Vettünk egy nagy levegőt

Nyaralni voltunk, tillárom hajj! :) Nem írtam meg, mert félős vagyok, inkább csak utána osztom meg az ilyesmit, még ha aligváromis és már történik is...

Igaz, idén "csak" egy hét jutott, de akadt benne minden, amire csak vágytunk (és olyan is amire nem - szerencsére ebből csak alig).
Csodás idővel kezdtük, de aztán volt felhőszakadásos bőrig ázás sok-sok nevetéssel és furcsa szagokkal - ilyet még sosem tapasztaltunk meg!
Remek ételekkel és nagyszerű italokkal (fröccsök és rozé fesztivál!) kényeztettük magunkat, rengeteget aludtunk, végül egészen nagyot ünnepeltünk...

És volt még (a teljesség igénye nélkül): az állatoknak: kertben szaladgálás, nekem: kevés, de fontos kötés, nekünk: kávé és illatos pogácsa a kedvenc pékségünknél, sorsjegy-kaparás, sok-sok fagyievés, apró gyermekekkel játszás, rengeteg fürdés, viharlesés...

No meg kirándulás a töreki tájvédelmi körzetben...

Kicsi párommal most aztán igazán vettünk egy nagy levegőt, hiszen kezdődik a házban a befutó szakasz: amint kész az aljzatbeton, burkolás jön és sok-sok izgalom, sikerült-e jól választanunk a köveket, a csempét - vajon olyan lesz-e mint álmodtuk, gondoltuk...
No, de erről majd külön írok, hamarosan.

Folk fesztivál - készülődés

Közeledik a IV. Siófolk Fesztivál időpontja, amit a ma kezdődő, Bor-Kikötő "felvezető rendezvény" előz meg. Még egyikhez sem volt szerencsém... no majd idén, remélem.
Ma reggel úgyis Siófokon jártam (postára mentem, reggeliztem, ragasztót szereztem stb.), ezért kinéztem a kikötőbe. Javában építették a pavilonokat, ahogy láttam, lesz étel-ital bőven...
Remélem a folk rendezvény alatt valóban magyar népi vásár lesz!
Jó lenne igényes, hazai termékeket látni, és akár még az egyik kézműves foglalkozásra is "beneveznék".

A programok közül leginkább az első esti "Arany és kék szavakkal - Herczku Ágnes előadása" érdekel.

Napi hepiend - Nyár esti jazz

Miután a fonyódi Sör és Csülök napokban csalódtunk, mint írtam, átgurultunk Siófokra a VII. New Orleans Jazz Fesztiválra. Ezt a rendezvényt a tegnapi "nagy siófoki sétám"-on szúrtam ki magamnak.
Ez a fesztivál szerencsére nem okozott csalódást - könnyű nyári szellő, remek zene, vidám táncosok, lelkes nézők, no és a közeli Marcipán fagylaltozó különleges fagylaltja tette tökéletessé az estét.
Egyre inkább azt gondolom, a jazz hallgatásához be kell érni. Nekem mostanában sikerül... Rhoda Scott koncert élménye után, most ismét éreztem, hogy egyre több ilyet szeretnék hallgatni... Örömzene.

Csülökmentes csülök nap

Amikor ma megérkeztünk Fonyódra, már rögtön gyanús volt, hogy alig néhányan lézengtek a Csülök és Sör Napok helyszínén. Az első pavilonban pálinkát, a másodikban bort mértek. Arra számítottam, hogy mindenféle csülök étkek nehéz, de azért aromás illata tölti majd meg a levegőt, de kürtös kalács édes aromái lebegtek csak a nyári szellőben.
Sajnos egy gusztusos, ám teljességgel íztelen meggyes rétessel nyitottunk. Elkenődve bandukoltunk tovább (én a felét kidobtam).
Szerencsére sört azt leltünk, nem mondom hogy nagy választék volt, de örömmel kortyoltam a szűretlen Erdinger búzasört...
Hozzá azonban nem valami csülök különlegességet kóstoltunk (bár amikor távoztunk, találtunk serpenyőben pirulót -hasábkrumplival, kenyérlángost - juhtúró és csülök feltéttel, és csülökkel töltött kenyérkét), hanem a bösztöri gazdaság mangalica töpörtyű krémes kenyerét.
Azt hiszem, amikor én otthon csülkös bablevest főzök, az mini-fesztivál, legalábbis ha az itteni arányokhoz mérem, akkor mindenképpen.
Az árusok kínálata meg sem lepett - indiai blúz, afrikai ékszerek és dobok, eredeti indián nyakékek, kínai kütyük. A színpadon hangoló együttesre eleinte nem figyeltünk. Nem készültünk, ezért a Malibu együttesről mit sem sejtettünk. Aztán "felcsendültek" a mulatós "slágerek" és mi kész voltunk. Menekülőre fogtuk.
Kisétáltunk a kikőtőbe, de mivel itt sem szabadultunk a számunkra sokkoló nótáktól, autóba ültünk, és meg sem álltunk a siófoki New Orleans jazz fesztiválig...
Atyaég, legközelebb alaposabban kiderítem, hogy a kiszemelt rendezvény milyen léptékű és az előadók mit játszanak, legalább stílus szinten.

Soha rosszabb dilemmát

Hmm, tipródom - mi legyen a program ezen hétvégén - Fonyódi Sör és Csülök Napok és / vagy a Badacsonyi Borhetek meglátogatása?!
Hmm, ha jobban belegondolok, a borhetek csak most kezdődik és hó végéig tart, szóval halasztható egy héttel... Legyen akkor Fonyód a célállomás?

Kezdődik a fesztivál szezon, imádom! :)

Szegedi Hétvége

Ezt a hétvégét Szegeden töltöttük. Emlékeim szerint első találkozásom volt ezzel a várossal, bár lehet Anyuci ha ezt olvassa kiakad, mert nem is. Minden esetre én nem emlékeztem rá, hogy valaha itt jártam volna.
A 2. szegedi retro számítógép, video- és quartzjáték kiállítás apropóján mentünk, de persze szántunk időt a városra is. Annál is inkább, mert ehét pénteken éppen megkezdődött a XVII. szegedi borfesztivál, amit ugye botorság lett volna kihagyni.
Az élményeinket igyekszem majd összemazsolázni, mert annyira sok, addig is álljon itt csupán ez a bejegyzés - hátha az élet sodrásában többre nem is futja, és akkor legalább nyoma lesz ennek a csodás hétvégének.

Szeptember Fesztivál - 2010

Nemrég értünk haza. Nem is gondoltam, hogy egész meleg van kint - annyira borongós, csepergősnek tűnt, és a lakásban bizony hideg van, még picit be is fújtunk a melegítővel a kisszobába.
Koradélután mégiscsak elindultunk, és kellemesen csalódtam az időben, örülök, hogy rászántam magunkat az odu elhagyására...
Kimentünk a közeli Bókay kertbe, megnézni az idei Szeptember Fesztivált, és ha már ott voltunk, meg is kóstoltunk néhány ételt is - ízlett a kolduspörkölt, de még jobban a romalecsó! Sajnos a meggyes-mákos rétes elfogyott, de megoldottam, és vettem egy mákost és egy meggyest, s felváltva falatoztam belőle.

Azért látszik a fesztiválon a "szétválás" (a SzeptEmber Feszt tavaly kiköltözött a Népligetbe), de szerencsére a pestlőrinci rendezvényre változatlanul sokan kilátogatnak - jó a hangulat, kedvesek az emberek, igaz csökkent a vásárló-kedv, de az ételek és italok jól fogynak (mire mi kimentünk vaddisznó pörkölt már nem is volt), szembetűnően sokan neveztek a gasztronómiai versenyre és sok gyereket láttunk boldogan mászni-csúszni-ügyesedni a kalandparkban.
Nagy örömömre árulták a Lek-Vár-Lak termékeket, így nem kellett neten rendelnem. Vettem is bogyós mix szörpöt és vaníliás fekete ribizli lekvárt! A kedves eladó hölgy szívesen kínálja a portékát, mindent meg lehet kóstolni, így az izgalmas citromos almás bodzavirág lekvárból is kanalaztam, de nem vettem, mert tudom, hogy befalnám egyszerre - annyira könnyű és finom, egyáltalán nem klasszikus kenyérre való. (Mondjuk a fekete ribizli sem, de azt gyógyszerként eszem napi 2 kanállal.)

Milyen hosszú hétvége is volt ez?

...társaságban levős,
sokat beszélgetős,
lángost evős,
finom borokat ivós,
fagyit kanalazós,
autóban sokan utazós,
körhintás szerelmeseket fotózós,
zsíros kenyérre vágyós
és azt jól befalós,
szerelmes, cirmizős,
kacagós, nevetős,
seregélyeknek drukkolós,
szülinapokat ünneplős,
szeretteinkre gondolós,
jó levegőn alvós,
rozsdafarkúval barátkozós,
hajnali hűsben fészkelős,
teraszon reggelizős,
szúnyogcsípéseket vakarós,
jajj de szeretek élni-érzős.

Hát ilyen. Nem ebben a sorrendben.

Levendula Fesztivál, 2010

Amikor tavaly nyáron elutaztunk Nizzába, akkor láttam, hogy éppen aktuális lenne ellátogatni Provance levendula mezőire is. Sajnos, túl messze volt az akkori szállás helyünkről, így ezt az élményt elodáztuk. Amikor hazaérkeztünk, nekiláttam túrni az internetet, és szégyenszemre csak akkor fedeztem fel, hogy kis hazánkban, méghozzá egész közel, Tihanyban is fellelhető ez a csodálatos növényke, és fesztivállal ünneplik virágzását minden nyáron. Már akkor bejelöltem a naptáramba, el ne felejtsem, hova megyünk idén, június 19-én...
Bár nem sütött hétágra a nap, dél körül útra keltünk Tihanyba és kisebb fennakadások után (éppen zajlik Alsóörsön a 11. Harley-Davidson Fesztivál) meg is érkeztünk. Találtunk korrekt árú, kényelmes parkolót, innen sétálva barangoltunk a hangulatos kis utcákban, majd kényelmesen lesétáltunk a Belső-tóhoz. Ennek a partján volt a rendezvény, rengeteg mosolygós emberrel, vidám zenével, tánccal, kézművesekkel, kirakodóvásárral és meglepő, de végtelen nyugalommal is. Nagyon jól éreztük magunkat!
Míg a párom pincepörköltet majszolt, én főtt krumplit nyammogtam, néztük a békés, apró tavat, a vizimadarakat és a távolban táncoló embereket.
Sajnos, túl fáradt voltam ahhoz, hogy vállaljam az esti túrát az ősi levendulásba (majd legközelebb), de így is szép emlékként őrzöm ezt a délutánt a lelkemben.

Kerek a káposzta, csipkés a levele...

Már tegnap próbát tettünk, de még nem volt semmi esemény. Ma viszont semmi nem akadályozhatott meg minket, hogy kimenjünk a Vecsési Káposzta Fesztivál-ra. Bár idén kilencedik alkalommal rendezték meg, mi most voltunk először. Persze az egész a káposztáról szólt, mint zöldség, mint étek, mint dísz, mint szobor... no meg a mulatságról, az ünnepről, az evésről és az ivásról!
Koradélután gurultunk oda, már óriási tömeg és isteni illat fogadott. Sajnos, lábadozásom miatt, tudtam, bár imádom a káposztás ételeket, nem fogok, még kóstolni sem. Lassan andalogtunk a hömpölygő tömegben, nem volt más terv, mint jól érezni magunkat és nézelődni, no meg én vágytam egy mézcsurgatóra, amit több helyen is lehetett kapni, így aggodalomra nem volt okom.

Barátságos volt a hangulat, a nyüzsgésben kedvesen kínálták a kóstolókat, árulták a portékákat, a zártkörű rendezvényeken is jól láthatóan nagyszerűen érezte magát minden meghívott, és az őszi napsütésben sétálva én is remekül éreztem magam - szeretem ha mosolyok közt létezem. Lelkesen fotóztam, szokásomhoz híven lehetőleg tömeg-mentes képeket elkapva (azért teszek fel egy olyat is), így nem tudom visszaadni a "zsúfoltság-érzést", mert ha lehet pont ezt igyekeztem nem megélni.
Több baráttal is összefutottunk a rendezvényen, ittunk közösen némi sört, és a fiúk ettek is egy tálka töltött káposztát nyeglivel. Kíváncsiságomtól hajtva, rögtön igyekeztem kideríteni, hogy is készül a nyegli, pláne fellelkesültem, amikor kiderült, páromnak nagyon ízlik. Bár a minket kiszolgáló srác saját bevallása szerint "nyeglin nőtt fel", fogalma sem volt, miként főzik, akárcsak a mellette álló hölgynek, mindenki azt mondta, "csak a Mama tudja". De ő nem volt sehol.
Így a nyegli receptje titok maradt, még itthon kutakodva utána, a Google is a nyegle keresőszót javasolta helyette... Azért több krumpligombóc receptet gyűjtöttem, megkísérlem majd reprodukálni.
Tetszetős kis fesztivál volt, egyetlen gondom vele, hogy hiába ez a sokadik alkalom, bizony a szemétmennyiség "feldolgozásáról" a szervezők nem gondoskodtak kellően, így például a sörsátorban külön padra hordták az emberek a használt műanyag tányérokat, poharakat és egyebeket. Jobb nem is belegondolni, mi lehetett ott estére. Ez zavart, nem tehetek róla, de nem szeretem ha hulladék vesz körül, és nem csak én vagyok vele így...

Bor, mulatság, ünnep

Nem szoktunk ilyet csinálni. Eddig. Jellemzően hétköznap dolgozunk, este hazamegyünk, előtte esetleg vásárolni. Olykor (évente 1-2 alkalommal) moziba. Nem jó ez így, tudom én, de ha így is este 8 mire hazakeveredünk, bevallom, nem sok kedvem van olyankor már máshova menni.
Na jó, nem feledem, a kedves viszonylag gyakran elvisz vacsorázni, hogy ne zombizódjak be...
Ám megkezdődtek azok a változások, amit szinte magamat meggyőzve írok le itt újra és újra. Így aztán ezen a héten csütörtök estére szerveztem programot, méghozzá nem is akármit!

Elég sok borfesztiválra járunk mostanában, de ez általában a Balaton környéki rendezvényekre korlátozódik. Most azonban, amikor megláttam a Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztivál hirdetését, vágytam oda is.
Így aztán, bár már 18. alkalommal rendezik meg, mi idén először kerestük fel a Budai Vár teraszait. Ráadásul hétköznap este! Tegnap... bizony!
És szuper volt! Persze a töredékét sem tudtuk megkósolni a temérdek bor különlegességnek, és így is széles jó kedvvel tértünk haza.
Ennyi mosolygó, kedvesen beszélgető embert együtt rég láttam - egészen más volt, mint a tóparti borfesztiválok (talán a belépődíj miatt). Az egész rendezvény színvonala igényes, jó ott lenni és a részévé válni a forgatagnak, elegáns üvegpohárral sétálgatva, benne a mennyei nedüvel.
Számomra új volt a Csík zenekar is (szégyen vagy nem). Az élménytől jólesően borzongva hallgattam, hogyan csendül fel e profi magyar zenészek különleges "tálalásában", Lovasi András közreműködésével például a Tankcsapda egyik slágere. El is akardtunk a koncert-téren, és a finom falatokkal megpakolt tányérjainkkal, letáboroztunk az egyik padnál. Falatozgatva, iszogatva, nótákat hallgatva mulattuk hosszan az időt, és valami fantasztikusan jó volt!
Éjfél után tértünk haza, és még ma is büszkén viseltem a tegnapi karszalagot, ami mosolyt csalt az arcomra, ahányszor csak ránéztem - egész napra feltöltött energiával az élményt, amit remélem jövőre (vagy tán még ezen a hétvégén újra) ismét megtapasztalhatok.

Nyünyük

Hetek óta tart már, hogy a balatoni estéinket megkeserítik az általam nyünyüknek keresztelt árvaszúnyogok. Nem bántanak ők ugyan senkit, de annyian vannak, hogy például a fűben átsétálva nem érdemes beszélgetni, hacsak nem akar valaki néhányat közülük elfogyasztani. A fák alatt megállva pedig valami elképesztő erősségű zümmögés hallatszik, mert a nyünyü felhő éppen ott telepedett le. Számuk egyelőre nem csappan, pedig közeleg a balatoni nyár...
Tegnap este elmentünk Siófokra, a Balatoni Szezonnyitó Fesztiválra és az esti Első emelet koncerten akkora nyünyü raj lepte el a színpadot és az olykor megvilágított nézőket, hogy tisztelettel adóztam a zenekar tagjainak, mert végigjátszották a koncertet (és a ráadást is), néha utalva csak a zavaró, többezres szúnyog seregre. A nézők egy része már kevésbé volt toleráns és csapkodva, haját sepregetve elhagyta a kikötőt...
Évek óta járunk ide, még sosem láttam ennyi árvaszúnyogot a part közelében.
A sulinet leírása szerint: "Az árvaszúnyogok rövidre szabott életük folyamán nem táplálkoznak, vért pedig végképp nem szívnak, ezért csípésüktõl nem kell tartanunk." Ám ők is beismerik, zavaró a hatalmas rajokban mozgó rovar sereg...
No igen. Ez éppen elég. Hiszen emiatt nem szívesen sétálunk este, és ha mégis kimerészkedünk, kicsit egy katasztrófa film főpróbáján (csapó1) érzem magam az egyre erősödő zünnyögésben, aggódva tekintve fel, mikor lendülnek mozgásba a hatalmas felhőkben rajzó nyünyük...

A fantasztikus fotó amit beillesztettem ide Seerdani képe.

Hausler-Hof, Kürbisfest 2008

Még két dologgal is tartozom, a freisingi beszámolóval és Hausler-Hof tökfesztiváljáról is szót akartam ejteni. Kezdem az utóbbival, Fresing marad estére vagy holnapra...



Az Oktoberfest bejegyzésben említettem ezt a helyet, itt voltunk a németországi sörtúránkon kétszer is kis-fesztiválozni. A faluból (vagy kisváros?) nem sokat láttunk, mert a rendezvény a földek mellett érkező út mentén van, így be sem mentünk a házak közé. Első alkalommal szakadt az eső, így a tökök lefotózása után már mentünk is be a meleg sátorba. A második alkalom már késő este volt, így időnket ekkor is a mulató részbe vettük...



A helyről annyit tudtunk meg, hogy a helyi parasztok fogtak össze, ők építették itt ezt a méretes piacot, melyben van a központi "épület" is, ami helyet adottmost a "sörsátor"-nak. Tehát egész évben lehet itt kapni a helyi termelők áruit, és olykor van fesztivál is. Most éppen tökös, bár ez ottlétünkkor kimerült abban, hogy rengeteg féle csinos dísz, és persze ehető, finom tököt is árultak, változó árakon. Akadt zöldségféle, felvágott és tejtermék is, de az a rendezvényre való tekintettel az átlagosnál szerényebb kínálattal.



Egyébként a környező földek szélén is rengeteg helyen láttam, alkalmi fapolcokra kipakolt dísztököket, mellette becsületkassza, az árak 1 euronál kezdődtek. Sok helyen vásároltak, eladó sehol...
A sátorban már mint mondtam semmi tökre utaló jel nem volt, ott bizony dínom-dánom, eszem-iszom, mulatozás volt az emberek foglalatossága. A forgatag persze hamar elnyelt minket is...

Oktoberfest 2008

Véget ért az idei. Oktoberfest, amin a hivatalos honlap szerint 6 millió látogató 6,6 millió korsó (1 literes!) sört ivott meg. Ebből mi szerintem legfeljebb 6-ot. :)
Kicsit utánaolvastam, milyen rendezvényre is járunk ki évről évre, s mint megtudtam, először 1810. október 17-én ünnepelt München városa, amikor I. Lajos király és Teréz hercegnő egybekeltek. Részletes tájékoztatást a Wikipédián lehet olvasni, érdekes.

Először szombat késő délután, szakadó esőben mentünk ki a nagy buliba - napközben Hausler-Hofban voltunk a sütőtök fesztiválon (erről majd később). Bevallom, nem sok kedvem volt egy órát utazni a fogkocogtató hidegben, de mégsem maradhattunk a szállodában este hatkor, nem pihenni jöttünk, így mormota üzemmódot kikapcsoltam.
Mire kiértünk, elmúlt este nyolc. A kint lévő baráti társaság már felöntött a garatra és megközelíthetetlennek tűntek (elnyelte őket egy sörsátor), így a forgatagban sétáltunk, sült kacsát ettünk, és szégyen szemre jómagam inkább forralt bort, mint hideg sört ittam. Végül beültünk a Paulaner sátorhoz egy korsó sörre, bár ebben nem voltam most a Kedvesnek túl jó társaság - pontosítok, partner. Sajnos itt még hősugárzókat sem tettek a szabad térre, így didergős kortyolgatás volt ez az ő részéről is. Aznap még nem ragadott el minket a hangulat, inkább csak olyan szerelmes, megérkezős, ritmusfelvevős este volt, napocskát remélve másnapra...

És lőn. Ha nem is ezerágra sütő, de azért ki-kibújó. Nem esett szombaton (csak néha szemerkélt), így délelőtt Freisingben cserkésztünk, ami nagyjából úgy nézett ki, hogy lelkesen vágtattam a csodaszép városka utcáin ide-oda, medvéknek örvendezve, boltokba beszáguldozva, a pasi meg lelkesen caplatott utánam, szórakozottan és álmosan szemlélve milyen lükepék vagyok. Aztán találtunk egy piacot! Huhúú... na majd erről inkább írok külön.
Szóval a fesztre koradélután mentünk ki, éhesen és szomjasan. Barátainkat sikerült az első méteres-kolbász árusnál elveszíteni, így megint kettesben indultunk el az előző naphoz képest döbbenetes tömegben.

Örültünk, hogy találtunk ülőhelyet a HB "sátor" külső területén. Nem sokkal elhelyezkedésünk után kordont vontak a teljes placc köré, s bizony ide már nem lehetett bejutni. Kedves német fiatalok mellett ültünk, akikkel hamarosan szóba elegyedtünk és a hangulatgörbe elkezdett szépen felfelé ívelni. A következő páros, aki mellénk került két puerto ricoi srác volt, éppen egyikük kéthetes kisfiának születését ünnepelték. Ezután kínai szerelmes pár csüccsent a padsor végére, akik mint kiderült Frankfurtból jöttek. Az asztal megtelt, gurultak lefelé a sörök és egyre vidámabb lett mindenki.
Ezt szeretem a legjobban a Feszten, hogy nyitott, barátságos, vidám emberek beszélgetnek, olyan mint egy nemzetközi boldogságtalálkozó. A végén már locsoltuk egymás korsójából/ba a sert, nehogy valaki ne tudjon koccintani... hamarosan mindenki barátként ölelgette egymást, elhangzott "az én otthonom a te otthonod, gyere bármikor" szívet melengető mondat is többször, és minden nyelven szorgosan tanultuk, hogy "egészségedre".

Isteni este volt, amit a csapat szétbomlása után (ki-ki ment útjára) még hosszú ámuldozós sétával koronáztunk meg. Volt kis összekacagós táncolás, csokiba mártott gyümölcsfalás, csókok, ölelés... olyan szeretet-hömpölygés ott minden - kacagás, mosoly, koccintás, mulatás, utcai tánc, bolondos sapkákban, cikk-cakkban tántorgó emberek, heje-huja kavalkád.
Estére nem kellett altató, az biztos.