 |
| Olívabogyó minden mennyiségben |
Az apró, de annál hasznosabbnak bizonyuló útikönyvben első dolgom volt a piacokhoz lapozni (35. oldal). A "kiválasztott" csak kedd és pénteki napokon van nyitva, így a péntek délelőtti programunk már meg is volt.
Kényelmesen indultunk egy közeli pékségben elfogyasztott, csodás reggeli után. A
Marché de Belleville-t könnyen megtaláltuk, és azonnal bevetettük magunkat a forgatagba. Párizs állítólag egyik legszínesebb és egzotikusabb piaca ez. Sajnos, mi többet nem láttunk (csak virágpiacot), így nem tudom összehasonlítani, az biztos, hogy nemzetközi piaclátogatásaim leghangosabbika és fűszeresebbike volt: zsivajos, illatos, színes - ruhákkal, fűszerekkel, sajtokkal, halakkal, tengeri kütyükkel, húsokkal, rengeteg zöldséggel, olíva bogyóval, és mindenféle különlegességgel.
Mire végigértünk rajta el is fáradtunk, szinte mindenki gurulós bevásárlókocsival bolyongott a sűrű soron, így nem volt egyszerű a közlekedés sem.
Szerencsére a piacsor végén apró kis tér várja a megfáradt vásárlókat, így volt hol megpihenni. Kivételesen nem vettem semmit, egyrészt mert ez "repülős" út volt (nem terveztem semmit venni és cipelni), másrészt mert a piac és az árusok higéniai szintje miatt azt hiszem akkor sem vásárolnék itt, hogyha Párizsban laknék.
 |
| Pita falafel |
Bár igazán semmilyen csavargási tervben nem szerepelt, mégis bóklásztunk egyet a környéken. Érdekes volt látni ezt a negyedet, ahol jórészt marokkói, kínai, algériai és tunéziai bevándorlók laknak.
A
Rue des Rosiers-en megtaláltuk az első Space Invaderst! Persze nem tervezetten kerestük őket, de nagyon örültünk, amikor felleltünk egyet-egyet. (Párizs Space Invaderei összegyűjtve:
itt)
Sajnos az előző posztomban említett kedves kolléga által ajánlott falafeles (
L'As du Fallafel) zárva volt, és nem is tűnt úgy, hogy egyhamar újra kinyit.
Helyette az egy saroknyival arrébb lévő, láthatóan kedvelt
King Falafel Palace falafeljét és chawarmáját kóstoltuk meg - ajánlom! (Isteni ízt ad neki a vékonyra szelt, ropogósra sütött hagyma.)
Miután belaktunk, elcaplattunk a könyv által is ajánlott parkba (
Place des Vosges), és a koradélutáni napsütésben magunkba szívtuk a
Marais negyed hangulatát.
Hosszan sütkéreztünk itt, figyelve az iskolából érkezett fiatalokat, ahogy zsibongva ebédelnek vagy csak beszélgetnek a fűben, a galambokat etető nyugdíjasokat, a térképet böngésző turistákat. Az őszi színekben pompázó fák alatt ülve csodás, megnyugtató érzést adott ez a kavalkád.
Már régóta terveztem megkósoltni milyen is a
Starbucks-ban egy kávé, de végül csak most sikerült. A teljes kínálat ismerete nélkül, a
Crème Brûlée Macchiatót csak ajánlani tudom!
A finom, forró kávé után tovább sétáltunk. Amikor ráleltünk még nem tudtunk mit találtunk, csak utána derítettem ki, hogy az a csodálatos, gótikus torony, ami mellett elhaladtunk a Saint Jacques La-Boucherie templom megmaradt harangtornya volt...
 |
| A Saint Jacques templom tornya |
Első találkozásom a Szajnával nem is lehetett volna tökéletesebb - aranyló napsütés, szélben rebbenő, színes őszi falevelek. Csodás látvány volt! (Be is terveztem a szülinapomra egy hajóutat gyorsan.)
A nap további részében elsétáltunk a
Louvre mellett, és hosszan bolyongtunk a múzeum komplexum hatalmas parkjában (
Jardins des Tuileries).
Már nem éreztük a lábunkat, amikor megcsodáltuk a Luxorból érkezett Obelsziket (
Obélisque de Louxor) és végül a Madeleine plébániatemplom (
La Madeleine) mellett metróra szálltunk, kivételesen hanyagolva azt a tényt, hogy a könyv szerint itt voltak Párizs legjobb csemegeüzletei...
 |
| Madeleine |
Első párizsi vacsoránkat a szállodánkhoz közeli
Café Daguerre-ben fogyasztottuk el. Remek, méltán népszerű hely - jó szívvel ajánlom.
