Párizs - mindent bele

Eiffel-torony

Vasárnapra hagytam az Eiffel-tornyot. Gondoltam rászánom az időt - függetlenül attól, hogy nem terveztem felmenni a tetejére - megérdemli a város szimbólumává dicsőült szerkezet, hogy alaposan megismerkedjünk.
Kényelmesen, bőseges reggeli és forró kávé hürbölése után metróztunk el a toronyhoz. A metró megállótól még számomra meglepően sokat kellett sétálni, de szerencsére ekkor még a lábaink jól bírták...
Nos a 322 méter magas "Öreg hölgy" engem lenyűgözött. Hosszan vizsgáltuk elemeit, üldögéltünk alatta, figyeltük a sorban álló embertömeget, aki mind fel akart jutni, hogy megcsodálja odafentről a várost.
Aztán átsétáltunk a Trocadéróra és onnan is megnéztük - talán még érdekesebb, hangulatosabb volt innen...

Néhány órát is elidőztünk a környéken, és gondolkodtunk, felszálljunk-e egy városnéző buszra, de inkább passzoltunk (már szinte mindent láttunk, amit hirdettek a feliratok), és elsétáltunk Párizs másik jelképéhez, a híres Arc de Triomphe diadalívhez.

Itt elidőzve egy padon süttettük magunkat a napon, majd végig sétáltunk a Champs-Élysées-én.
A végén ismét a Tuileriák kertjében kötöttünk ki, de mégsem a parkban töltöttük a délutánt, hanem a kollégámtól kapott ajánlót használva megkerestük a város minden bizonnyal egyik leghangulatosabb utcácskáját, a Rue Mouffetard-ot. Ez a hely nálam biztos a város top 10 látnivalóinak dobogósa lenne, imádtam!

Végül itt estebételtünk, bevállalva egy három fogásos francia menüsort és ekkor teljesítettem az egyik fogadalmamat, hogy nem megyek haza Franciaországból eredeti hagymaleves kóstolása nélkül. (Össze akartam hasonlítani azzal, amilyet én szoktam készíteni.)
Nem csak ezt volt szerencsém megismerni, nekem új volt a tartiflette is - amit biztosan megpróbálok elkészíteni itthon is.
A creme brulée nem volt ismeretlen számomra, de annyira imádom, hogy a desszeretek terén nem volt erőm kísérletezni, maradtam a bomba biztos kedvencnél!