Ficsergős öröm

Lehet csodálatosabb ajándéka egy Anyának annál, mint hogy a gyermekétől saját készítésű ajándékot kap?! Csak ráadás, ha a csemete ilyen ügyes és tehetséges. Engem a lányom ezen a karácsonyon olyan varázslatos képpel lepett meg, aminek minden kis részletét imádom. Azt gondolom a képnek itt a helye, hiszen "ficsergős". ♥
Réka alkotásainak galériája itt található: feleri

Tipródás

Azon gondolkodtam, hogy lehet "össze kéne költözni" a blogjaimmal. De lehet hogy nem, nem tudom. Bizonytalan vagyok, vagy mégsem?!

Van ez (a Ficsergő), a naplós dolog - ez nekem az "igazi" webnapló.
Van a főzős (a Sufonesza) - inkább családi szakácskönyv a neten, sosem szántam világhódító gasztroblognak.
Van még a kreatívos - amivel sehogy sem haladok, mert próbáltam angolra, de az meg nehéz, akadozós. Voltak terveim vele, illetve valójában olyanok, amihez ez kapcsolódott, de egyelőre nem jöttek össze (kézműveskedés és Etsy bolt).
... és van még egy ami zárt.

Tipródom. Azon is hogy "összeköltözés" a jó, vagy a "régiek" elhagyása és egy teljesen új indítása. Vagy az hogy keresztbe átadjam a bejegyzéseket (tehát ha például írok a Sufoneszán, akkor ide is tegyek róla kis bejegyzést?). Na de egy kézműves, angol dologgal már nem ilyen egyszerű. Bár akkor lehetne itt a Ficsergőn a magyar. %)

Közben meg annyit téma gyűlt össze, le kéne jegyezni magamnak ide, és talán van aki olvassa is. Mentem is a fényképeket sorra, hiszen állandóan fotózok, csak a vége mindig az, hogy este kidőlök és elalszom (vagy nyifogok, sirdogálok, mikor mi). Persze ha tudnám mit akarok magammal kezdeni, akkor sokkal könnyebb lenne dönteni.
Legalább az Instagrammon nagyjából folyamatos a jelenlétem és figyelek a sok követett emberkére is - imádom! ♥

Anyu halála után vettem meg a könyvet és haladgatok (tényleg nagyon csak "gatok") az "Ennél zöldebb" feladatokkal. Amikor rászánom az időt, a helyet és a teret, nagyon élvezem. Valóban magamra szánt idő (általában egy finom teával, halk szeretem-zenével).
Hátha jó lesz valamire - végülis magammal "dolgozom" magamon.
Tapasztalatnak mindenképpen hasznos és értékes!

Addig is talán majd adok már életjelet itt a blogon és tulajdonképpen egész jó sebességnek veszem ezt, ahhoz képest, amit átéltem az elmúlt időszakban.
Anyucit még csak hat napja helyeztük végső nyugalomba és bár a "temetés" hozott egyfajta megnyugvást, mégis rohamokban tör rám az Anya-hiány: hallani szeretném (akarom!) a hangját, ölelni őt, puszilva érezni a selymes bőrét, az illatát (igazából még érzem, bármikor, bárhol), simogatni a kezét, a fejét, megnyugtatni őt és magamat...
A "kisgyerek" önző, akaratos szükség-vágyai.
De már nem lehet. :(

Kívánósság

Holnap lesz 4 hete, hogy Anyu "elment". Az érzékenységen, a furcsa dolgokon bömbölésen és egyébként is sírósan bármitől tünetek mellett új "panaszom" a kívánósság. Úgy mint anno, várandósan. Igaz akkor uborkát és görögdinnyét kívántam. Most azonban véletlenszerű időpontokban édességet _kell_ ennem, muszáj. Ilyenkor szinte bármit megtennék azért, hogy megszerezzem a nasikámat és sokszor csokoládét vagy _nagyon_ csokis dolgot kívánok, pedig egyébként nem igazán szerettem - eddig - az ilyet.
Remélem majd elmúlnak ezek a rohamok! Még nem híztam és minden ruhám rám jön, de akkor is...

Ma császármorzsa-kívánósságom lett, ami viszont nagyjából negyedévente normális nálam, és a "panasz" fontos ismérve, hogy nem múlik el, amíg nem eszek valóban jó császármorzsát. Így aztán nem is vitáztam magammal, bekevertem egy adagot és estefelé elkészítem.

Leírt fájdalom

Az előző bejegyzéssel kicsit kiemeltem a fejem az árban, levegőt venni. Azt hittem jobb lesz vagy nem is tudom mit reméltem. Hiába.

Meghalt az anyukám 2015. február 1-én, vasárnap este.

Leírhatatlan, amit érzek, amit átélek, amit átéltünk együtt, mégis ez egy webes napló, amit ráadásul mindig Anyu miatt is írtam... Leírom hát, ami sikerül, a könnyekkel küzdve.
Már több mint kilencvenhat órája nem él az édesanyám.
Leírom és már bőgök is. Gondolom ez még egy ideig így lesz. Nem akartam elhinni, elfogadni, azt reméltem, hogy amikor kedden bemegyünk a kórházba, ott fekszik majd és mindaz, amit a telefonban mondtak egy nagyon rossz "vicc" lesz. De nem. Kaptam papírokat és egy zsákot a holmikkal. Anyu pedig sehol...

Szeretlek, Anyu! Remélem megtaláltad a békét és a nyugalmat, amire annyira vágytál már!
Köszönöm, hogy élek.

Büszke anyaság

Húsvét hétfő - 2013

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Tegnap hazavittük Egerbe a párom fiát és ex-anyósát, majd utána kicsit sétáltunk az esős Egerben. Megkívántam a krémest, így elmentünk a Sárvári cukrászdába. Pont olyan finom volt, mint amire emlékeztem!
Korán ideértünk, ezért elmentünk kicsit sétálni is. Jó volt az esőtől áztatott kövek illata, nekem tetszett, hogy kevesen vannak, szépek voltak a színek a nedvesség miatt, és csiklandós volt ahogy rám hullotak a hűvös cseppek.  El is áztunk persze, ezért egy forró levesre beültünk a Várkert étterembe és csak ezután mentünk el Anyuciékhoz, Nagyfügedre... a képen égethető gyurmából készült nyuszik vannak, nagyjából 22 éve alkottam őket Anyunak, aki azóta is őrzi a színes, füles csapatot. ♥

Csodás napot mindenkinek!

 (\-/)
(=‘.’=)
(“)_(”)

Nyürp

Már egy hete elmúlt, hogy egyetlen, drága, nemrégszülinapos Anyukám egy szerencsétlen esés következtében eltörte a jobb vállát (jobb kezes). Tegnap kontrollon volt és sajnos, mégis műteni kell, a gyötrelmes rögzítő kötés nem elég....
Hétfőn viszik be a hatvani kórházba. Remélem nem olyan tempóban, ahogy pénteken hazavitte a betegszállító, akire több mint öt órát várt, és utána még másfél órát utaztatta a mentő leghátsó, legmelegebb traktusában, ahol se levegő (asztmás szegénykém), se kapaszkodó (válltöréssel) nem volt. Nem kommentálom. (A szállító azt mondta, ha nem száll be oda, akkor ott hagyja a kórházban, ennyi.)
Ma lementünk, segíteni neki összekészülődni, megpuszilgatni, ölelni...
Aztán megint csak a fohász és a jószerencse marad, mint eddig minden évben amikor Karácsony környékén Ő, vagy a párja kórházba került.

Nyaú, hogy ünnepekre valakinek mindig baja van. :/