Ficsergős öröm

Lehet csodálatosabb ajándéka egy Anyának annál, mint hogy a gyermekétől saját készítésű ajándékot kap?! Csak ráadás, ha a csemete ilyen ügyes és tehetséges. Engem a lányom ezen a karácsonyon olyan varázslatos képpel lepett meg, aminek minden kis részletét imádom. Azt gondolom a képnek itt a helye, hiszen "ficsergős". ♥
Réka alkotásainak galériája itt található: feleri

Kupakok minden mennyiségben

Már nem is tudom, hogyan kezdődött, de teljesen megmakkantam...
A gyurmázás, mint "szerelem" újraéledése tavaly Valentin napon kezdődött, amikor a párom megajándékozott egy halom fimo csomaggal. Azóta rengeteg dolgot készítettem ebből az anyagból, bár a munkáim közretétételével nem jeleskedtem. Igaz, online boltban szerettem volna árusítani és nagy tervekkel vágtam a dologba, de sajnos a magyar realitás a földre puttyantott hamar.
Segond, ettől még alkottam, csak nem árusítottam.
No de nem is ezt akartam írni, hanem hogy mostanában teljesen rákattantam a kupakokra. Egyik nap viccből készítettem egy söröskupakba kacsa családot. Egyrészt mert tesztelni akartam a folyékony gyurma viselkedését, másrészt próbálgattam magam apró lények terén.

Az apró tavacskát hamar követte egy másik (békákkal), aztán halacskák, pancsoló elefánt, majd a vízből "kilépve" barik a mezőn, nyuszi csapat, sárban dagonyázó malacok... és most már nincs megállás. Gyűjtöm a kupakokat, állandóan jegyzetelgetek annyi ötletem van és imádom ezeket a kis mütyüröket, bár nem tudom mire jók, de teljesen kikapcsolnak. Így aztán nem hagyom abba (nem is tudnám)... Ki tudja mi lesz ebből.

Ma a kissé elhanyagolt Pink & Red mellé létrehoztam egy teszt blogot is, amire bár nem terveztem mást mint kitenni alkotásaim képeit - amit végül inkább Flickr galériába pakolok - máris többen követnek.

Mindenféle mánia

Csodálatos volt ez a hétvége is, mégha igen fárasztóra is sikeredett. Igazából nekem mindegyik hétvége az, amióta vasárnap zárva vannak a nagyobb boltok, áruházak. Amit hétközben nem tudunk elintézni és/vagy ketten kellünk hozzá azt bizony mind szombaton kell letudni. Így aztán igyekszem a bevásárlást áttenni csütörtök-péntekre, de a friss dolgokkal nincs erre lehetőség.

Erre a hétvégére már szinte végső határidőnek tűztük ki a kerti vízmű azaz a locsolási megoldás beüzemelését, hiszen már hetek óta a benti csapvízzel "vödrözzük" a paradicsom és eper palántáinkat.
Szerencsére a kis veteményesünk ennek ellenére is szépen növöget, sőt a koktél paradicsomon már két szem elkezdett pirulni is!

Az eper is lelkes volt, de én lecsipkedtem a virágokat és a mini terméseket, fókuszáljon csak a gyarapodásra és erősödésre a növény. Be is jött, most már csudálatosan erős szinte mindegyik!
Nagyrészt kinőttek a magról vetett fűszernövényeim is, ami mégsem, azt pótoltam boltival. Van egy kakukktojásom is, ami bent nem nőtt ki, a kavicsot amire a nevét festettem ki is dobtam már, de amikor kivittem a kertbe, akkor viszont valami elkezdett nőni. Sok hasonló levelű dolog, tehát elvileg fűszer, de sem illata, sem íze nincs (megrágcsáltam egy levélkét). Izgatottan várom mi lesz belőle.

Hmmm, nem is a vízmű életre keltésével terveztem kezdeni, sebaj. Ez egy fontos, két lépcsős beszerzés volt szombaton és egy fél napos szerelgetés sörözéssel és pálinkázással egybekötve a fiúknak (párom bevetette a karizmáját és a szomszéd segített lelkesen).

Reggel a Libriben kezdtünk, megjött végre a másik rendelt színezőm, így már csak idő kérdése hogy azzal is molyolgassak. Egyelőre nem akarok többet elkezdeni, így a már alakuló baglyos-fás képen piszmogok, ha bírja a kezem és látok is.

 

Ebben a bevásárló központban persze beszabadultam a játékboltba is. Muszáj volt, amikor megláttam az óriási eccarvút és az evil miniont! Jól megölelgettem és lottóötös esetére megrendeltem őket, majd ügyesen és okosan visszapakoltam mind a kettőt a polcra...
Vígaszként másnap a benzinkútnál kaptam minionos tic-tacot! ♥

Innen az Obiba mentünk, karókat kellett venni a paradicsomok mellé, mert bár mindenki kapot egy-egy szép csinosat még palánta korában, kinőtték őket. Most aztán beszereztünk erősebbeket és magasabbakat, a kisebbek rudakat pedig az új ágak mellé tettük, hogy mindenki ágazhasson és bogazhasson kedvére, nekünk pedig legyen jó sok finom, bio paradicsomunk! ♥

Ezután a Kikába mentünk, mert értesítettek már csaknem egy hete, hogy megérkezett a gerincproblémám okán rendelt új, remélhetőleg remek matrac. Itt el kellett intézni a kiszállítást, mert ez nem tekerhető, hajtható stb. így nem fér az autónkba.
Ha már ott voltunk, megint megcsodáltam a Nespresso kávégépeket és végül úgy döntöttem, hogy ebben a kivételes akcióban beruházok egyre lesz ami lesz. (Igazából az Anyucitól rám maradt pénzecskéből vettem. Köszönöm, Anyu! ♥)

Muszáj volt innom is egyet rögtön, amint hazaértünk és bár olyan szuper habunk nem volt mint a spéci habosítóval, de így is csodás volt. Jegyzeteljük is szorgosan a próba kapszulák családi értékelését, hogy tudjuk majd, mit kérünk és mit nem...

Ekkor már a sok rohangálás után eléggé elfáradtam, ezért szusszantunk egyet otthon. De aztán kiderült, hogy el kéne menni még mindenféle locsoló eszköz beszerzésének okán egy másik nagy barkács áruházba, ahova elcsaltuk a szomszédot is, mert ő már összebindzsizte a kerti öntözéshez szükséges rendszert, mi meg nem értettünk hozzá... Így aztán megint útra keltünk és hosszas tanácskozás, rajzolás, több eladó kikészítése után mindenféle dolgot beszereztünk.
Hazafelé pedig a már két hete hurcolt adomány motyót is beadtuk egy helyi családnak, akik eljuttatják egy pándi bácsihoz, aki nagyon rossz körülmények között él.
Igazából élelmiszert azt hiszem szinte nem is vettünk, úgy döntöttünk jó lesz a hűtőben ami van, és csak próbából megyünk majd el pékáruért vasárnap a benzinkútnál nyílt spar expresszbe.

No hát így. Ahhoz képest, hogy a vasárnapot végig akartam alkotósan pihenni, abból meg az lett, hogy takarítottam, mostam, főztem aztán mosogattam, pakoltam, locsolás-teszteltem és csak estefelé ültem le festegetni egy kicsit. Viszont megnéztük a Youtube-on a U2 sosem megvalósult koncertjét, jó hangosan... itt
Táncoltunk és énekeltünk meg minden. Nem mondom hogy a szomszéd örült, de mi nagyon! ♥

Ahhoz képest, hogy a mai infúzió alatt az egyik betegtársam mesélte, hogy ő bizony nagyjából 20 percenként le kell feküdjön pihenni, egész jól vagyok. Kíváncsi leszek milyen lesz a kontroll vérkép!

10-11 per 20

Volt egy kis fennakadás. Pénteken nem írtam, mert lementünk a Balatonra, ahol nem igazán volt fókuszban az internet - nem is vittem le a gépem. Cserébe sokat pihentem és pátyoltam a karomat.  Eddig mindig a jobba kértem az infúziót, mert abban találtak életemben eddig csak szúrható vénát. Minden törődés és borogatás ellenére, vasárnap estére begyulladt. Kicsit szeppent voltam, mert a vasárnap nagy részét az új könyvem színezésével töltöttem.
De nem a csuklóm fájt, hanem a felkarom.
(Zárójelben jegyzem meg, hogy ugyan a szezont takarításilag még nem sikerült megnyitni, de azért elkezdődött a nyár így is.)

Hétfőn kiderült, hogy már jó piros is és duzzadt, meg forró is a karom. Szóval kaptam rá a kórházban jégakkut és most a bal kezemet szúrták, elég érzékeny helyen, de azt könnyebb lesz kímélni, ha mégis használhatatlanná válna.
Kezelés után borogatni kellett iziben a bal karomat is, szóval úgy nézek ki mint akivel valami rémes dolog történt, legalábbis karok táján, hiszen a bal oldalon az alkarom, jobb oldalon pedig csuklótól vállig körömvirágos borogatásos kötésben leledzek.
Eközben nekem ezer tervem van, kezelések előtt rajzolok, alig várom, hogy alkossak és újra színezhessek! Szóval szerintem használni fog nekem ez a kezelés, mégha egyelőre kontroll vérkép nem is volt.

 

A párom mostanában vasmacskának hív! Hihi. Imádom.

Ha már az állatoknál tartunk - a malacok jól érezték magukat a Balcsin, főleg persze a kerti legeléskor. Talán a Nyüzsi is, bár annyira utál már utazni, hogy rajta nem látszott. Nem tudom mi történt vele, régen olyan jól viselte, de mostanában már mielőtt a hordozóba rakom dobog és nyüffög. Az úton is undibéka. Rigolyásodik a kicsikém...

Katyvasz

Döbbenet mennyi minden kavarog a fejemben és az életemben, úgy érzem méretes katyvasz keveredik benne, amit időnként megpróbálok szétrendezni, kifésülni, mint egy nagy életkócot, bogoncot - főleg hajnalban, amikor nem tudok aludni.
Nagyon keresem-találom mindenben a jót, az örömet, a szépet vagy legalább a kihívást. Mégis besokallok és én, a volt esti-bagolynépség kidőlök, már este kilenckor - szerintem el is aludnék, ha a felettünk lakó nem dübörögne annyit - nem tudok alkotni, sem kézműveskedni, sem írni.
Bár most éppen laptoppal az ölemben mégis próbálok, hogy legalább ne töltsem bután az időt már fél kilenckor.

Holnap Anyuhoz megyünk a fiammal - múltkor a lányom jött velem. Próbálok/próbálunk segíteni: vásárolunk, ügyintézünk, orvoshoz megyünk - mikor mit kell, de a társ elvesztését nem tudom helyette feldolgozni, sőt ez az, ami miatt én is - aki oly keveseket tudott megsiratni - annyit szipogtam, sírdogáltam.
Nem szeretnék ide jutni, nem akarok másodikként halni, a társam temetni... jajj, nem!

Zajlik még ...
- A búcsú a jelenlegi otthontól, azaz a lakáseladás, és persze ott is van kavarás (már van, de banki hiteles a vevő, hogyne lenne hát mindenféle gond?!).
- Ház a hajrában: még annyi minden van ott is, hogy szinte hihetetlen, egy hónap múlva ott fogunk lakni?! Rengeteg döntés, rohangálás és beszerzés van most.
- Mindenfájás, jajj de annyira, hogy már tényleg orvoshoz kéne menni, de ott akarok, majd az "új otthonos" dokinál. Kérdés lehet-e, szabad-e ennyit várni, mikor olykor alig tudok járni úgy fáj a csípőm (vagy nem tudom én mi, de ott fáj, ha lépek) és mindkét kezem csontjai is. Megterhel nagyon Anyuhoz menni, mivel olyan sokat kell vezetni, autózni, de szorítom a fogam, muszáj - neki csak én vagyok most!
- Új vállalkozásaink indítgatása, előkészítése, hogy olyan jövőt építsünk, ami nekünk tetsző, vállalható és megélhetést is nyújt.
- Nagyon kéne már pakolni, mert ilyen begyulladt izületekkel nem lehet erre csak néhány napot szánni, inkább többször kicsit, a párom meg nem igazán aktív és lelkes ezügyben.
- Tanulok vadul, mindenféle izgalmas dolgot, a legrejtélyesebb és legújabb számomra a SEO terület. Élvezem a dolgot, és érzem milyen picinyke buta lény vagyok...
- Van néhány tök privát, saját kreatív tervem illetve beszorulásom (pinkandred), amikkel tudom magam nyomasztani, hogy nehogy leteljen az időm és erre meg ne jusson. Akarom, kell nekem, de nem fér most bele. Türelem...
- A háztartási gépekkel rendeltem egy könnyű varrógépet (Anyutól is kaptam, de olyan nehéz hogy fel sem bírtam emelni, így a gyerekeknek adtam), jó lenne november magasságában már próbát tenni vele - gyűjtöm is az inspirációkat.
- Kéne értelmesebben enni, napról napra magamnak főzni, mert az új táplálkozási módom, kombinálva a szervezetem nyújtotta lehetőségekkel bizony komoly kihívások elé állít a mindennapi meleg étel beszerzésében.
- Azt hiszem pre-klimaxolok vagy mi ez, csomó dologban türelmetlenebb lettem (én, az egykori birka), számomra is rémisztően fel tudom magam húzni - szinte remegek tőle. Szerencsére más jele még nincs, de ahogy olvastam ez már lehet a változó korba lépés hatása.

Vagy csak sok a minden?!

Egyszázegy

Ma különleges nap van, az egyszázegyedik. Innen is, onnan is. Tegnap "letelt" a 100 boldog nap, amit márciusban (26-án) kezdtem el, és Instagram-on tettem közzé a boldogságos pillanatok képeit.

Mindig keresek és találok örömet, jó, pozitívat a nehezebb napokon is, de érdekes volt így megörökíteni, és akár visszanézni is, miket pakolásztam fel a világhálóra.
Persze nem hagytam abba, szóval ma van a 101/100 happy day. :)

 

 

De mint írtam nem csak innen, hanem onnan is 101. nap van. Méghozzá azért, mert a mai nap a 101. ha elkezdjük a visszaszámlálást a ház átadásának szerződésbeli határidejéig!
Szóval holnap nekilátunk naponta vágni a 100-as centit! :) Persze jó eséllyel előbb kész lesz minden, de akkor is gyönyörűség ez az élmény, ki nem hagynám!
Legrosszabb esetben a következő születésnapomig számolunk vissza. :D

A házról most nem szólok többet, remélem tudok rá időt szakítani a napokban, hogy bővebben leírjam mi történt júniusban.

Alkotni jó!

Jó reggelt! :)
A gyors reggeli takarítás után halacskák lakkozásával kezdtem a napot. Kortyolgatva a forró zöld teám, kenegetem a kék halakat és tervezem, milyen is legyen majd a nyaklánc, amire kerülnek. Szól a rádió, friss levegő árad be, a Lencsi vadul vizet kortyol... Imádom ezt a reggelt!

Tegnap este fél tízkor még apró szivecskéket gyártottam, mert annyira tetszett, ahogy azt a néhányat, ami volt a kisült sünik mellé szórtam, és úgy fotóztam le őket. A képen még nincsenek lakkozva, de este ezt is megcsináltam gyorsan, így ma már háromszor ennyi szívvel is készülhet a fotó. :)

Nap mint nap készülök az Etsy boltom nyitására, csak még várok a bankkártyámra. Nem baj, addig is alaposan körbe tudok járni, és előkészíteni mindent! Izgi! :)
A másik, magamnak-alkotós projektem, hogy készítem Zelk Zoltán: A három nyúl című versének "illusztrációját", levegőn száradó gyurmából. Mivel "csak nekem" készül, bőven van idő vele szutymorogni. Kell is, sokat kell várni a fázisokra. Az első lépésben volt a formázás ebből a ragacsos, puha, agyagszerű anyagból, egy darabból - elemeket nem lehet illeszteni, mert ez az anyag nem tapad! Aztán egy nap száradás, majd alapozás, aztán pihi, majd első festés, pihi, második...
És még erdőt, környezetet is szeretnék hozzájuk. Szórakoztat nagyon! Majd mutatom ha kész, de lehet nyár közepe lesz addigra. Addig is az alvó három nyulak:

"Ezalatt a nyusziházban, fűszálakból vetett ágyban
három nyuszi aludt szépen, összebújva békességben..."

Gyerekes napok

Amióta felnőttek, nem feltétlenül úgy és akkor történnek a dolgok, mint ahogy bármelyikünk tervezi. A legnagyobb értéke a napoknak, amikor tudunk találkozni, hogy együtt vagyunk. Ezen a héten szerencsére kijutott a jóból, tegnap a fiammal, ma a lányommal tudtam találkozni.
Dénest a névnapján csak üzenetben volt esély köszönteni, hiszen reggeltől késő estig dolgozott. Tegnap, a szabadnapján elmentünk a közeli fagyilaborba, igaz a hűs szél miatt először sütiztünk és kávéztunk, no meg persze beszélgettünk, aztán hazafelé sétálva ő bevállalt két gombóc fagyit is.
Jó nézni, a nagy, felnőtt gyerekemet! Az egyik pillanatban az alig két éves kisfiam látom, aztán meg a férfit, akivé cseperedett... és ez a kettősség végig ott van bennem, amikor együtt vagyunk, nekem éppen úgy baba, kisgyerek, mint fiú és férfi.

Ma a Réka jött át, az ő ötlete volt, hogy a húsvéti készülődés kreatív, tojás-festős élményeit osszuk meg és alkossunk együtt. Nem mondom, jókora káoszt csináltunk a konyhában, de szerencsére nem ért felkészületlenül a dolog, így sikerült ebédelni is, sőt belefért egy gyors süti készítés is a délutáni kávéhoz.

Rékára sem lehet panaszom, jól felkészülten, kifújt tojásokkal, sőt egy doboznyi tartalékkal érkezett az alkotó napra, és hozott festéket, ecsetet is bőven, pedig mondtam neki, hogy van. A végén persze mégis úgy alakult, hogy itt kellett hagyjon néhány színt, mert pont azzal kezdtem el a virágos tojást, amit fél hatig sem tudtam befejezni...
Amíg én az étkezések, kávék, tengerimalac futtatás és egyéb teendők mellett egyetlen tojással piszmogtam, ő számos "kockáknak" való művet készített. Csak úgy repült az idő, hiába voltak meg a tervek és ügyes az én kisvirágom, mégsem lett készen ő sem. De azért szerintem nincs oka szégyenkezni, mégha otthonra is maradt festeni való.

Azt hiszem többször kéne közös alkotónapokat tartani, csacsogni, fecsegni, festeni, maszatosan sütit falni, mohón tejhabos kávét kortyolni, kuncogni egymás ötletein és alkotásain, megbeszélni a világ fontos és lényegtelennek tűnő dolgait, mutogatni egymásnak mindenféle zenéket Youtube-on és más ilyenek.
Köszönöm, hogy Anya vagyok!

Apróságok gyurmából

Tegnapi terveimet ma megvalósítva, ebéd után nekiláttam ismerkedni a Fimo gyurmával. Először apróságokat készítettem, próbálgattam hogyan viselkedik az anyag, mit lehet és mit nem, mire kell figyelni, mire vigyázzak...
Szerencsére gyulladt kisizületekkel is viszonylag könnyen tudtam gyúrni, csak az apró részek kialakítása volt nehezebb művelet az ujjaimnak. Meglepett viszont, hogy minden szín fog, ezért minden egyes váltásnál kezet kellett mosni, vagy minimum letörölni a kezem tisztítókendővel.
A világos színekben a legapróbb porszem és szösz is meglátszik, nagyon kényesek...

Az első alkotásom persze egy nyuszi volt, amit aztán később összegyúrtam és malac lett belőle, mert nem volt az igazi. Később aztán készült egy kisebb farmnyi állatka és két kócos szemű maci kedves barátnőknek...

Élvezem, hamarosan folytatás következik... ♥

Új anyag és új paletta

Úgy látszik eddig nagyrészt csönben voltam, most meg rám tört az írás... de hát így van.
Ma valahogy annyi minden történt! ... és persze az elmúlt napokban, hetekben is, csak nem húzott ide a bloghoz, valamiért. Talán mert annyi mindent írtam papírra, füzetekbe, levélbe...

Már hónapok óta fontolgatom, hogy vegyek-e Fimo gyurmát. Nincs munkám, lassan fél éve és havi, rendszeres bevételem nagyjából két hónapja. Bár tudatosan pihenek, tartalékoltam a regenerációra, alaposan megfontolom mire költök és miért. Így aztán erős túlzásnak tűnt a sok itthon lévő kreatív hozzávaló mellé még további, igen drága alapanyagot is venni.

A terület nem teljesen ismeretlen számomra, hiszen sok-sok évvel ezelőtt, amikor a gyerekeim még kicsik voltak, néhány évig ebből éltem, éltünk. Figurákat, kitűzőket és gyűrűket is készítettem, igaz nem ilyen minőségi alapanyagból.
Ezért is gondolkodtam annyit, vajon hogy menne most, mit tudnék készíteni belőle, élvezném-e annyira, mint akkor és mennyire viselné meg a gyulladt izületeimet.

Ma a párom elvitt a közeli Frei café-ba és az illatos kávé elhürbölése után bejött velem a Kreatív-Hobby boltba is. Persze szokás szerint a gyurmákhoz siettem, és érkezett fehér (amit egy ideje kitűztem feltételnek az esetleges vásárláshoz). Láthatta mennyire lelkesedek és neki is megtetszhettek a telt, varázslatos színek, mert azt mondta, nyugodtan választhatok néhányat, megveszi nekem...í
Az alapos fontolgatás után választott gyurmákkal a pénztárhoz sorakoztunk, ahol kiderült, ezen a hétvégén akciók, kupon-napok vannak és 20%-os kedvezménnyel tudunk vásárolni. Hű! Akkor esetleg még néhányat... Vissza is mentünk választani még egy színt és még egyet... és végül visszarohantam a csillogós pirosért is, mert bár csak az csillogós, de a normál palette piros színe nem volt olyan, mint ez. Végül tizenegy apró kis csomag került a kosárba, majd a kreatív kuckóm asztalkájára ma!

Délután aztán belevetettem magam, hogy további ötleteket gyűjtsek a Pinterest - polymer clay board-omra és ha a kezem is úgy akarja, holnap neki is látok az alkotásnak!

Palacsintás, festős kuckózás

Ma megint kreatív napot tartok, többek között, mert készülök a fiúk hétvégi születésnapjára... a fiam 27, Apu pedig 80 éves lesz! Napindítónak magamat leptem meg nutellás amerikai palacsintával reggelire, kicsit kitörve a vajas kifli sorozatból...

Miután megigazítottam a kicserélt wc tartály mögötti matricát (az új tartály kisebb, még szerencse, hogy volt maradék), megint bevackoltam magam az ablakhoz a kuckómba.
Sajnos kicsit hideg van, de ha becsukom az ajtót egész jó. Rádiót hallgatunk, festegetek a lények meg horpasztanak, csak az új, ismeretlen zajokra rezzennek fel...

Filc függő

Kész vagyok, kész vagyok dámdidáj!

Miután kénytelen voltam a teknősöket 24 órás ragasztóval, könyvek alatt lapítani egy napig...

Így csak ma állhattam neki a végleges összeállításnak. És elkészültem, nagyon tetszik, úgy örülök neki, hogy rögtön fel is pakoltam a falra és picit átrendeztem a kuckót! ♥

Sajnos a színeket nem adja vissza semmi, akárhogy próbáltam állítgatni, de azért így is átjön a hangulata talán. A Pink & Red-re minden esetre kitettem, hogy készült.
Ezen a képen inkább látszik, amit akkor készítettem, amikor még nem fűztem fel őket: