Párizs - piac, falafel és parkok

Olívabogyó minden mennyiségben

Az apró, de annál hasznosabbnak bizonyuló útikönyvben első dolgom volt a piacokhoz lapozni (35. oldal). A "kiválasztott" csak kedd és pénteki napokon van nyitva, így a péntek délelőtti programunk már meg is volt.
Kényelmesen indultunk egy közeli pékségben elfogyasztott, csodás reggeli után. A Marché de Belleville-t könnyen megtaláltuk, és azonnal bevetettük magunkat a forgatagba. Párizs állítólag egyik legszínesebb és egzotikusabb piaca ez. Sajnos, mi többet nem láttunk (csak virágpiacot), így nem tudom összehasonlítani, az biztos, hogy nemzetközi piaclátogatásaim leghangosabbika és fűszeresebbike volt: zsivajos, illatos, színes - ruhákkal, fűszerekkel, sajtokkal, halakkal, tengeri kütyükkel, húsokkal, rengeteg zöldséggel, olíva bogyóval, és mindenféle különlegességgel.
Mire végigértünk rajta el is fáradtunk, szinte mindenki gurulós bevásárlókocsival bolyongott a sűrű soron, így nem volt egyszerű a közlekedés sem.

Szerencsére a piacsor végén apró kis tér várja a megfáradt vásárlókat, így volt hol megpihenni. Kivételesen nem vettem semmit, egyrészt mert ez "repülős" út volt (nem terveztem semmit venni és cipelni), másrészt mert a piac és az árusok higéniai szintje miatt azt hiszem akkor sem vásárolnék itt, hogyha Párizsban laknék.

Pita falafel

Bár igazán semmilyen csavargási tervben nem szerepelt, mégis bóklásztunk egyet a környéken. Érdekes volt látni ezt a negyedet, ahol jórészt marokkói, kínai, algériai és tunéziai bevándorlók laknak.
A Rue des Rosiers-en megtaláltuk az első Space Invaderst! Persze nem tervezetten kerestük őket, de nagyon örültünk, amikor felleltünk egyet-egyet. (Párizs Space Invaderei összegyűjtve: itt)
Sajnos az előző posztomban említett kedves kolléga által ajánlott falafeles (L'As du Fallafel) zárva volt, és nem is tűnt úgy, hogy egyhamar újra kinyit.
Helyette az egy saroknyival arrébb lévő, láthatóan kedvelt King Falafel Palace falafeljét és chawarmáját kóstoltuk meg - ajánlom! (Isteni ízt ad neki a vékonyra szelt, ropogósra sütött hagyma.)

Miután belaktunk, elcaplattunk a könyv által is ajánlott parkba (Place des Vosges), és a koradélutáni napsütésben magunkba szívtuk a Marais negyed hangulatát.
Hosszan sütkéreztünk itt, figyelve az iskolából érkezett fiatalokat, ahogy zsibongva ebédelnek vagy csak beszélgetnek a fűben, a galambokat etető nyugdíjasokat, a térképet böngésző turistákat. Az őszi színekben pompázó fák alatt ülve csodás, megnyugtató érzést adott ez a kavalkád.

Már régóta terveztem megkósoltni milyen is a Starbucks-ban egy kávé, de végül csak most sikerült. A teljes kínálat ismerete nélkül, a Crème Brûlée Macchiatót csak ajánlani tudom!

A finom, forró kávé után tovább sétáltunk. Amikor ráleltünk még nem tudtunk mit találtunk, csak utána derítettem ki, hogy az a csodálatos, gótikus torony, ami mellett elhaladtunk a Saint Jacques La-Boucherie templom megmaradt harangtornya volt...

A Saint Jacques templom tornya

Első találkozásom a Szajnával nem is lehetett volna tökéletesebb - aranyló napsütés, szélben rebbenő, színes őszi falevelek. Csodás látvány volt! (Be is terveztem a szülinapomra egy hajóutat gyorsan.)

A nap további részében elsétáltunk a Louvre mellett, és hosszan bolyongtunk a múzeum komplexum hatalmas parkjában (Jardins des Tuileries).
Már nem éreztük a lábunkat, amikor megcsodáltuk a Luxorból érkezett Obelsziket (Obélisque de Louxor) és végül a Madeleine plébániatemplom (La Madeleine) mellett metróra szálltunk, kivételesen hanyagolva azt a tényt, hogy a könyv szerint itt voltak Párizs legjobb csemegeüzletei...

Madeleine

Első párizsi vacsoránkat a szállodánkhoz közeli Café Daguerre-ben fogyasztottuk el. Remek, méltán népszerű hely - jó szívvel ajánlom.