Advent Bécsben - 2010.12.04.

Még októberben vetődött fel, baráti körből az ötlet, hogy elmehetnénk adventezni Bécsbe a MÁV nosztalgia vonatával. Érdekes kirándulásnak ígérkezett, legalább 25 éve nem vonatoztunk, és sokszoros élményt ígért, nem csak maga a vonatozás, hanem az is hogy barátokkal lehetünk, mindannyian kortyolgathatjuk a forró puncsot és/vagy forralt bort (mert nem vezet senki), és szabadon csatangolhatunk az ünnepi díszbe öltözött, hangulatos városban.

A jó előre lefoglalt (oda-vissza) jegyek árak teljesen korrekt volt (4.990 Ft/fő), főleg a BKV utunk árához hasonlítva (1.280 Ft/fő). Ráadásul az odafelé úton egy szeletke kenyéren kolbász karikát és 2 cl pálinkát kaptunk, visszafelé pedig forralt borral és Utas csokival kedveskedtek nekünk a MÁV nosztalgiások. Természetesen a metrón nem kaptunk semmi csemegét, de a BKV ellenőrök már hajnali ötkor ott sorakoztak a lejárónál és az egyikük ránk mosolygott, sőt segített megtalálni a jegyárusító helyet.

A vonat nagyjából pontosan érkezett, de késve indult - sebaj. Ez egy ilyen lassú nap volt. Mindannyian álmosan pislogtunk ki a fejünkből, szokatlan fél ötkör kelni...
Lassan létezve csodálkoztam rá az ismeretlen világra - a hajnali pályaudvarra.
Miután elhelyezkedtünk és elindult a vonat, a tovasuhanó havas táj bűvöletében szólalt meg a hang - tájékoztatott minket az úttal kapcsolatban, és invitált minket a büfékocsiba.
Mit ne mondjak, a fiúk egyből lelkesek is lettek... amikor megérkezett végre a tea és az étel, akkor a lányok is.

Még soha nem ettem vonat éttermében, ilyen kis flancos asztaloknál - függöny az ablakon, virág az asztalon, hű. Igaz, csaknem egy órába telt, míg megkaptuk a teánkat, a bécsi virslit mustárral és a sonkás-sajtos rántottát - de ez is olyan ráérős volt, egyáltalán nem zavart ez sem, hisz még órák voltak Bécsig.
A vonaton még totót is tölthettünk ki a MÁV nosztalgia programokkal és vonatokkal kapcsolatban is (aminek a nyereményeit a visszafele úton sorsolták). Persze előkerültek az okostelefonok, de az utaskísérők kedvesen felhívták a figyelmünket arra, hogy ez kizárást eredményezhet...

Amikor megérkeztünk, csípőből rossz irányba fordultunk, és a fagyos utcán, talán ösztönösen, egyre távolodtunk a karácsonyi forgatagtól. Végül a térkép megerősítette gyanúnkat, így egy lezser hátraarccal újra megkíséreltük elérni a sétáló utca szívét. Egy-egy forró itallal rásegítettünk a reggelre - csak hogy életben maradjunk az első puncsig.
Ami szerencsére már nem is volt olyan messze...

Sikerült egy nagyon hideg (ámde hósipkás, napsütéses és csapadékmentes!) napot kifognunk, így egyik forró ital lelőhelyről a másikra mentünk, illetve hogy ne csípjünk be túlságosan, rendre és szorgosan látogattuk a meleg áruházakat is.
"Értelmes" dolgot nem vettünk persze, egyedül a szent játék-őrületem tudott elhatalmasodni rajtam, így számos rabbids nyufival, valamint egy invaderses és egy pacmanes táskával lettem gazdagabb.

A bolyongásunk és a meleg helyről ki, meleg helyre be vándorlásunk olyan jól sikerült, hogy végül az "igazi", klasszikus bécsi adventi vásárig nem értünk el...
Hívott minket a pocak-szava, és bizony a krumplisalival kínált bécsi szelet élvezetének ígérete lenyomta a didergés-tovább-karácsonyi-kavalkádban esetleges örömeit.

Az ételben nem csalódtunk. Jól belakva, elégedett melegséggel a pocakban indultunk vissza a vonat felé - nehogy elkéssünk. Az ígért forralt bor, akárcsak a vonat, kissé késett és a fagyos idő miatt az indulás is jelentősen eltolódott. Így a tervezettnél másfél órával később értünk Budapestre a nem túl jól fűtött vonatban - így már elég nyifisek lettünk estére.
Ettől függetlenül ezt a programot csak ajánlani tudom mindenkinek: megfizethető, különleges élmény, jó hangulat-teremtő a karácsonyhoz... akár (kis)gyerekekkel is.

És jövőre lesz számos másik érdekes program is. Néhánnyal szemezgetek - bár tartok tőle, hogy a Kocsonya Fesztivál időpontja kicsit korai, lehet hogy február közepe még didergős...
Megfontolom. (Végülis pálinka van...)