A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hétvége. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hétvége. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. június 22., hétfő

Mindenféle mánia

Csodálatos volt ez a hétvége is, mégha igen fárasztóra is sikeredett. Igazából nekem mindegyik hétvége az, amióta vasárnap zárva vannak a nagyobb boltok, áruházak. Amit hétközben nem tudunk elintézni és/vagy ketten kellünk hozzá azt bizony mind szombaton kell letudni. Így aztán igyekszem a bevásárlást áttenni csütörtök-péntekre, de a friss dolgokkal nincs erre lehetőség.

Erre a hétvégére már szinte végső határidőnek tűztük ki a kerti vízmű azaz a locsolási megoldás beüzemelését, hiszen már hetek óta a benti csapvízzel "vödrözzük" a paradicsom és eper palántáinkat.
Szerencsére a kis veteményesünk ennek ellenére is szépen növöget, sőt a koktél paradicsomon már két szem elkezdett pirulni is!


Az eper is lelkes volt, de én lecsipkedtem a virágokat és a mini terméseket, fókuszáljon csak a gyarapodásra és erősödésre a növény. Be is jött, most már csudálatosan erős szinte mindegyik!
Nagyrészt kinőttek a magról vetett fűszernövényeim is, ami mégsem, azt pótoltam boltival. Van egy kakukktojásom is, ami bent nem nőtt ki, a kavicsot amire a nevét festettem ki is dobtam már, de amikor kivittem a kertbe, akkor viszont valami elkezdett nőni. Sok hasonló levelű dolog, tehát elvileg fűszer, de sem illata, sem íze nincs (megrágcsáltam egy levélkét). Izgatottan várom mi lesz belőle.

Hmmm, nem is a vízmű életre keltésével terveztem kezdeni, sebaj. Ez egy fontos, két lépcsős beszerzés volt szombaton és egy fél napos szerelgetés sörözéssel és pálinkázással egybekötve a fiúknak (párom bevetette a karizmáját és a szomszéd segített lelkesen).

Reggel a Libriben kezdtünk, megjött végre a másik rendelt színezőm, így már csak idő kérdése hogy azzal is molyolgassak. Egyelőre nem akarok többet elkezdeni, így a már alakuló baglyos-fás képen piszmogok, ha bírja a kezem és látok is.

 

Ebben a bevásárló központban persze beszabadultam a játékboltba is. Muszáj volt, amikor megláttam az óriási eccarvút és az evil miniont! Jól megölelgettem és lottóötös esetére megrendeltem őket, majd ügyesen és okosan visszapakoltam mind a kettőt a polcra...
Vígaszként másnap a benzinkútnál kaptam minionos tic-tacot! ♥

Innen az Obiba mentünk, karókat kellett venni a paradicsomok mellé, mert bár mindenki kapot egy-egy szép csinosat még palánta korában, kinőtték őket. Most aztán beszereztünk erősebbeket és magasabbakat, a kisebbek rudakat pedig az új ágak mellé tettük, hogy mindenki ágazhasson és bogazhasson kedvére, nekünk pedig legyen jó sok finom, bio paradicsomunk! ♥

Ezután a Kikába mentünk, mert értesítettek már csaknem egy hete, hogy megérkezett a gerincproblémám okán rendelt új, remélhetőleg remek matrac. Itt el kellett intézni a kiszállítást, mert ez nem tekerhető, hajtható stb. így nem fér az autónkba.
Ha már ott voltunk, megint megcsodáltam a Nespresso kávégépeket és végül úgy döntöttem, hogy ebben a kivételes akcióban beruházok egyre lesz ami lesz. (Igazából az Anyucitól rám maradt pénzecskéből vettem. Köszönöm, Anyu! ♥)


Muszáj volt innom is egyet rögtön, amint hazaértünk és bár olyan szuper habunk nem volt mint a spéci habosítóval, de így is csodás volt. Jegyzeteljük is szorgosan a próba kapszulák családi értékelését, hogy tudjuk majd, mit kérünk és mit nem...

Ekkor már a sok rohangálás után eléggé elfáradtam, ezért szusszantunk egyet otthon. De aztán kiderült, hogy el kéne menni még mindenféle locsoló eszköz beszerzésének okán egy másik nagy barkács áruházba, ahova elcsaltuk a szomszédot is, mert ő már összebindzsizte a kerti öntözéshez szükséges rendszert, mi meg nem értettünk hozzá... Így aztán megint útra keltünk és hosszas tanácskozás, rajzolás, több eladó kikészítése után mindenféle dolgot beszereztünk.
Hazafelé pedig a már két hete hurcolt adomány motyót is beadtuk egy helyi családnak, akik eljuttatják egy pándi bácsihoz, aki nagyon rossz körülmények között él.
Igazából élelmiszert azt hiszem szinte nem is vettünk, úgy döntöttünk jó lesz a hűtőben ami van, és csak próbából megyünk majd el pékáruért vasárnap a benzinkútnál nyílt spar expresszbe.


No hát így. Ahhoz képest, hogy a vasárnapot végig akartam alkotósan pihenni, abból meg az lett, hogy takarítottam, mostam, főztem aztán mosogattam, pakoltam, locsolás-teszteltem és csak estefelé ültem le festegetni egy kicsit. Viszont megnéztük a Youtube-on a U2 sosem megvalósult koncertjét, jó hangosan... itt
Táncoltunk és énekeltünk meg minden. Nem mondom hogy a szomszéd örült, de mi nagyon! ♥

Ahhoz képest, hogy a mai infúzió alatt az egyik betegtársam mesélte, hogy ő bizony nagyjából 20 percenként le kell feküdjön pihenni, egész jól vagyok. Kíváncsi leszek milyen lesz a kontroll vérkép!

2015. június 16., kedd

10-11 per 20

Volt egy kis fennakadás. Pénteken nem írtam, mert lementünk a Balatonra, ahol nem igazán volt fókuszban az internet - nem is vittem le a gépem. Cserébe sokat pihentem és pátyoltam a karomat.  Eddig mindig a jobba kértem az infúziót, mert abban találtak életemben eddig csak szúrható vénát. Minden törődés és borogatás ellenére, vasárnap estére begyulladt. Kicsit szeppent voltam, mert a vasárnap nagy részét az új könyvem színezésével töltöttem.
De nem a csuklóm fájt, hanem a felkarom.
(Zárójelben jegyzem meg, hogy ugyan a szezont takarításilag még nem sikerült megnyitni, de azért elkezdődött a nyár így is.)


Hétfőn kiderült, hogy már jó piros is és duzzadt, meg forró is a karom. Szóval kaptam rá a kórházban jégakkut és most a bal kezemet szúrták, elég érzékeny helyen, de azt könnyebb lesz kímélni, ha mégis használhatatlanná válna.
Kezelés után borogatni kellett iziben a bal karomat is, szóval úgy nézek ki mint akivel valami rémes dolog történt, legalábbis karok táján, hiszen a bal oldalon az alkarom, jobb oldalon pedig csuklótól vállig körömvirágos borogatásos kötésben leledzek.
Eközben nekem ezer tervem van, kezelések előtt rajzolok, alig várom, hogy alkossak és újra színezhessek! Szóval szerintem használni fog nekem ez a kezelés, mégha egyelőre kontroll vérkép nem is volt.

 

A párom mostanában vasmacskának hív! Hihi. Imádom.
Ha már az állatoknál tartunk - a malacok jól érezték magukat a Balcsin, főleg persze a kerti legeléskor. Talán a Nyüzsi is, bár annyira utál már utazni, hogy rajta nem látszott. Nem tudom mi történt vele, régen olyan jól viselte, de mostanában már mielőtt a hordozóba rakom dobog és nyüffög. Az úton is undibéka. Rigolyásodik a kicsikém...


2014. május 3., szombat

Vacogós szezonnyitás

Húsvétkor még nem voltunk elég bátrak, de ezen a hosszúhétvégén úgy gondoltuk, mindenképpen lemegyünk a nyaralóba. A párom már szerdán elszabadult a munkából, így a délelőtti ügyintézés és vásárlás után indultunk is. Idén április 30-án nyitottuk meg a mi kis privát balatoni szezonunkat. Most így visszanézve, talán kicsit korán. Éjjelenként még nagyon hideg volt, bár én - hála az elektromos ágymelegítőnek - az első két éjjel még nem fáztam, a kicsi lények igen (takaróba csavartam estére a ketrecet!) és csak remélni merem, hogy egészségesebbek maradtak nálam!
Sajnos tegnap este már nagyon hideg lett, este még a nyuszi is becsücsült a légfúvó meleg levegőjének áramlatába. Elkékült lábakkal mentem zuhanyozni és dideregve húztam magamra a takarót...
Mára viradó reggelre már mindenem fájt, leginkább a torkom és az izületeim. Az égen csak felhőket láttunk, folyamatosan esett, a hőmérséklet alig érte el a 12 fokot, így hazaindultunk...

 

Az első napok remekül sikerültek. Nappal sokkal több volt a napsütés, rövidek voltak az árnyékos időszakok, amikor hatalmas fellegek vonultak, dörmögtek az égen. Láttunk számos zivatar felhőt hömpölyögni, de valahogy a mi kis telkünket mindig elkerülték.
Így aztán elmentünk szinte minden törzshelyünkre, ahova szoktunk járni - palacsintát ettem a Grill büfében, rózsa fagyit nyaltam az Aranytölcsér fagylaltkertben, pénteken tépett szendvicset készítettem a reggeli capuccinóhoz a Marci pékségnél, a Halas Karcsi isteni halászlével vendégelt meg bennünket (majd csak május végén nyit ki).
Bementünk sétálni Siófokra is, megnéztük a Majálist, sétálgattunk a szezon előtti, ébredező "buli zónában" és a Jókai parkban...

Füvet nem kellett nyírnunk, mert a drága Robi bácsi már megtette, így maradt a takarítás. Szerencsére a nyaralóban 7 hónap alatt nem gyűlik össze annyi por, mint Pesten egy hét alatt, így az alsó szinttel egész hamar végeztünk. A felsőt pedig meghagytuk legközelebbre, mert úgyis megvár, és mindenképpen akartunk időt szánni a pihenésre is.

Szép magas idén a tó vize. Egészen fent van a bejáró szélén. Bár már láttunk fiatalokat a vízbe menni, még nagyon hideg a tó, bár nálunk, a déli oldalon, a szélén felmelegszik már koradélutánra akár 16-18 fokra is a pecások szerint. Azért mi nem kívánkoztunk bele.
Estére minden nap lehűlt az idő, sajnos a közelgő hidegfront miatt napról napra egyre jobban. Eddig 10 foknál (éjszaka) húztam meg a mércét, amikortól már tudok ott aludni este, de azt hiszem ezt meg kell emeljem 14 fok körülre, mert az izületeim bizony sajognak ilyen hidegben.
Ahogy kisütött a nap reggel, mentem is lubickolni a fénybe, és a kicsi lények ketrecét is mindig úgy raktam, hogy tudjanak napozni is, ha úgy tartja kedvük. Lencsi ki is gömbölyödött a melegre és boldogan horpasztott a melegben.
Vacogás ide vagy oda, nagyon jól éreztem magam és készen állok a folytatásra!
Jöhet a meleg tavasz, jöhet a nyár!  ♥

2013. szeptember 6., péntek

Tavasz szeptemberben

Tudom, hogy ősz van, de nekem tavasz, azaz ébredés, egy új korszak kezdete. Persze nem mától, de lassan ide is eljutok, blogot írni... Nem tudom fogok-e tudni pótolni, élményeket visszafelé leírni, de legalább elkezdek újra.

Ma is szorgos napom volt, készül a kreatív kuckóm és még hiányzik bútor, szóval szatyrozás van és selejtezés. Előszedtem a gyerekek gimnáziumi tankönyveit is a szekrény mélyéről, meghirdettem Facebook-on, hátha kell valakinek, aztán mennek a szelektív gyűjtőbe... esetleg a nyitott könyvespolcra, ahova ma is vittem egy halom olvasnivalót, remélem lesz aki örömmel lapozgatja majd!

Reggel nyugisan keltem, finom szendvicset készítettem magamnak és teát, Pinterestet böngésztem, mert a hétvégén szeretnék köveket festeni... aztán mikor a Kedves felébredt, készült neki tükörtojás, amitől mindig olyan boldog. ♥

Utána elmentem a piacra, mert vendégek jönnek a hétvégén, lecsót főzünk majd bográcsban - bár amikor elindultam, még úgy volt, hogy marhapörköltet - és lesz nagy beszélgetés, pihenés, kalandparkozás meg minden.
Jó volt újra találkozni az árusokkal - nyáron nem jutok ki a lőrinci piacra - hiányoztak, és állítólag én is nekik! ♥

A kényelmes tempójú, nézelődős-beszélgetős vásárlás után innen robogtam a KÖKI-be, lepakoltam a könyveket - többen megbámultak - vettem az Obi-ban egy fiókos tárolót a gyöngyöknek, aztán bementem a Kreatív Hobby boltba és kiválasztottam az akril festék színeket a kavicsokhoz. Alig várom, hogy pingálhassak, már csomó inspirációt gyűjtöttem, ide: Pinterest - Ficsergő - Let's paint rocks!

Ezután beültem a Frei-caféba és megkóstoltam a csepegtetett eljárással készülő, tokiói csokoládés-málna lattét. Hú, de finom! Ezt a lányomnak is meg kell kóstolnia! ♥ Pedig nem szoktam már édesen inni a feketét, de ez most nagyon jól esett, igazi kényeztetés és a málna íze még sokáig ott selytelmeskedett a számban.

Most újra itthon vagyok, mosás-főzés-pakolás körben kerengek apró pihenéseket beiktatva, mert bizony izomlázam van a tegnapi taichi edzés miatt.

Remélem ti is jól vagytok! Legyen csodás hétvégétek! ♥

2013. június 30., vasárnap

Van-e lejjebb?

Csütörtökön voltam kontroll vérvételen, pénteken mentem a leletért. Sok mindenre számítottam, de erre nem - a vasam 1,2 (határérték: 8,8-27,0), tehát a minimum kb. 14 %-a. Ájuldoznom kéne, rosszul lenni, szédülni...
Nem mondom, hogy fitt vagyok, de ilyen rosszul azért nem. Biztos voltam benne, hogy jobb lesz az eredmény, mint a múltkor (február végén 2,9 volt, áprilisban 2,3), mert mostanában nem voltam olyan rosszul és szedtem a gasztroenterológus által javasolt, "forradalmi", ionos formában vasat tartalmazó bogyókat. Ezért is mentem bátran a vérvételre, gondoltam három doboz után már csak látszik valami eredmény... Hát tessék. Negatív rekord van.
Hétvégén ezt az egészet próbáltam megemészteni, kitalálni mit csináljak. Szerintem már minden típusú orvosnál voltam (csak olyannál nem, aki az embert egyben nézné...), mindegyikben csalódtam, nekem kell ezt megoldani, mégha holnap reggel persze el is megyek a háziorvoshoz - mégiscsak ő utalt be és őt egyébként is szeretem. Gondolom majd kórházat javasol, én meg passzolok.

Bár méreteimnél fogva (kóros sovány aztán nem vagyok, az biztos) nem gondolom, hogy lisztérzékeny lehetek (a gasztroenterológus szerint az egyik vérképemben lévő érték alapján ez ki is zárható), mégis elkezdek, ha még nem is paleo, de legalábbis gluténmentes diétát tartani. Vettünk giga adagos C vitamint (most ezzel szedem a nem igazán felszívódó, cudálatosz vasat) és a párom hirtelen felindulásból Béres cseppeket is vett nekem, de ezt még nem kezdtem el, mert elég sok fémallergiám van és azt írják, hogy olyanoknak nem ajánlott...
Lehet a vasra is allergiás vagyok és taszítom?! Oké hogy nem rozsdásodok be, de azt hiszem ebből így baj lesz... Illetve lassan ki kéne mondanom, már van.

...gondolj, gondolj...

2013. május 20., hétfő

Szorgos hétvége

Ezen a hétvégén takarítottunk, takarítottunk és még takarítottunk is.
Na jó, "csak" két napig, a harmadikon pihentünk...


Elhúzgáltunk, fel- és lemostunk mindent, beleértve a padlót és a falakat is. Mindezt mindkét szinten.


A bútorokat is lemostam, fiókokat kihúztam és kivételesen az ágynemű többet volt a napon (szorgosan forgatva), mint mi. :)


Csak percekre volt időm elidőzni a táj szépségén, bár nem mondom, hogy nem kellett volna olykor szusszanni kicsit. Ilyenkor általában szedtem füvet a lányoknak és Nyüzsinek...


A fogyasztásra nem volt panasz. :D


A pihenőnapon ellátogattunk a siófoki Jókai parkba, bóklásztunk a parton...


Most májusban olyan magas volt a tó, amilyennek mi még nem láttuk, amióta van itt nyaralónk. Kíváncsian várom a nyár élményeit... ♥

2013. március 24., vasárnap

Eseménydús vasárnap

Nem mondom, hogy a lustálkodós, semmittevős vasárnapokat kedvelem, de a mai kissé pörgősre sikeredett. Sebaj, kell ilyen is, nem igaz?!
Reggel a lányok türelmesen, együtt várták már a reggelit - Nyüzsi változatlanul az első. Bár voltak köztük kisebb nézeteltérések a nap folyamán, Lencsi folyton putyorog, és tanulgatnak egymástól - mindent együtt csinálnak. Annyira aranyosak!

nagyon figyelnek
Zsebit ma átkereszteltük Wombatra, mert tök olyan a pofija és amióta ezt kitaláltam, így hívjuk. Majd lemódosítom a blogon is, még sokat nem kell visszamenni. :D Nekem mondjuk az a név is nagyon tetszett.

Yin-Yang
Amennyire tartottunk az összeszokástól - persze miért is, amikor még csak 6 hetes pici lényeket raktunk össze - már bujszikáznak és puszik csattantak, meg tisztogatások történnek, bizony. Ma bementünk a kereskedésbe, ahol Lencsibe beleszerettünk és kiderült, hogy egy napon - február 9-én születtek mind a ketten!

Reggel korán mentem a fiamhoz és Apuhoz beszélgetni egy kicsit, majd utána (párom edzése után) robogtunk haza, várt az új program...
Nyüzsinek nehezebb napja volt, mint a malac-csajoknak, vele ma állatorvoshoz mentünk szurira és körömvágásra. Nem volt egyszerű, de túl vagyunk rajta... A kis tücsök persze megint előadta az "Anya, ments meg jó leszek csak vigyél innen" bújását, amitől elolvadok azonnal. ♥ A bújást lásd az első képen, míg a másodikon már oltás és körömvágás után, kidőlve (ő soha nem fekszik így a mi kezünkben!).


Miután Nyüzsit hazavittük és hagytuk, hogy kiheverje a megpróbáltatásokat, mi elmentünk vásárolni. Én bepróbáltam egy "idegen" ebédet - sült lazac és vegyes köret (végül a burgonya fogyasztása mellett döntöttem), valamint bebűnöztem egy laktózmentes capuccinót. Azt hiszem egyelőre még mind a kettőt hanyagolni fogom, fél órán belül már nem éreztem magam komfortosan.

Picit benéztünk egy műszaki áruházba is hűtőket szemlézni. Nagyon szeretnék egy újat, de nem fér el... Azért nézegetem őket, mi bajom lehet?! :D

Délután takarítottam, takarítottam és mostam... Hú, elfáradtam tőle (nem véletlenül szoktam én ezt apránként). És mire "kész" lettem, sorra került a vacsikészítés.
Este céklalevest terveztem enni, de azt hiszem amit alkottam inkább főzelék vagy püré lett. Elvileg az alapanyagokkal nincs baj, mégis felpuffasztott (lehet mert turmixoltam?!), szóval nem írom le a receptet, még csiszolni kell.
Ma volt az utolsó antibiotikumos nap, holnaptól probiotikum...
Most vár a Nyüzsi séta és a hajmosás, aztán püntyürkézés lesz a picurikkal.

2013. március 17., vasárnap

Hol is kezdjem?

Annyi mindent szeretnék írni, hogy megmaradjon emléknek (idén minden nap készítek legalább egy fotót, nem művészi értéknek, csak úgy, képeket az életemből)...
Ez a "hosszú" hétvége igencsak sűrűre, eseménydúsra és feldolgozós-élményesre sikeredett, sikeredik, ezért beérem azzal, hogy ma ennek lenyomatait hagyom.

A legnagyobb hatással a "nem átlagos" hideg és hó miatt kialakult helyzet volt rám. Döbbenten néztem, mit tesz az ország vezetése, és mit tesznek az emberek... Nem sok mindennel tudtam a jó érdekében hozzájárulni, fizikai állapotom és eszem azt diktálta, maradjak itthon, nehogy belőlem legyen egy új, mentenivaló ember, miközben zsibongó lelkem főzött volna húsz liter levest, pakolta volna a teát, és amit csak talál itthon, vagy a szomszéd boltban, majd kapta volna a kabáthát és irány az emberekhez, akik bajban vannak...
Nem mentem, Facebook-on megosztottam, amit értékesnek és hitelesnek találtam, no meg azonnal küldtem néhány adomány sms-t a Vöröskereszt-nek, hiszen úgyis vettem volna kenyeret, innivalót, akár takarót is a bajban lévőknek...
Bár ezek az események erősen karakterizálták a hétvégét, és igazi érzelmi hullámvasutat keltettek bennem, történt más is...


Lencsike cseperedik, szelídül (még csak 5 hetes!), Nyüzsi pedig szocializálódik (velünk, azaz egyre jobban bírja, sőt követeli a simit). A kis malacka még mindig fél. Minden nap kivesszük, ha a popója környékén borzoljuk a szőrt, akkor igen aranyos hangokat ad ki. Már tudom, hogy jobban szereti a sárgarépát, mint az almát vagy a petrezselymet és azt is, hogy a takarítás igazi para, "huhúhúúú"-zva, aggódva várja mikor készülök el... Nyüzsi szereti a több C vitamint tartalmazó tengerimalac kaját is (mindig kap belőle, nem akarom, hogy féltékeny legyen és szerintem neki sem árt), de egyébként a vedlés miatt elég gyatrán eszik, kétféle szénát is vettem neki, hogy ne legyen baj.


Ma elmentünk a Kikába, mert nekem nem volt most időm, az általam szervezett alkotókör eheti foglalkozása előtt festeni (és közben pedig pláne). Így ezen a hétvégén akartam nekiállni. Készítettem is egy bögrét, és annyira élveztem a festését, hogy "azonnal" kellett további porcelán tárgyakat vásárolnom! Egész olcsón megúsztam, mert 299 forintért árultak egyszerű porcelán bögrét, sokféle színben. Több fehéret és egy zöldet vettem, de lehet még vissza kell majd menni...

Inspirációkat is gyűjtöttem, mert házat (pontosabban ikerház felet) néztünk a héten, és mindenféle nagy terveket szövünk, ami még akkor is élvezetes, ha nem lesz belőle semmi.

Teljesen rabul ejtett ez a színes, igazi tavaszi (sőt nyári?!) hangulatú ágynemű, valamint nagyon vicces ez a "madárodú"...

 

Nálunk már nincs kislány szoba, de annyira lélekvidító ez a tündéres függöny... a pitypangos ágynemű pedig szerelem, de nem vettünk (elég drága), egyelőre. ♥


Az egyik leginspirálóbb berendezés ez a fehér-ciklámen-szürke-fűzöld konyha volt, ami meglepő, mert így egy az egyben nem vállalnánk be (de lehet hogy mégis?!). Ja és találtam egy fura kicsi lényt is, ami lehet hogy elefánt akar lenni (az orrszerkezet mintha...), csak a füli igen pici. A cuki virágok és mosoly miatt legalább lefotóztam Anyunak.


Nekem még nem is ért véget a hétvége, hiszen nem publikus okokból még két napot nem megyek most dolgozni. Szabadidőt is remélve "előkentem" néhány bögrét keddre...
Holnap - többek között a háziorvos kitartó unszolása, valamint a panaszaim miatt - elmegyek egy kedves orvos barátunk által ajánlott gasztroenterológushoz. Este pedig sokadik taiji edzés... ♥

2013. január 25., péntek

Vonzó papírlapocskák...

Ilyet is rég csináltam már - és tulajdonképpen csak egyetlen egyszer - Magic the Gathering Prerelease versenyre megyek holnap. Együtt a kollégákkal, akikkel egyideje játszogatunk is...
Kíváncsi vagyok, hogy ez a "bajnokság" most milyen lesz, mert legutóbb kb. 16 éve voltam...

Egészen más lett ez a gyűjtögetős kártyajáték, de sajnos éppen olyan addiktív számomra, mint egykor: szeretem a lapokat gyűjtögetni és nézegetni, érdekes paklit tervezni/építeni és kipróbálni működik-e, mini-karácsony kibontani egy boostert, kifejezetten kedvelem a páros vagy még több játékos meccseket...

Jajj nekem! Kérek szépen egy időkibővítő készüléket... %)


2013. január 20., vasárnap

Vasárnapi mizé

Kitakarítottam a vizes helységeket és persze a konyhát. Végre leolvasztottuk a fagyasztót, és kidobáltam belőle, ami már nem jó vagy lehet hogy igen, de nem kéne már megenni. Ami még határeset volt, abból ma főztem... Az ebéd (igazából villás reggeli) után voltunk az Aldiban kreatív kütyüket nézni, de nem vettem semmi ilyesmit.
Csináltam zöldbors mártásos sült husit, és most sülnek a pogácsa alakú sajtos "rudak".  A párom tuti örül ennek a takarításnak... :D
Mindeközben készülnek a jövő heti kézműves foglalkozás témájának tesztmunkái is... persze már sajnos sötétben.
Icipicit játszottam, szeretnék még könyvet olvasni és kötni is. Este jó lenne megnézni néhány sorozat epizódot... még tudnám sorolni.
Ó, hogy nekem sosem fér bele a vasárnapomba, amit szeretnék!
Pedig direkt felkeltem korán, hogy minden tervezett dologra jusson idő.

Update: Mióta ezt leírtam filózok, hogyan telt akkor el az idő, ha csak ennyi dolgot csináltam. És persze nem csak ezeket... Hanem emellett még voltak a klasszikusok, no meg a szokatlan extrák: komplett felmostam (kétszer), kenyeret gyúrtam és sütöttem (csodaszép, magas, még nem tudom finom lett-e), mostam - teregettem - ruhát pakoltam, meglocsoltam az összes virágot és levagdostam róluk az elsárgult leveleket, rendezgettem a verseimet (még mindig keresek egyet, amit sehol nem lelek egy ideje) és terveket szőttem arról, hogyan adhatnám át őket többeknek, előkészítettem a következő hurghadai blog bejegyzés képeit az iPiccy-n, készítettem néhány zenei válogatást magamnak a Deezer-en... és a többi már tényleg nem jut eszembe.

Ma úgy döntöttem, először virtuális scrapbook készítésbe kezdek a Smilebox-on, és csak akkor állok majd neki az "igazi", papíros verziónak, amikor sokkal tovább lesz világos, mert este a sötétben már alig látok festeni, vágni vagy bármi komoly aprólékosságot és pontosságot igénylő dolgot csinálni.


A charm-festő ötletetet feltettem a Pinterestre, ide és az ötletadó: P.S.-I made this...

2012. december 2., vasárnap

Teaszertartás a Pu Ji Templomban

Már nagyon vártam ezt a szombati programot, amit a tai chi edzőnk szervezett erre a hétvégére. A budapesti Pu Ji, chan buddhista templomba mentünk kicsit megismerni a kínai teaszertartás és a buddhizmus alapjait.

   

A koradélután órákban, csodálatos, bár már kissé erőtlen napsütésben érkeztünk a cinkotai templomhoz, ahova ajándékként gyümölcsöket hoztunk, amit szertartásosan (most tanultuk meg hogyan) helyeztünk el a szentélyhez. Éva itt mesélt nekünk a buddhhizmus és a chanbuddhizmus alapvető dolgairól. Igyekeztem figyelni rá, bár bevallom sokszor elkalandoztam a különleges tárgyakon, a rájuk eső napsütés különleges fényein, és hagytam hogy a gondolataim elvigyenek kicsit más világok felé...
A talán egy órás "előadás" után edzőnk a közösségi teremben bemutatta nekünk, hogyan zajlik a szertartásos kínai teázás. Először egy híres zöld oolong teát kóstoltunk, a Tie Guan Yint, ami Guan Yin bódhiszattva nevét nevét viseli. Ez Jiaolian örök kedvence... Különleges, könnyed, gyöngyvirágos aromájú tea - nagyon ízlett nekem is! (ez a tea van a képen) A másik egy kevésbé híres oolong tea volt, a Wudang hegyről.. Ennek a beceneve "fa tea". A különleges nedűket apró kortyokban ittuk a piciny csészékből, és mindannyian csendesen merengtünk, olykor kérdeztünk.
Érdekes találkozás volt egy másik kultúra számunkra oly különleges rítusával.

 

"A tea a földi tisztaság szimbóluma. Van valami a természetében,
ami az élet csendes szemlélésének világába vezet."