Ficsergős öröm

Lehet csodálatosabb ajándéka egy Anyának annál, mint hogy a gyermekétől saját készítésű ajándékot kap?! Csak ráadás, ha a csemete ilyen ügyes és tehetséges. Engem a lányom ezen a karácsonyon olyan varázslatos képpel lepett meg, aminek minden kis részletét imádom. Azt gondolom a képnek itt a helye, hiszen "ficsergős". ♥
Réka alkotásainak galériája itt található: feleri

Békés, boldog Karácsonyt!

Békés, boldog Karácsonyt!

Piros-fehér-barna

Már legalább egy hete lecseréltem az októberi koszorúnkat, csak valahogy nem jutottam el az írásig. A koszorú alapot magam fontam a Meska foglalkozáson, igaz, akkor még olyan friss volt, hogy a vesszők zöldelltek. Mostanra beérett, megbarnult.
A díszítésben nincs saját alkotás, több éve itthon lévő "maradékokból" készült. A babákat azt hiszem tavaly vettem, a kisfiú és a kislány minket jelképez a párommal, ezért szivecskét varrtam a kezükbe (mert még mindig nagy szerelem van, sőt). A "manópárt" is fonallal rögzítettem fel és a csillagokat, a csillagánizst, valamint a hópelyheket az ágakra ragasztottam. Egészen egyszerű, de szeretem. ♥

2013 - téli koszorú

Kézmelegítő(k)

Az első, nagyon kezdőknek való, azaz pofonegyszerű, kötött kézvédőt minden leírás nélkül, csak úgy, kérésre (fázott a praclikája) a lányomnak készítettem még december elején...

Aztán arra gondoltam, ennek biztosan örülnek Karácsonyra a másik, fogadott lánykám is a cégben, így neki is böködtem egyet gyorsan... még mielőtt elutaztunk (éjjelenként, elég kómásan, de kész lett!):

És most a következő héten szeretnék megint készíteni egyet, mert nekem sem lenne haszontalan egy ilyen. Persze valószínű elcserélem majd a csemetémmel, mert neki a lila és a rózsaszín sem igazán a szívecsücske, és találtam, nekivaló, "rókás-hangulatú" (azt hiszem ezt csak a lányok értik :D) fonalat.
Az is lehet hogy az horgolt lesz... még kialakul.
Azért sok időt nem szánok rá, mert most vannak ugye a hidegek... De valahogy a páromnak készülő, unalmasan fekete sállal nehezen haladok, hiába imádom a nyakmelengető leendő gazdáját. ♥

Megérkeztünk

Nem igazán akartam nagy dobra verni, mert sok dolgon függött, ráadásul nem is biztonságos kikürtölni. De most már visszatértünk, így elárulhatom, miért számoltam vissza, aztán pedig miért volt nagy a csend...

Egyiptomban töltöttük a Karácsonyt és hamarosan élménybeszámoló - utólagos útinapló - következik...

Bár azt hiszem, inkább könyve(ke)t kéne írni ebből a sok-sok élményből, történetből és mindabból, amit ott kaptam.

Meglátjuk mennyire futja tőlem, az biztos, hogy bennem sok-sok új kincs van, amit köszönök.  ♥

Utólag is Békés Karácsonyt és

Boldog Új Esztendőt mindenkinek!

Nyürp

Már egy hete elmúlt, hogy egyetlen, drága, nemrégszülinapos Anyukám egy szerencsétlen esés következtében eltörte a jobb vállát (jobb kezes). Tegnap kontrollon volt és sajnos, mégis műteni kell, a gyötrelmes rögzítő kötés nem elég....
Hétfőn viszik be a hatvani kórházba. Remélem nem olyan tempóban, ahogy pénteken hazavitte a betegszállító, akire több mint öt órát várt, és utána még másfél órát utaztatta a mentő leghátsó, legmelegebb traktusában, ahol se levegő (asztmás szegénykém), se kapaszkodó (válltöréssel) nem volt. Nem kommentálom. (A szállító azt mondta, ha nem száll be oda, akkor ott hagyja a kórházban, ennyi.)
Ma lementünk, segíteni neki összekészülődni, megpuszilgatni, ölelni...
Aztán megint csak a fohász és a jószerencse marad, mint eddig minden évben amikor Karácsony környékén Ő, vagy a párja kórházba került.

Nyaú, hogy ünnepekre valakinek mindig baja van. :/

Hétvégi tervek

Mindig az van, hogy hétvégére túl sokat tervezek és persze van számos" meg KELL csinálni" dolog is. Ezért aztán egy ideig azt a taktikát követtem, hogy leszamilesz. Nem vált be. Később felírtam a hétvégi tennivalókat és terveket, aztán vasárnap este kétségbeestem, mennyi mindent nem sikerült megcsinálni, még akkor is hogyha rengeteg dolgott igen. Ez így nem jó, frusztrált.
Most úgy szoktam, hogy hétközben komolyabb ügyintézés max. kettő lehet, (ez muszájos, de nem SOS dolog szokott lenni), és a hétvégén is van, amit MUSZÁJ, de van amit csak LEHET vagy jó lenne, és ezeket nem veszem annyira komolyan, mint eddig - azaz megbocsátom magamnak, ha nem jön össze. Gyanítom ennél is lazábban kéne ezt venni, de nekem most ennyi oldás megy.

Ezen a hétvégén sok terv van... egy zokni malac (jó lenne) és egy zokni lovacska (jó lenne) készítése, ajándékvásárlás nemíromidekinek (jó lenne), tortasütés Apunak (muszáj, mert én akarom), tortasütés a fiamnak (muszáj, mert én akarom), ajándékcsomagolás (muszáj), minimum két mosás (muszáj, de ha nagyon rendes vagyok akkor belefér, hogy csak jó lenne), takarítás light (muszáj), szombat / piac (muszáj-jó lenne határeset), III. nyílt nemzetközi Chan Wu bajnokságra kimenni (jó lenne), almot venni a nyúlnak (muszáj), haladni a karácsonyi ajándékokkal (jó lenne), ebédet főzni szombatra (jó lenne), családi ebéd / vasárnap (muszáj), joghurtos padlizsánt készíteni (jó lenne), megsütni a sütőtököt (jó lenne), haladni a párom sáljának kötésével (jó lenne), írni legalább néhány órát nyugodtan (jó lenne), vásárolni hétvégére és jövőhétre (muszáj), megsütni a kenyeret (jó lenne), kicsit feküdni a betegséggel, amivel küzdök második hete (jó lenne), inget vasalni (nem lenne jó, de kéne :))... Hát így. Az apróságokat nem szoktam felírni és van még sok vágy és terv, amit tudom hogy szinte esélytelen. Meg is élem újra meg újra, hogy nem haladok eleget, sosem elég ez a két nap...
Vajon más hogy csinálja?!

Szontyika

Az a terv, hogy a cégben általam szervezett kreatív alkotókör következő témája a zokniállat készítése lesz. Mint minden más kihívásnak, ennek sem lehet nekimenni gyakorlás nélkül, ezért erre a hétvégére fontos elemként színes zoknivásárlást és próbamunka készítést is beterveztem. Mázlim volt a zoknikkal, mert pont a Calzedoniában és a Lidlben is volt akció, így jó minőségű és vidám színű lábbeliket vehettem, párját 3-400 forintért. (Tehát egy ilyen kis állatka kijön kb. 300 forintból!)
Bár már sajnos alkonyatkor kezdtem el - így nem láttam jól - de ma elkészült Szontyika, a zoknimalac. Párom szerint nem is szomorú, de szerintem picit búbánatos az okos kis szeme, ezért kapta ezt a nevet tőlem.
Úgy tűnik jó a téma, két órában bőven elkészülünk és nagyon kedves kis lényeket alkothatunk Karácsonyra! Alig várom! Még szeretnék készíteni lovacskát, macit, nyuszit, hóembert, rém aranyos szörnyeket, madárkát, elefántot, oroszlánt, cicát és ... és ... és ...

Csak pozitívan

forrás: whole living

Érdekes, hogy minden évben ebben az időszakban kapom talán a legnagyobb próbatételeket.
Gyerekként úgy éltem meg a karácsonyt, mint a szeretet, a béke, a család, az otthon melegének időszakát.
Amióta "felnőttem", egészen másként van. Ilyenkor érkezik a legtöbb gond, feladat, kihívás és pofon, és a mérleg másik serpenyőjében sokkal kevesebb a fent leírt, gyermekként megélt élmények sora (persze tudom, elvileg a súlya jóval nagyobb).
Igyekszem tanulni, és fejlődni belőle, próbálom keresni a pozitív oldalát (Jó volt ez a whole living cikk.), de bevallom, olykor mocsok nehéz.
Most úgy érzem, legjobb lenne jövőre passzolni a Karácsonyt, elutazni egy hétre a hegyek közé, valami nyugis helyre, a párommal, könyvekkel és fényképezőgéppel, de szigorúan kütyük, azaz tabletek, laptopok, telefonok, internet nélkül. Ez lenne az igazi ajándék, mást nem is kérnék.

Pedig lassan elérek oda, hogy életem céljai elérhető távolságba kerüljenek, nem kéne hagynom, hogy ezek a (gondolom főleg bennem fakadó) próbák visszalökjenek, mert ilyenkor úgy érzem, kettőt lépek előre, hármat vissza.
Vettem is sok okosságot, olyan leszek mint a kiskakas,a mesében, csak én a tudást szeretném felszívni. Tanulok, szinte naponta, amennyi fér, mert ez a vas- és oxigénhiány azért nem tesz jót, de remélem abból, ami bejut marad is.
Elő is veszem a karácsonyi meglepi könyveim egyikét, ez most jó lesz (Hidak egymáshoz).

BBK

Békés, boldog Karácsonyt!

forrás: vladstudio

Abakusz

Még 13 nap és itt a Karácsony.
Ebből 7 munkanap.
3 napra elmegyek a céggel pihenni (juhéjj!).
2 orvosos, "talán végre kiderül mi baj a kezemnek"-es.
És még jónéhány ajándékért rohangálós, bevásárlós - bár nem állok rosszul.

Úgy döntöttem, hogy 0 azaz nulla parázós, mert majd lesz valahogy, végülis család vagyunk, szeretjük egymást...
Nem az a lényeg mit eszünk, és mit adunk-kapunk, hanem hogy együtt vagyunk.

Béke.

Naplenyomat - kétezertizenegyjanuártizenkilenc

Bejött hozzám/elém, a dolgozóhoz este a Cicusom és elmentünk mindjárt-szülinapja-lesz alkalomból várásolni fehérneműt-amit-nélküle-nem-lehet. Aztán nem robogott, átjött. Örülés volt, bújás és beszélgetés. A diéta keretében maradva, meglepően finom melegszendvicset készítettünk (és teát is amit nem ittunk meg, mert végül vörös bort kortyoltunk inkább), és aztán véééégre Karácsony is lett - igaz csak fél, de már ez is Valami.
Sok szó gurult ki a szánkon, kuncogós, mesélős, figyelős meg mindenféle, sőt volt hű is (elfelejtettem a szót - valami suttyos, sipirces, sustorgós vagy ilyesmis dolog - "S" az biztos van benne...), merthogy ő itt a nagy események sodrásában közben menyasszony lett vagy mi. (?!?!)
Na, emésztek. De mit is?! ...igazán nem változott persze semmi, csak valakivel mégjobban kimondták egymásnak hogy NAGYON. Na. :)
Mondtam már ki ilyet én is. Jó ez. :) Főleghatényleg!

Advent Bécsben - 2010.12.04.

Még októberben vetődött fel, baráti körből az ötlet, hogy elmehetnénk adventezni Bécsbe a MÁV nosztalgia vonatával. Érdekes kirándulásnak ígérkezett, legalább 25 éve nem vonatoztunk, és sokszoros élményt ígért, nem csak maga a vonatozás, hanem az is hogy barátokkal lehetünk, mindannyian kortyolgathatjuk a forró puncsot és/vagy forralt bort (mert nem vezet senki), és szabadon csatangolhatunk az ünnepi díszbe öltözött, hangulatos városban.

A jó előre lefoglalt (oda-vissza) jegyek árak teljesen korrekt volt (4.990 Ft/fő), főleg a BKV utunk árához hasonlítva (1.280 Ft/fő). Ráadásul az odafelé úton egy szeletke kenyéren kolbász karikát és 2 cl pálinkát kaptunk, visszafelé pedig forralt borral és Utas csokival kedveskedtek nekünk a MÁV nosztalgiások. Természetesen a metrón nem kaptunk semmi csemegét, de a BKV ellenőrök már hajnali ötkor ott sorakoztak a lejárónál és az egyikük ránk mosolygott, sőt segített megtalálni a jegyárusító helyet.

A vonat nagyjából pontosan érkezett, de késve indult - sebaj. Ez egy ilyen lassú nap volt. Mindannyian álmosan pislogtunk ki a fejünkből, szokatlan fél ötkör kelni...
Lassan létezve csodálkoztam rá az ismeretlen világra - a hajnali pályaudvarra.
Miután elhelyezkedtünk és elindult a vonat, a tovasuhanó havas táj bűvöletében szólalt meg a hang - tájékoztatott minket az úttal kapcsolatban, és invitált minket a büfékocsiba.
Mit ne mondjak, a fiúk egyből lelkesek is lettek... amikor megérkezett végre a tea és az étel, akkor a lányok is.

Még soha nem ettem vonat éttermében, ilyen kis flancos asztaloknál - függöny az ablakon, virág az asztalon, hű. Igaz, csaknem egy órába telt, míg megkaptuk a teánkat, a bécsi virslit mustárral és a sonkás-sajtos rántottát - de ez is olyan ráérős volt, egyáltalán nem zavart ez sem, hisz még órák voltak Bécsig.
A vonaton még totót is tölthettünk ki a MÁV nosztalgia programokkal és vonatokkal kapcsolatban is (aminek a nyereményeit a visszafele úton sorsolták). Persze előkerültek az okostelefonok, de az utaskísérők kedvesen felhívták a figyelmünket arra, hogy ez kizárást eredményezhet...

Amikor megérkeztünk, csípőből rossz irányba fordultunk, és a fagyos utcán, talán ösztönösen, egyre távolodtunk a karácsonyi forgatagtól. Végül a térkép megerősítette gyanúnkat, így egy lezser hátraarccal újra megkíséreltük elérni a sétáló utca szívét. Egy-egy forró itallal rásegítettünk a reggelre - csak hogy életben maradjunk az első puncsig.
Ami szerencsére már nem is volt olyan messze...

Sikerült egy nagyon hideg (ámde hósipkás, napsütéses és csapadékmentes!) napot kifognunk, így egyik forró ital lelőhelyről a másikra mentünk, illetve hogy ne csípjünk be túlságosan, rendre és szorgosan látogattuk a meleg áruházakat is.
"Értelmes" dolgot nem vettünk persze, egyedül a szent játék-őrületem tudott elhatalmasodni rajtam, így számos rabbids nyufival, valamint egy invaderses és egy pacmanes táskával lettem gazdagabb.

A bolyongásunk és a meleg helyről ki, meleg helyre be vándorlásunk olyan jól sikerült, hogy végül az "igazi", klasszikus bécsi adventi vásárig nem értünk el...
Hívott minket a pocak-szava, és bizony a krumplisalival kínált bécsi szelet élvezetének ígérete lenyomta a didergés-tovább-karácsonyi-kavalkádban esetleges örömeit.

Az ételben nem csalódtunk. Jól belakva, elégedett melegséggel a pocakban indultunk vissza a vonat felé - nehogy elkéssünk. Az ígért forralt bor, akárcsak a vonat, kissé késett és a fagyos idő miatt az indulás is jelentősen eltolódott. Így a tervezettnél másfél órával később értünk Budapestre a nem túl jól fűtött vonatban - így már elég nyifisek lettünk estére.
Ettől függetlenül ezt a programot csak ajánlani tudom mindenkinek: megfizethető, különleges élmény, jó hangulat-teremtő a karácsonyhoz... akár (kis)gyerekekkel is.

És jövőre lesz számos másik érdekes program is. Néhánnyal szemezgetek - bár tartok tőle, hogy a Kocsonya Fesztivál időpontja kicsit korai, lehet hogy február közepe még didergős...
Megfontolom. (Végülis pálinka van...)

Mindenféle

Fáradt vagyok, írni is. Csak bután nézek ki a fejemből és közben molyolok Azerothban a hálaadásnapi küldetéseken - főzöcskézek, most éppen ott is.
Közben reng a föld... Holnapután lehet összeomlik az a virtuális világ, amiben annyi időt töltöttem - jön a kataklizma. Érdeklődve és kicsit aggódva várom. Vajon rabul ejt még, vagy csalódni fogok. Jó lenne a téli estéken kicsit önfeledten játszani, feledve minden gondot.

Jól, bár munkával fűszerezve, több módon is szorgosan telt a hétvége.
Legnagyobb örömömre (és unszolásomra) kimozdultunk végre úgy, ahogy sokszor kéne - barátokkal borozgattunk, beszélgettünk, jó zenét hallgatva a LisztFeszt-en. Remélem hagyomány lesz ebből a rendezvényből - kár, hogy estére már nagyon hideg lett, bizony fázott a lábunk és borok ide vagy oda, kihűltünk rendesen...

A következő összecsődítős tervem kiszemelt célpontja a Vörösmarty téri Karácsonyi Vásár, de csak majd decemberben.

Karácsonyi teríték

Írnék is meg nem is, pedig volna mit... csak hát annyi minden történik, annyi pótolni való van a családban és végre nem loholás, rohanás, hanem ölelés, szeretet, örömokozás tölti be a mindennapokat. Ünnep.

Ma Anyuciéknál is voltunk, így estére elmondhatom, immáron minden köszöntésen túl vagyunk, s 2009. január végén lesz a következő nagy családi ünnep... (Amikor is a "kicsi" lányom 20 éves lesz.)

Ez itt az egyik legkedvesebb - nem személyeket ábrázoló - képem az idei karácsonyról. Most a szokásosnál több energiát fektettem arra, hogy az asztalunk méltó éke legyen az ünnepnek. A beszerzett futó, az alátétek, a szalvéta, az apró bigyókák lehintve... mmmMmmm... jól esett a szemnek.
Érdemes vele foglalkozni. A jövőben már erre is gondot fordítok és azt hiszem nem "csak" Karácsonykor.

Békés, boldog Karácsonyt!

Advent - Vörösmarty tér

Tegnap szabin voltam, hogy legyen időm kicsit a Karácsonyra készülni, ajándékokat vásárolni, a nem túl nagy tömegben. Kedvesem meglepett, és velem maradt, bevállalva azt a gyötrelmet is, hogy metróra száll, és beutazik velem a Vörösmarty térre, ahova már évek óta készülök.
Hú, nem bántam meg, hogy bementünk. Ha nem is teljes még az ajándékok tára, de a hangulatom sokkal jobb és nagyon kellemesen csalódtam...
Remélem a képek magukért beszélnek, mert rohannom kell dolgozni... :)

Tervek, és tettek mezején

Tegnap sikeresen "átöltöztem", örülök neki, hogy végül segítség nélkül is megfejtettem a módját (valóban nem nagy ördöngösség).
Nem tudom meddig marad a blog az új ruciban, de legalább megvan a "hogyan" cseréljük le bőrünket dolog.
Jó lenne nyárig elkészíteni a saját arculatot, meglátom eljutok-e odáig, szerencsére a fejemben kész van!


Azért már van ahol a tettek mezejére léptem ám!
Szombaton vettem fonalat és horgolótűt.

... Érdekes, nem emlékszem hova tűnt késő kamasz korom felhalmozott kötő- és horgolótű készlete, így aztán újat kellett beszereznem...

Már egy ideje forgatom a buksimban, jó lenne újra valamilyen kézimunkával próbálkozni. A keresztszemes hímzés is izgatott, de végül a horgolás mellett döntöttem, legalábbis egy "kiruccanás" erejéig.
Azt tervezem, néhány hópelyhet készítek, aztán majd meglátom... A mintákat már megtaláltam, terveim szerint ezen a hétvégén megkísérlem az első pelyhet is - azt gondolom jobb ezt természetes fényben csinálni, nem este hétkor, sötétben, amikor hazaérek.

...Remélem nem vagyok reménytelen, a drága Mamó hatalmas, földigérő függönyöket horgolt annak idején, s e csodás, csipkés kézimunkák ma is díszei otthonának, a finom kis terítőkkel egyetemben...

Hozzánk persze nem illene egyik sem, de néhány apró dísz (láttam a pihék mellett angyalkát is) kedves ajándék lehet Karácsonyra...
No, eddig fontolgattam, de most mégis bevallom...
Ami miatt igazából a horgolás és nem a kötés, vagy más böködés lett a kiválasztott, az a Piroskánál látott Tuccilyet nyúl.
Remélem egyszer ilyet is tudok majd!

Jegesmedve zenekar

Kétségtelen, ismét december van, és minden jel arra mutat, hogy megint jön, közeledik a Karácsony... Ma úgy alakult az este, hogy kedves barátnőmmel találkoztam és bár az Ikea volt az elsődleges célpont, átslattyogtunk a Sugáron. Az emeleten zongorázó jegesmedvét pillantottam meg, muszáj volt megnézni!




Útközben egy pihengető, talán relaxáló (?!) Mikulást is felfedeztem, míg eljutottam a fehér bundás mackóhoz, ahol kiderült, egész zenekarral van dolgom! Vidáman játszottak mindahányan, hihi. Jó kedvem és bevallom, még elő-ünnepi hangulatom is lett köztük.
Még nem volt tömeg, a "hiszti" még várat magára... azt hiszem most lenne érdemes vásárolgatni...