Ezután kiballagtunk a Montparnasse-i temetőbe, mert találtam az útikönyvben egy rövidebb sétát, ami pont a szálláshelyünk közelében volt, ezt terveztem bejárni...
Végül jóval hosszabban elidőztünk itt, mint gondoltam volna; kerestük Baudelaire és Sartre sírját. Ez utóbbira ráleltünk, de sajnos a számomra érdekesebbre, még a temető bejáratánál kirakott térkép segítségével sem.
Mégsem bántam a különös hely felfedezését, mert nagyon jót beszélgettünk a párommal, mint tavaly Rómában a Da Vinci kiállítás után.
(De jó lenne ha sokkal több időt szánnánk egymásra!)
 |
| a Montparnasse-i temető |
Kedvesnek tűntek azonban a nyugvóhelyeken elhelyezett apró kövek, kavicsok, melyek némelyikére még szimbólumot vagy nevet is festettek, olykor pedig formákat (pl. szív) rakosgattak ki belőlük.
Innen a Raspail metrómegálló felé sétáltunk, majd felfedeztük a fiataloktól nyüzsgő Jardin du Luxembourg park rejtelmeit.
Aztán csak úgy, az útikönyvben fellelt sétát nem követve csavarogtunk tovább, nagy örömömre sok-sok konyha felszerelésboltba is betérve (bár tartva a fogadalmam, nem vettem semmit!).
Ezen a napon, a látszólag céltalan bolyongásunk során bukkantunk a Place Saint Sulpice és az Universite Rene Descartes csodás épületére is.
Végül addig addig lődörögtünk a városban, míg egyszercsak a Notre-Dame-nál bukkantunk ki.
E hosszú hétvége legboldogabb percei közé sorolom, melyekben a bokrokból előrebbenő verebeket etettem itt a kezemből..
Ahhoz képest, hogy a Kedves reggel még kétésfél órára saccolta, amit képes lesz fájó térdével járni, döbbenet volt, hogy szerintem ezen a napon gyalogoltunk a legtöbbet (kb. 10 metrómegállónyit).
Eddigre azonban már elfogyott az erő, és bizony még jókora út várt ránk: metróra szállni, a szálláshelyre, majd onnan a reptérre menni, nem is szólva az ottani beszállási procedúráról...
Nem merném állítani, hogy frissen és üdén értünk éjfél körül haza (Budapestre).
Csodás napok voltak ezek, melyek örökké bevésődtek a lelkembe.
Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése