Csak pozitívan

forrás: whole living

Érdekes, hogy minden évben ebben az időszakban kapom talán a legnagyobb próbatételeket.
Gyerekként úgy éltem meg a karácsonyt, mint a szeretet, a béke, a család, az otthon melegének időszakát.
Amióta "felnőttem", egészen másként van. Ilyenkor érkezik a legtöbb gond, feladat, kihívás és pofon, és a mérleg másik serpenyőjében sokkal kevesebb a fent leírt, gyermekként megélt élmények sora (persze tudom, elvileg a súlya jóval nagyobb).
Igyekszem tanulni, és fejlődni belőle, próbálom keresni a pozitív oldalát (Jó volt ez a whole living cikk.), de bevallom, olykor mocsok nehéz.
Most úgy érzem, legjobb lenne jövőre passzolni a Karácsonyt, elutazni egy hétre a hegyek közé, valami nyugis helyre, a párommal, könyvekkel és fényképezőgéppel, de szigorúan kütyük, azaz tabletek, laptopok, telefonok, internet nélkül. Ez lenne az igazi ajándék, mást nem is kérnék.

Pedig lassan elérek oda, hogy életem céljai elérhető távolságba kerüljenek, nem kéne hagynom, hogy ezek a (gondolom főleg bennem fakadó) próbák visszalökjenek, mert ilyenkor úgy érzem, kettőt lépek előre, hármat vissza.
Vettem is sok okosságot, olyan leszek mint a kiskakas,a mesében, csak én a tudást szeretném felszívni. Tanulok, szinte naponta, amennyi fér, mert ez a vas- és oxigénhiány azért nem tesz jót, de remélem abból, ami bejut marad is.
Elő is veszem a karácsonyi meglepi könyveim egyikét, ez most jó lesz (Hidak egymáshoz).