Kihagytam a csütörtököt. Egyszerűen úgy éreztem sok, nekem is, a karjaimnak is. Pihentem.
(Kicsit uncsi ez az émelygős, hányingerszerű érzés, ami most már szinte folyamatosan van.)
Nagyon jól esett, főleg hogy eljött a lányom is hozzám, és amíg ő kupakokat festett én sütit készítettem, aztán átrendeztük a kreatív szobámat. A rendrakási, pakolási része maradt másnapra, de az ötletelős, főelem pakolós megvolt. Ha lehet, most még jobban imádom azt a kuckót!
Másnap, pénteken aztán nem volt kecmec, mentem kezelésre. Maradtunk a jobb karomnál, bár reméltem, hogy tudok majd valamit alkotni vele este (de nem sikerült, sajnos). Az utolsó fél óra elég fájdalmasra sikerült, de azért viszonylag jól telt az idő; sokat beszélgettem a betegekkel (sokan vártak vérre, csúszott a szállítmány) és talán a közelgő hétvége miatt, a súlyos esetek ellenére egészen más volt a hangulat, mint máskor.
Egyszerűen döbbenetes milyen betegségekkel vannak ott fiatalok és idősek...
Persze hogy nem panaszkodtam a fájdalmam miatt, úgysem nagyon lehet vele mit tenni. Hazafelé pedig összeszorítottam a fogam - nem álltam meg a tervezett helyeken - és balesetmentesen megérkeztem!
Itthon aztán borogatás, krémezés és mára már egész jó a kezem. Holnap szerintem már színezni is fogok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése