki.
Remélem a holnapi leleten lesz látható javulás. Picivel is beérem, ígérem!

18 per 20

Észre sem vettem, hogy már szerda van. Pedig holnap csütörtök lesz, tehát biztos. Hmmm.
Ma bevitt a Kedves a kórházba, nehogy megint para legyen, haza tudok-e vezetni. Optimistán mentem és élveztem a kényeztetést is. Nem is kellett sokat várni, szóval lett helyem, minden jól indult.
A tegnapi események után gondoltam, hogy nem lesz nagy paletta a szúrásra választható helyekből, csak azon drukkoltam, hogy meginduljon.
A mélyebb vénába mentünk megint. Fájt, nem is kicsit, de tűrtem és el is indult szépen. Többször volt kellemetlen érzésem, de komolyan olyan betegek vannak körülöttem, hogy úgy érzem, minden panaszom, fájdalmam pitiáner, én bizony csendben olvasok és csepegek a sarokban...
Pedig a szúró érzés azért nem volt rendben, sajnos és most estére szép lila bucim van megint a hajlatban. Fogalmam sincs holnap hova lehet majd szúrni. :/

Viszont a karom fájdalmától eltekintve egész jól voltam a kezelés után és megvalósítottam a nagy tervem, hogy hazajövök metróval és vonattal.

 

Nagyon régen nem vonatoztam, izgalmas kalandnak gondoltam és reméltem, hogy nem leszek rosszul a kezelés után, s az aggódó párom rá tudom beszélni, hogy hagyja rám a hazajövetelt... Ma remek idő is volt ehhez, nem volt hőség, tűző nap, de izületpróbáló hideg sem.

Amikor a mozdony beérkezett az állomásra kicsit csalódtam, bombardiert reméltem. De aztán megláttam az oldalán a fecskét. Annyira csodás volt (nem követtem az eseményeket, nem tudtam a MÁV elővárosi vonat programjáról)! Boldogan szálltam fel és bent tovább ámultam a hangulatos díszítéseken. Imádom a fecskéket! ♥

Kivételesen talán többet foglalkoztam a vasúti kocsival, mint a kint elsuhanó tájjal. Kipróbáltam az ingyenes wifit is, de csak a teszt kedvéért, meg hogy örömködjek a páromank hangouts-on.

Fú, úgy mentem volna tovább... de pikk-pakk megérkeztünk.

A vonatállomástól tíz perces könnyed séta a házunk. Óriási! Most a Kökiről jöttem haza, de tudom hogy a Nyugati pályaudvar is csak 25 perc innen. Nem is érdemes kocsival bemenni a városba.

Már csak kicsit kell erősödnöm, hogy újra csavaroghassak és találkozhassak a rég nem látott barátokkal. Annyi elmaradásom van... No de csak lassan, türelmesen! Most a gyógyulás az első!

17 per 20

A mai statisztikám nem túl jó. A harmadik szúrásra (és helyre) tudták csak bekötni az infúziót, a másik két helyen egyszerűen nem indult meg... Most egy-egy borogatásos buci a két karom, sajnos a bal nagyon érzékeny. Ma gondoltam legyen a bal kéz, hogy tudjak délután alkotni valamit, de ezt buktam.  Itt viszont inkább kértem a vastagabb, de kényes eret mint a vékonyka kevésbé jó helyen lévőt... Végül mindegy lett.
A második szuri ment a jobb, rutin helyre, de az meg már úgy tűnik heges. Szóval jobba ment a harmadik is, ahova szerencsére bement az egész - csak ott meg mélyen van a véna - egy ampullás koktél.

Reggel leadtam a laborban a székletvérhez a mintákat is. Drukkolok, hogy minden rendben legyen. Ez csütörtök délutánra meglesz.
Jó hogy itthon, a kuckóban puha takaróba csavarkolózva tudok filmet nézni! Még azt is szeretem, hogy kint közben csendesen esik az eső.
Vasárnap este készítettem almakopótot vörösáfonyával, szerintem abból is majszolok majd. Ilyen időben igazán nem is hidegen, hanem langyosan az igazi! ♥

16 per 20

Hazaértem, elfáradtam. Megfogadtam, hogy ha csak tehetem minden alkalom után írok, ezért írok. Szeretném mindezt megörökíteni, részben mert, ha valaki hasonló helyzetbe kerül szívesen olvassa majd (ahogy én is minden kapcsolódó információt), és az elmondottak alapján van esélyem arra, hogy újra szükségem lesz ilyen kezelére, akkor meg nekem sem árt itt egy kis emlékeztető, milyen volt.

Ma szabin volt a nővér, aki az elejétől fogva adja nekem a szurikat - már szólt pénteken, így nem ért váratlanul - ezért más foglalkozott velem. Szerencsére ez a hölgy is ügyes (mint ott mindenki más is), így viszonylag fájdalommentesen ment be a tű, a jobb karomba, mert az a tuti.
Ő azonban "csak" a szokásos adagot, egy ampullát tett a koktélomba. Picit beszélgettünk, azt ajánlotta, ne siessek, ha nem muszáj, mert így sokkal kisebb a kezelések kockázata. Neki a családban volt már aki befulladt illetve végül szteroiddal tudták csak megfékezni a vaskezelések utóhatását. Azt mondta dupla adagnál sokkal több a kockázat és a mellékhatás. Megjegyzem az ampullák dobozában ott is van, hogy nem szabad csak egyet adni... Biztos nem véletlenül.
Az egy adagot viszont az eddigieknél gyorsabban lecsöpögtettük, minden komplikáció nélkül (azt hogy a felkarom bevörösödik ilyenkor és duzzad, már nem veszem annak).

Közben készülök a nőgyógyászhoz és lesz vér tekintetében székletvizsgálat is, mert a vérveszteség okát ismét keressük, most az új háziorvos javaslatai szerint. Meglátjuk mire jutunk.

14-15 per 20

Kihagytam a csütörtököt. Egyszerűen úgy éreztem sok, nekem is, a karjaimnak is. Pihentem.
(Kicsit uncsi ez az émelygős, hányingerszerű érzés, ami most már szinte folyamatosan van.)
Nagyon jól esett, főleg hogy eljött a lányom is hozzám, és amíg ő kupakokat festett én sütit készítettem, aztán átrendeztük a kreatív szobámat. A rendrakási, pakolási része maradt másnapra, de az ötletelős, főelem pakolós megvolt. Ha lehet, most még jobban imádom azt a kuckót!

Másnap, pénteken aztán nem volt kecmec, mentem kezelésre. Maradtunk a jobb karomnál, bár reméltem, hogy tudok majd valamit alkotni vele este (de nem sikerült, sajnos). Az utolsó fél óra elég fájdalmasra sikerült, de azért viszonylag jól telt az idő; sokat beszélgettem a betegekkel (sokan vártak vérre, csúszott a szállítmány) és talán a közelgő hétvége miatt, a súlyos esetek ellenére egészen más volt a hangulat, mint máskor.
Egyszerűen döbbenetes milyen betegségekkel vannak ott fiatalok és idősek...
Persze hogy nem panaszkodtam a fájdalmam miatt, úgysem nagyon lehet vele mit tenni. Hazafelé pedig összeszorítottam a fogam - nem álltam meg a tervezett helyeken - és balesetmentesen megérkeztem!
Itthon aztán borogatás, krémezés és mára már egész jó a kezem. Holnap szerintem már színezni is fogok!

12-13 per 20

Tulajdonképpen a reggeli furcsa hányingerszerűségtől eltekintve semmi extra nem volt ma, eddig.
A nővér elmondása szerint ezt okozhatja a vas infúzió, nem parázok (volt már előtte is mondjuk, de akkor meg okozhatta a rémes vérképem).
Mivel a bal kezem érzékeny "vénácskája" fájt már, megint jobb kézbe szúrtak, bár az izom változatlanul gyulladt a felkaromban. Másfél óra alatt le is csepegett a kis rozsdás cucc.
Ennyi.

10-11 per 20

Volt egy kis fennakadás. Pénteken nem írtam, mert lementünk a Balatonra, ahol nem igazán volt fókuszban az internet - nem is vittem le a gépem. Cserébe sokat pihentem és pátyoltam a karomat.  Eddig mindig a jobba kértem az infúziót, mert abban találtak életemben eddig csak szúrható vénát. Minden törődés és borogatás ellenére, vasárnap estére begyulladt. Kicsit szeppent voltam, mert a vasárnap nagy részét az új könyvem színezésével töltöttem.
De nem a csuklóm fájt, hanem a felkarom.
(Zárójelben jegyzem meg, hogy ugyan a szezont takarításilag még nem sikerült megnyitni, de azért elkezdődött a nyár így is.)

Hétfőn kiderült, hogy már jó piros is és duzzadt, meg forró is a karom. Szóval kaptam rá a kórházban jégakkut és most a bal kezemet szúrták, elég érzékeny helyen, de azt könnyebb lesz kímélni, ha mégis használhatatlanná válna.
Kezelés után borogatni kellett iziben a bal karomat is, szóval úgy nézek ki mint akivel valami rémes dolog történt, legalábbis karok táján, hiszen a bal oldalon az alkarom, jobb oldalon pedig csuklótól vállig körömvirágos borogatásos kötésben leledzek.
Eközben nekem ezer tervem van, kezelések előtt rajzolok, alig várom, hogy alkossak és újra színezhessek! Szóval szerintem használni fog nekem ez a kezelés, mégha egyelőre kontroll vérkép nem is volt.

 

A párom mostanában vasmacskának hív! Hihi. Imádom.

Ha már az állatoknál tartunk - a malacok jól érezték magukat a Balcsin, főleg persze a kerti legeléskor. Talán a Nyüzsi is, bár annyira utál már utazni, hogy rajta nem látszott. Nem tudom mi történt vele, régen olyan jól viselte, de mostanában már mielőtt a hordozóba rakom dobog és nyüffög. Az úton is undibéka. Rigolyásodik a kicsikém...

3-4 per 20

Érdekes mennyire megváltozik minden, amikor a test kiköveteli magának a törődést és rászánjuk az időt magunkra. Persze tudja ezt az ember, hogy kéne, de többnyire mégsem figyel rá annyit, mint kéne.

Reggel felkelek, mosdó, gyors reggeli, szitty-szütty, aztán irány a kórház (ma először, egyedül!). Mivel távolabb költöztünk a várostól, hosszabb az út. Szerencsére nem kell pontosan, időre menni. Ma már rutinosan készültem apróbb pogival és flakon vízzel (csak óvatosan, mert mosdóba viszont ott nem merek menni).
Meleg van, nagyon, emiatt (is) sok a zaklatott, figyelmetlen, sürge stb. ember, én meg nem vagyok százas, szóval nagyon figyelek a vezetésre... társasjáték. Miattam baja ne essen senkinek!
El is fáradok mire beérek. Ma kilencen vártak előttem, minden ágy foglalt volt. Ráadásul minden előttem lévő alsó hangon másfél órás csöpögtetésre volt előjegyezve. Volt időm bőven. Szerencsére remek könyvem is! Aztán lett megint beszélgető társam is. Valahogy mindig van valaki, aki beszélgetne a váróban, engem meg érdekelnek az emberek, szívesen meghallgatom őket és szívesen válaszolok nekik, ha rólam kérdeznek.
Két óra várakozás után kerültem sorra és a mai adagom másfél óra alatt lement. Félúton kértem egy kis féket (csepegés lassítást), mert fájt a kezem, feszült, hideget éreztem, kellemetlen volt nagyon, de még nem lettem rosszul. Szerencsére nem is ment mellé vagy ilyesmi, és tudtam hazafelé is vezetni. Amint tudtam tettem rá vizes borogatást (már sokkal jobb!).

Jó, hogy van velem digitális könyv, jó hogy olyan, amit élvezet olvasni, magával ragad. Rég volt ilyen. Sokszor annyira elmerülök benne, hogy teljesen megfeledkezem arról, hol vagyok...

2-3 per 20

Hétfőn kaptam az első ampullával, tegnap szünet (mert Apuval mentünk már csaknem két hónapja egyeztett szemészeti időpontra) és ma dupla. Naponta kell menni - hétköznap, hogy tuningoljanak, avagy Ironlady leszek!

Sok minden történt, csak nem írtam és már visszafelé nem is tervezem, de pici summában az utóbbi időre visszatekintve, "egészség" terén: Egyszer volt hol nem volt, volt egy gerincbecsípődésem. Nyiff-nyaff-nyüff pár napig, és amikor már azt hittem jobb lesz, javul, akkor egyik éjjel nem tudtam felkelni, lemászni stb. az ágyról éjjel (dolgom lett volna a mosdóban). Aztán a párom bevitt ide-oda, kaptam injekciót kezelést, és pár nap után már ment a járás.
De sajnos nem enyhült a fájdalom csak gyógyszerre, én meg már örültem, hogy végre hosszas melóval lejöttem szinte minden bogyóról, ezért visszamentem, hogy ugyan készüljön már egy rtg vagy valami, hogy mi és miért fáj, no és ha lehet segíteni pl. gyógytornával, akkor szeretnék menni.
Kaptam RTG beutalót (legyek boldog!), eredményeként: semmi extra, mint a doktornő mondta "kis kopás, kis ferdülés, kis torzulás", és ha annyira akarok menjek tornázni. Akartam. Na de, azt nem igazán bírtam, főleg levegővel.
Kértem, hogy készüljön vérkép, mert nem volt olyan nekem 1 éve, pedig szoktuk nézni negyedévente, csak most az elmúlt évben elhanyagoltam.
No, az elhanyagolásom, az jól sikerült...

Lett vérképem, és lett belőle nagy szaladgálás is. (De legalább már tudtam járni! ;))
Már délután hívtak, hogy S.O.S. hematológia sallala. Mentünk. Hujujujj... Aztán beutaltak a László kórház "nappali kórházába" intravénás vas kúrára.
Közben rászántam magam, és a "messzi" helyett, átjelentkeztem a vecsési háziorvoshoz.
Oda is bementem, mert bár jártunk a kórház ambulanciáján, vele kellett feliratni a vas ampullákat (Ott nem tudtak receptet írni!).
Kérdezték is a háziorvosi rendelőben, ki hozott... Mondom senki, én jöttem. Nem hitték, ezzel a vérképpel, pedig de.

Most már napi két ampulla megy be intravénásan, az első alkalommal "csak" egyet (elvileg egy a normál és maximált adag) adtak, hogy figyeljék az érzékenységet, esetleges allergiát.
Ez kb. két óra alatt lecsepeg, csak várni is kell általában, hogy legyen szék. Így most félállásban vasat kapok.
Szerintem ez hivatalos Ironlady státusz kell hogy legyen. :)
Igyekszem, akarom, "beszívom". Remélem segít!
Legalább ez. Mert a tabletták, kapszulák, étrend stb. mit sem ért... Hát így. Legalábbis egészségileg.

Wombi beteg

Csak írom, írom a témákat a google keep-ben, hogy jajjj majd ezt is meg azt is kell írni, de aztán mindig elmarad, hogy nekiüljek és csináljam. No de most aztán ennek vége, leírom. Inkább röviden mint sehogysem. Mindent külön posztba, mert nem egy téma.

Kezdem most a legfontosabbal, jelenleg ez foglakoztat a leginkább, ezen aggódom a legtöbbet: Wombi beteg. Már egy ideje nyifog, pityereg olykor - úgy figyeltünk mintha "dolgát végezné", amikor sír - és el is vittük orvoshoz, aki akkor nem talált semmit. A mi kis mosolymalacunk látszólag jól volt és mivel ő mindent kommentál, beszélget, gondoltuk akkor lehet, hogy ő csak a kakilást végzi hangosabban az átlagnál, ami ugye tengerimalacoknál igen gyakori tevékenység...

De aztán a helyzet rosszabb lett és elvittük őt megint az orvoshoz, mert nagyon aggasztónak tűnt a panaszosabbá váló sírása. Az ultrahang vizsgálat aztán kimutatta, hogy az édes kis pöttömnek húgykő van a hólyagjában. Jajjj! Ráadásul a húsvéti ünnepek miatt csak jövő csütörtökre (április 9.) tudták műtétre előjegyezni, de addig is kapott szurit (gyulladáscsökkentőt). Nem nyugodtam igazán meg, sőt, mert ez egy nagyon komoly műtét és tartottam attól is, hogy ennyit kell várni. De nem bízom meg bármelyik orvosban, a kő sem alakult ki pikk-pakk és él is vele szegény kicsi lény egy ideje, szóval elfogadtam, várni kell (már csak a komplikációk lehetősége miatt is javasolták a türelmet, mert ez nem életmentő műtét, de lehet utána baj).

Ma azonban nagyon vacakul volt a kis drágám, fel is hívtuk a doktorbácsit, mit tegyünk, mert annyira aggódunk. Reggel még evett-ivott szépen, lelkesen várt, de mire hazaértem Apuéktól már nagy volt a sírás és a pocakgörcsök, nem akart enni, teljesen kivolt. Szörnyű így szenvedni látni őt, nekem is volt vesekövem, tudom min megy keresztül.
Ha minden jól megy és túl leszünk ezen a napon, akkor holnap - kedd - reggel már vihetjük és kap fájdalomcsillapítót, gyulladáscsökkentőt, megnézik és talán még aznap - tehát két nappal előbb, mint tervezve volt - meg is műtik. Remélem kibírja addig!

Most kicsit jobb a helyzet, bár válogat, eszeget. Külön tettük Lencsitől, aki újkeletű testi fölényét kihasználva felfalta a finom falatokat előle, meleg bújót tettem neki és félóránként megnézem, megkínálom valamivel, hogy ne gyengüljön már tovább, no meg simizem a pociját, ha úgy látom, jól fogadja.
Drukkoljatok velünk a picikének, én is egyre csak súgom neki: "Harcolj Wombi, bírd ki, légy ügyes!". Mert bizony ma láttam annyira elfáradni, hogy féltem, feladja...

Katyvasz

Döbbenet mennyi minden kavarog a fejemben és az életemben, úgy érzem méretes katyvasz keveredik benne, amit időnként megpróbálok szétrendezni, kifésülni, mint egy nagy életkócot, bogoncot - főleg hajnalban, amikor nem tudok aludni.
Nagyon keresem-találom mindenben a jót, az örömet, a szépet vagy legalább a kihívást. Mégis besokallok és én, a volt esti-bagolynépség kidőlök, már este kilenckor - szerintem el is aludnék, ha a felettünk lakó nem dübörögne annyit - nem tudok alkotni, sem kézműveskedni, sem írni.
Bár most éppen laptoppal az ölemben mégis próbálok, hogy legalább ne töltsem bután az időt már fél kilenckor.

Holnap Anyuhoz megyünk a fiammal - múltkor a lányom jött velem. Próbálok/próbálunk segíteni: vásárolunk, ügyintézünk, orvoshoz megyünk - mikor mit kell, de a társ elvesztését nem tudom helyette feldolgozni, sőt ez az, ami miatt én is - aki oly keveseket tudott megsiratni - annyit szipogtam, sírdogáltam.
Nem szeretnék ide jutni, nem akarok másodikként halni, a társam temetni... jajj, nem!

Zajlik még ...
- A búcsú a jelenlegi otthontól, azaz a lakáseladás, és persze ott is van kavarás (már van, de banki hiteles a vevő, hogyne lenne hát mindenféle gond?!).
- Ház a hajrában: még annyi minden van ott is, hogy szinte hihetetlen, egy hónap múlva ott fogunk lakni?! Rengeteg döntés, rohangálás és beszerzés van most.
- Mindenfájás, jajj de annyira, hogy már tényleg orvoshoz kéne menni, de ott akarok, majd az "új otthonos" dokinál. Kérdés lehet-e, szabad-e ennyit várni, mikor olykor alig tudok járni úgy fáj a csípőm (vagy nem tudom én mi, de ott fáj, ha lépek) és mindkét kezem csontjai is. Megterhel nagyon Anyuhoz menni, mivel olyan sokat kell vezetni, autózni, de szorítom a fogam, muszáj - neki csak én vagyok most!
- Új vállalkozásaink indítgatása, előkészítése, hogy olyan jövőt építsünk, ami nekünk tetsző, vállalható és megélhetést is nyújt.
- Nagyon kéne már pakolni, mert ilyen begyulladt izületekkel nem lehet erre csak néhány napot szánni, inkább többször kicsit, a párom meg nem igazán aktív és lelkes ezügyben.
- Tanulok vadul, mindenféle izgalmas dolgot, a legrejtélyesebb és legújabb számomra a SEO terület. Élvezem a dolgot, és érzem milyen picinyke buta lény vagyok...
- Van néhány tök privát, saját kreatív tervem illetve beszorulásom (pinkandred), amikkel tudom magam nyomasztani, hogy nehogy leteljen az időm és erre meg ne jusson. Akarom, kell nekem, de nem fér most bele. Türelem...
- A háztartási gépekkel rendeltem egy könnyű varrógépet (Anyutól is kaptam, de olyan nehéz hogy fel sem bírtam emelni, így a gyerekeknek adtam), jó lenne november magasságában már próbát tenni vele - gyűjtöm is az inspirációkat.
- Kéne értelmesebben enni, napról napra magamnak főzni, mert az új táplálkozási módom, kombinálva a szervezetem nyújtotta lehetőségekkel bizony komoly kihívások elé állít a mindennapi meleg étel beszerzésében.
- Azt hiszem pre-klimaxolok vagy mi ez, csomó dologban türelmetlenebb lettem (én, az egykori birka), számomra is rémisztően fel tudom magam húzni - szinte remegek tőle. Szerencsére más jele még nincs, de ahogy olvastam ez már lehet a változó korba lépés hatása.

Vagy csak sok a minden?!

Több mint egy hónapja nem

... eszem lábbal rendelkező állat húsát. Nem tudtam mi ez az étrend, akkor amikor "belevágtam", de most már igen. Hogyha valaki így táplálkozik, ahogy én, akkor azt úgy hívják "pescatarianism". Jó magyar nevet még nem leltem.
Csatlakoztam is több csoporthoz, hogy ötleteket merítsek és tapasztalatokat olvassak ezzel kapcsolatban. Még tudom, hogy nem az igazi, ahogy étkezem, nem jut be mindenből elég tápanyag és valószínű az arányok sincsenek rendben, de sokkal jobban érzem magam!
Ráadásul - egyfajta bónuszként - nem csak energetikusabb lettem, de pl. nadrágban már két méretet fogytam is, sőt rám jön minden régi blúzom, nem feszülnek rajtam a dolgok és kevesebb az izületi problémám is. Rengeteg receptet gyűjtöttem, csak itthonra már nem akarok új alapanyagokat hörcsögölni, majd a költözés után!
Egyelőre biztos így maradok, a hal nagyon jól esik, azt nem tervezem elhagyni...

Ott, a lakóparkban tervezek futni is, már be is szereztem néhány "kelléket" - nadrágot, felsőt, fényvisszaverőt - csak a cipő hiányzik, no meg az első lépések!
Edzéstervet is találtam, például itt: Kezdő futó edzésterve - 8 hétre
és itt is sok hasznosat találtam: Futás edzés kezdőknek

Vacogós szezonnyitás

Húsvétkor még nem voltunk elég bátrak, de ezen a hosszúhétvégén úgy gondoltuk, mindenképpen lemegyünk a nyaralóba. A párom már szerdán elszabadult a munkából, így a délelőtti ügyintézés és vásárlás után indultunk is. Idén április 30-án nyitottuk meg a mi kis privát balatoni szezonunkat. Most így visszanézve, talán kicsit korán. Éjjelenként még nagyon hideg volt, bár én - hála az elektromos ágymelegítőnek - az első két éjjel még nem fáztam, a kicsi lények igen (takaróba csavartam estére a ketrecet!) és csak remélni merem, hogy egészségesebbek maradtak nálam!
Sajnos tegnap este már nagyon hideg lett, este még a nyuszi is becsücsült a légfúvó meleg levegőjének áramlatába. Elkékült lábakkal mentem zuhanyozni és dideregve húztam magamra a takarót...
Mára viradó reggelre már mindenem fájt, leginkább a torkom és az izületeim. Az égen csak felhőket láttunk, folyamatosan esett, a hőmérséklet alig érte el a 12 fokot, így hazaindultunk...

 

Az első napok remekül sikerültek. Nappal sokkal több volt a napsütés, rövidek voltak az árnyékos időszakok, amikor hatalmas fellegek vonultak, dörmögtek az égen. Láttunk számos zivatar felhőt hömpölyögni, de valahogy a mi kis telkünket mindig elkerülték.
Így aztán elmentünk szinte minden törzshelyünkre, ahova szoktunk járni - palacsintát ettem a Grill büfében, rózsa fagyit nyaltam az Aranytölcsér fagylaltkertben, pénteken tépett szendvicset készítettem a reggeli capuccinóhoz a Marci pékségnél, a Halas Karcsi isteni halászlével vendégelt meg bennünket (majd csak május végén nyit ki).
Bementünk sétálni Siófokra is, megnéztük a Majálist, sétálgattunk a szezon előtti, ébredező "buli zónában" és a Jókai parkban...

Füvet nem kellett nyírnunk, mert a drága Robi bácsi már megtette, így maradt a takarítás. Szerencsére a nyaralóban 7 hónap alatt nem gyűlik össze annyi por, mint Pesten egy hét alatt, így az alsó szinttel egész hamar végeztünk. A felsőt pedig meghagytuk legközelebbre, mert úgyis megvár, és mindenképpen akartunk időt szánni a pihenésre is.

Szép magas idén a tó vize. Egészen fent van a bejáró szélén. Bár már láttunk fiatalokat a vízbe menni, még nagyon hideg a tó, bár nálunk, a déli oldalon, a szélén felmelegszik már koradélutánra akár 16-18 fokra is a pecások szerint. Azért mi nem kívánkoztunk bele.
Estére minden nap lehűlt az idő, sajnos a közelgő hidegfront miatt napról napra egyre jobban. Eddig 10 foknál (éjszaka) húztam meg a mércét, amikortól már tudok ott aludni este, de azt hiszem ezt meg kell emeljem 14 fok körülre, mert az izületeim bizony sajognak ilyen hidegben.
Ahogy kisütött a nap reggel, mentem is lubickolni a fénybe, és a kicsi lények ketrecét is mindig úgy raktam, hogy tudjanak napozni is, ha úgy tartja kedvük. Lencsi ki is gömbölyödött a melegre és boldogan horpasztott a melegben.
Vacogás ide vagy oda, nagyon jól éreztem magam és készen állok a folytatásra!
Jöhet a meleg tavasz, jöhet a nyár!  ♥

2014. március 19. - szupernap

Hűűűűű, de szuper napom volt ma!
Reggel Heni-nél kezdtem az összekupacolt, konyhában kallódó, másoknak remélhetőleg örömet okozó finomságokkal, fűszerekkel. Aztán - mivel ma kreatív alkatrész felderítő napot tartottam - ellátogattam a GyöngyHázba, majd az ébredező, álmoskás és csodálatos lányommal beültünk a Massolit Books and Café-ba. Terveim szerint mindössze egy macchiatót vállaltam volna, de a zserbó látványa elgyengített, és ha nem is olyan, mint az apai nagymamámé, azért remek, házias verziója volt e sütemény csodának. Minden van benne amit imádok: sötét csokoládé, dió, baracklekvár...
Hangulatos kis kuckó, ajánlom szeretettel!

Innen együtt mentünk tovább a Rayher Kreatív Centrumba, majd az Úristen, festek! művészellátóba. Itt már nem tudtam megvárni, mire csábul el az egyre profibban alkotó leányzóm, mert rohannom kellett a fogorvoshoz. Szerencsére, ez már nem volt annyira kínzós dolog a csiszolásokon, fúrásokon és arcüreggyulladáson túl... mégha, értelmesebbet kellett volna előtte ennem, mint a süti, mert így végül csak fél ötkor tudtam ebédelni. Kicsit parás rész volt azért benne, mert a felpróbált korona olyan csodásan rácuppant a kis romos fogamra, hogy alig tudta a fogorvos leszedni, mert ugye fel kellett "véglegesre" ragasztani. Szerencsére kisebb íny-sebek árán ő nyert és most már remekül, fájdalom nélkül tudok rágni a bal oldalon is!

A fogorvos után elvillamosoztam a Ferenc körútig, ahol a szeles, de csodálatos napsütéses időben a Kálvin tér felé sétálva bementem az összes kreatív és gyöngyös boltba (van arra három is), nagyon takarékosan vásárolgatva (csak 165 forintot költöttem összesen és lett három színben filc csíkom, tíz apró ezüst karikám és tíz fülbevalót záró szilikon gumim), felderítve a lehetőségeket, no meg az árakat...
Ezután robogtam a Nyugatihoz, ahol a fogadott lányommal volt talim. Beültünk a La Deliziába és egy-egy finom kávé, no meg változatos kekszcsodák mellett csacsogtunk az elmúlt hetek eseményeiről. A legjobb helyre ültünk (az emeleten, az ablakhoz a kuckós oldalra), az asztalka fiókjában még érdekes levelezést is találtunk. Amikor telipocakkal és Micimackó-szerűen meglehetősen eljöttünk, mi is hagytunk ott egy cetlit... ♥

Innen már a metróhoz siettem (ahol a kezembe nyomtak egy flashmob felhívást, amit még meg kell néznem, mert ez az egyik mániám), mert várt az éhes és fájós hasú kicsi Párom, akivel még egy gyors vásárlásra beugrottunk az Europarkba.
Igaz, fáradtan értem haza, de még tudok járni (mégha "szúrkál" is a lassan gyógyuló lábam, működik!), simán futtattam nyulat és készült vacsi is... Sőt, leültem a géphez, mert mindezt ma szerettem volna leírni, bár képeket csak holnap teszek fel.

Nem szeretem

Nem szeretem az arcüreggyulladásom, nem szeretem, hogy megint antibiotikum kell, nem szeretem ezt a sűrű nyálkás állapotot és a beszorult köhögés közbeni érzést, ami kábé olyan, mintha egy csúszós polip csimpaszkodna a legcsövembe és nem akarná elengedni...
Érdekes, hogy minden évben csak a végén kapom el az influenzát, de akkor aztán nem is úszom meg szövődmény nélkül.

Még jó, hogy nem vagyok nagyon lázas, így megy a gyurmázás. Lehet holnap bepróbálok egy polipot és aztán elkövetek rajta valami voodoo trükköt. :D