Száztizenegy

Olyan mintha csak néhány hete lett volna, de nem... az a 78+25 azaz 103 bizony négy éve volt már és a fiúk a napokban (jövő hét kedden és szerdán) 111 évesek lesznek. Ma ünnepeltük. Együtt, mindent ami novemberi, így Réka névnapját is...
A család és a szeretet a legnagyobb kincs a világban. Tulajdonképpen nincsenek erre a szavak. Csak az a finom meleg ott bennünk, ami mosolyra késztet és simogatja a lelket.
De jó volt! Úúúúúgy szeretem őket! ♥ Még sok ilyen napot nekünk! ♥

50 hét 50 ajándék

Két hete voltam 49 éves és máris - rám nem jellemző módon - tervezek. Méghozzá az 50. születésnapomra készülök.
Készülök, mert adni szeretnék, méghozzá 50, általam készített ajándékot. Ezt pedig biztos el kell kezdenem időben, különben nem fog sikerülni a tervem...

Így aztán arra gondoltam, heti egy ajándékot fogok elkészíteni. Igen ám, de egy év csak alig több mint 50 hetes, ezért máris itt az idő, kezdődik! Az első Valamit ezen a héten el kell készítenem!

Terveim szerint minden alkotásom élményét és ha lehet a kapcsolódó tudást is megosztom majd a Pink &Red-en. Ezt - mármint hogy bloggolom is - biztosan nem tudom vállalni, de azt hogy elkészül az 50 Valami, mindenképpen. Sőt picit előre is kéne dolgoznom, nyaralás és vészhelyzet esetére...
Hú, mi lesz ebből?!
Remélem szorgos, alkotó év sok új élménnyel és kihívással! ♥

50 dolog, 50 előtt – bakancslista

Panyi Zsuzsi "40 dolog, 40 előtt – bakancslista" blogbejegyzése inspirálja ezt a "fogadalmat". Bevallom félve vágok bele, több szempontból is. Ő még csak 40 lesz és 40 fogadalmat írt fel, így nekem - ha követem az ő "szabályát" - 50-et kéne... És még nem is ez a nehezebbik fele.
Nem tudom ő milyen ember, de azt igen, hogy én nem nagyon bírom és nehezen viselem a kötöttségeket, a szabályokat, az ismétlődő dolgokat, a fogadalmakat, így ez mindennel szembe megy, ami nekem komfortos.
No de nem baj, mert az első fogadalmam úgyis az lesz (és istibizi az is lett volna), hogy kilépjek valamivel a komfortzónámból, így ha optimistán nézem, az első listatagot már ki is húzhatom, ha létrehozom ezt a listát...
Először arra gondoltam, csak magamnak írom meg, próbaként, de az nem vállalás, szóval belevágok. Hú! 3... 2.. 1.

1. tenni valamit kilépve a komfortzónámból Íme, itt ez a lista! :)
2. elkészíteni 50 új kupakot
3. elmenni Barcelonába, legalább egy hétvégére
4. karácsonyi vásárba menni
5. elolvasni legalább 12 könyvet mától 2016. október 15-ig
(az a biztos ha erről a moly-ra írok beszámolót, akkor tuti lesz nyoma is)
(A Marsi nem ér, azt már elkezdtem előbb)
6. házi gumicukrot készíteni
7. teljesíteni az 50 hét 50 ajándék tervemet (erről bővebben hamarosan)
8. ültetni egy bokrot a kertünkbe
9. belevágni a 100 days project kihívásba (ha minden igaz 2016. júliusban indul)
10. teljesíteni a 100 days projectet!
11. sosemlátott rokonokkal találkozni
12. elkezdeni a jógázást Adriene-vel
13. eperlekvárt főzni
14. madárodút rakni a kerti ház falára
15. festeni egy akvarell vagy olajképet
16. készíteni egy szép fülbevalót Elkészült, többen azt mondták szép! :)
17. internetmentes napo(ka)t tartani
18. elmenni operába és meghallgatni egy Verdi vagy Puccini opera előadást
Voltam!
19. fondant készíteni
20. kalendáriumot használni Használom, imádom!
21. csinos cakepop-okat készíteni
22. hintázni egy játszótéren
23. kézműves workshopon újat tanulni
24. Pavlova tortát sütni
25. vicces gumikacsát venni igaz nem vettem, hanem kaptam...
26. írni egy mesét
27. sk névjegykártyát csinálni
28. újraolvasni A Mester és Margarita-t
29. barátokkal bográcsozni
30. gasztronómiai fesztiválra menni
31. sorozatmaratont tartani reggelig
32. talpmasszázsra menni
33. saját sütésű kenyeret majszolni
34. megtervezni a logómat
35. szerezni egy különleges esernyőt, amit szeretek és használok
36. bento boxba alkotni valami gyönyörűséges ebédet
37. beszerezni egy szoknyát és hordani!
38. egyedi, saját vászoncipőt festeni
39. varrni egy ruhadarabot és azt hordani
40. hajnalban úszni természetes vízben (a hajnal legkésőbb 6 óra :D)
41. újraolvasni a Korbács-ot
42. elutazni Bretagne-ba, ha lehet (ha nem sikerül akkor virtuálisan)
43. fotónapló-napot tartani, óránkénti fotózással
44. erdei túrára menni teljesült!
45. ismeretlen(eke)t megajándékozni "csakúgy"
46. homokvárat építeni
47. tábortűznél énekelni
48. elmenni egy jazz koncertre/estre
49. friss házi tésztát gyúrni és ételnek elkészíteni, az élményt bloggolni
50. elolvasni A funtineli boszorkány-t

* Ezt a listát frissítem majd, ahogy teljesül. És ha megcsinálom, akkor szerintem 50 évesen készítek egy 60-as listát, amit 60 éves koromig teljesítek. Kevésbé lesz feszes mint ez, cserébe nagyobb léptékű vágyakat és kihívásokat választok majd!
Köszönöm az inspirációt Zsuzsi!

Negyvenkilenc

Születésnapom volt ma. Csodásan sikerült, de tényleg. Elég ritka, hogy "aznap" ünnepelünk, főleg hogyha hétköznapra esik...

Úgy kezdődött, hogy a fiam meglepett, mondván: "kivettem szabit a születésnapodra!". Remek, gondoltam, de mindenki más is dolgozott volna... kivéve persze Aput. Na jó, akkor körbekérdeztem a családot - mert nem akartam letörni a gyermeket - el tudják-e intézni csütörtökre a szabadnapot. Megoldotta, mindenki! ♥

Amikor gyerek voltam Anyu mindig kérdezte mit szeretnék születésnapomra, és mindig sült kacsát kértem. Imádtam, imádom és imádni is fogom. Mindig. Tuti.
Tehát kacsasültet készítettem párkápival, krumplipürével és hagymalekvárral. No meg a fiúk miatt persze levest is, mert az kell. Eléggé össze kellett szervezni, hogy a főzőlapon minden el tudjon készülni. Néhány edény nehezen fér el egymás mellett a főzőlapon.
Hangulatos, sokat nevetős, finomakat evős volt a családi ebéd és kaptam tortát is, méghozzá az idei "ország tortáját". Nagyon ízlett, remek, főleg a karamell mousse! Jókat beszélgettünk, kávézgattunk, Apuval konyakoztunk. Legnagyobb kincs az együtt töltött idő! ♥
Azt hiszem sosem növök fel igazán. A párom meglepett egy marék stikeezzel, hogy ne kelljen mindig a vásárlásokra várni és óránként bontottam egyet! Alig bírtam kivárni a következőt... ♥
Délután játszottam, alkottam, kávéztam, néztem ahogy fest a lányom.
Este beszélgetés, borozgatás, összebújós tévézés...
Csodás nap volt, köszönöm! ♥

Kerek számok bűvöletében

Ez ennek a blognak a 700. bejegyzése. A kulcsszám a bejegyzésben mégsem a 700, hanem az 50 lesz...

Tudom, mások titkolják a korukat, én nem teszem, sosem érdekelt. Talán mert sosem éreztem magam annyinak, amennyi vagyok - olykor sokkal kevesebbnek, máskor sokkal többnek, de "annyinak amennyi pont" sosem. Azért a 40. születésnapom fordulását megnéztem. Hosszan, tükör előtt ülve néztem ahogy az idő átfordítja a koromat 39-ről 40-re. De nem történt semmi. Még mindig én ültem ott a különös üveg másik oldalán...

Idén ősszel 49 leszek, jövőre pedig 50. Szeretném ezt kicsit "hobbitosan" megünnepelni, mert bár _sokan_ bulizni nem akarok, ám adni igen.

Viszont ötven vagy még több, Valódi, szeretettel teli ajándékot adni már tervezést igényel.
Ezért arra gondoltam, hogy a szülinapomat megelőző 50 hétben (vagy már akár előbb is), elkezdem az alkotást, heti 1-1 "vállalással", hogy kész legyek, mire eljön a nap.

Még nem döntöttem el, mi lesz az sk kézműves projekt, de szerintem 50 nyuszi a nyúlmentésnek, 50 madár az MME alapítványának és talán még 50 vércsepp és lehet 50 szív is.

Átgondolom, mielőtt jön a fogadalom, de már tervezni is nagyszerű.

Pánik hangulatban

Holnap szülinapom van. Talán a legstresszesebb lesz valaha... még nem tudom.
Ez a hét eléggé rémesen indult, az biztos. Hétfőn csúcsosodtak az események, hiszen rengeteg dolog csúszásban van, de közben legalább remek tempóban halad a tető(tér) szigetelése.
Megérkezett a vizes és az egyébként általa csinosan előkészített, burkolt és falazott stb. kiállásokhoz akarta kötni a vécéket. Mint kiderült, nem lehet. Sok telefon, pánik, kedves és kevésbé kedves érdeklődés után kiderült, nem vele van a gond, hanem tényleg nem lehet megvalósítani, az egész keretet lejjebb kell vinni és másik csövet is kell rendelni.
A burkolót a szállító és a kivitelező együttes erővel s.o.s. kihívta, aki aztán a néhány hete elkészült munkáját, a teljes tartály beépítést szétverte. :/
A "hétfő-kedd kész lesz minden vizes dolog" helyett most nincs vécé, és nem is lesz csütörtök előtt. Pedig holnap kint akartam/tunk aludni - egyéb okokból. Kell. Ennek ellenére is. Kellemetlen.

Plusz. Ma voltunk esszenciális kiegészítőket vásárolni a konyhához és hívtuk az asztalost, többször. De nem értük el. Pedig elvileg holnap jön konyhát építeni. Furcsa, hogy nem egyeztetett időpontot ma, se semmi.
Aggódom. Nagyon.

Péntek-szombat költözünk...

Hat éves a Ficsergő

2008. július 19-én kezdődött, Utcafesztivál volt Zamárdiban és valamiért azt gondoltam, itt az ideje, hogy web-naplót nyissak. Aznap három apróságot is írtam, érdekes volt blogra írni, kitárni dolgokat az életemből. Hol nap mint nap, hol hetekig csendben, változó gyakorisággal jegyeztem le életem képeit.
Néha kicsit bezárkóztam, aztán kinyíltam újra, és mindenféléről írok, bár az igazán benső dolgokra voltak kísérleteim, hogy másik, zárt blogot használjak.
A Ficsergő túlélt minden "riválist" és próbálkozást. Itt szeretek "lenni", írni.

Ez a blog tényleg napló, napló a weben - rólam szól, ahogy látom a világot, ahogy megélek dolgokat, ami történik velem. Nem céloztam meg vele nagy közönséget, nem erre készült, csak ficseregni, csacsogni ki a világba, mint a fecskék. :)
Nem hiszem, hogy sokan olvassák, még kevesebben kommentelnek - gondolom a regisztrációs elvárás miatt, de annyi spam lenne, hogy ezt nem engedem el.
Örülök, hogy van és itt, az interneten. Én is szeretek másokat követni, olvasni az életükről, talán valakinek ez is érdekes, néha inspiráló. Ki tudja?! :)

Anyunak elejétől fogva nyomtatom, küldöm postán. Ő pedig boldogan olvassa és szorgosan lefűzi. Más ez mint egy levél, a levelezésünk ettől független. Néha szót ejtünk róla, de azt gondolom, így többet tud rólam, hiszen ritkán találkozunk és a kapcsolattartásunk nagy része a telefonos beszélgetés és a levelezés.
Szeretem a gondolatát, hogy valahol megvan offline is mindez. Köszönöm, Anyuci! ♥

Olyan jó néha "visszalapozgatni" a blogot, kicsit újra átélni a nyaralásokat, a boldog pillanatokat, meglepve olvasni, hogy jé, tényleg, erről is írtam...
Hat év és mennyi minden történt, mennyi minden változott! Először terveztem szemezgetni, mazsolázni belőle, de mégsem teszem. Inkább mást találtam ki.

A blog születésnapot hobbit módra tervezem megünnepelni, ezért ha mégis írtok ide, és jelentkeztek a játékra, akkor részt vehettek a 6. születésnapi ajándék sorsoláson!
Az ajándék általam alkotott dolgokból áll majd, a sorsolás után alakítom kicsit fiúsra illetve csajosra, attól függ ki nyer. Ha van kedvetek, játszatok velem! :)
Jelentkezni lehet mától (július 19.) július 27. éjfélig a bejegyzéshez írt hozzászólásban illetve írhattok nekem privát üzenetet is. Július 28-án sorsolok. Ha nem jelentkezik senki, akkor jótékony motyót adok valakinek egyszercsak az utcán ;)

Van kedvetek velem ünnepelni? :)

Állati születésnap ♥

Ma lettek egy évesek  a lányok! Annyira gyorsan repül az idő... még alig egy éve kerültek hozzánk, és már igazi hölgyek, egyéniséggel, teljesen más személyiséggel, akaratossággal és makrancossággal, szokásokkal, kedvességekkel és morcizásokkal, egyéni ízléssel...

Ezt a rémes-bújót nekik készíttettem. A forgács használat miatt a ketrecbe nem fogom betenni, de a kültéri szaladgálások során remélem megkedvelik majd. ♥

 Lencsi persze rögtön elbújt, és belefészkelte magát. Ő sokkal félénkebb, mint Wombi, előbb lett elválasztva, pár hétig egyedül volt nálunk... bár lehet egyébként is ilyen lenne.
Mindig óvatosan jön elő a kis görbe lábaival, előre szimatolva, neszezve, van-e veszély, biztos nem akarja-e valaki bántani.
Amikor összeszedi a bátorságát, akkor már ő a főnök, megy, felfedez, kutyorog és olykor le is fejeli a nála jóval testesebb, mégis szelídebb természetű Wombatot, akinek csak olykor nagy a szája, de ha vitára kerül a sor, finom kis cincogásokkal visszahúzódik...
Lencsi imádja a petrezselymet és a nyúltól eltanulta a fehérrépa értékeinek megbecsülését is, így az a második favorit. Ő hamarabb jól lakik és a séta idő alatt útra kel, bekuckózik a nyúlketrec mögé és bizony kilopkodja a legfinomabb szénaszálakat is, ha eléri őket...
Nem nagyon szeret kézben lenni, eleinte befeszít, de ha már megbékél és feloldódik, akkor a fej- és fülsimit szereti nagyon.

Wombat egészen más személyiség. Testalkatából adódóan akár főnök is lehetne, de nem az. Nagyon jó természetű, érdeklődő kismalac, akinek mindig a hasa az első. Ő ébreszt hajnalban öt-hat körül, finom cincogásokkal, hogy bizony éhes és ha bemegyek hozzá, tényleg korog a malacpocak...
Minden érdekli, figyel, kommunikál. Az ő járása inkább Chaplin-es, imádom. A szőre is érdesebb, durvább. A popó-simit ő sem szereti, de a fejecskét, fület és tokát lehet cirmolni. Azért jó ha pár finom falat is becsúszik e megterhelő törődés mellé...
Wombi szobatiszta lenne szerintem Lencsi nélkül, nagyon kis rendes, egy helyre jár(na), de ha már úgyis szétpupuzott valaki, akkor ő sem ügyel a rendre...
Ő a rontópál, imád szerelni, bontani és a rácstépést is ő tanulta el a nyúltól (persze Lencsi hamar átvette), nagy vehemenciával képes rángatni a kajától elválasztó rácsot.
A Nyüzsit mindig figyeli, mikor mit tanulhat tőle, dobozt például már lelkesen tépnek együtt. Hiába, a szürkék tartsanak össze!

Boldog szülinapot kiscsajok!

Negyedévszázad

Tulajdonképpen már két hónapja nem írtam érdemben ide. Nem tudom miért. Pedig nyilván történtek / történnek említésre méltó dolgok és tudom, hogy bánom majd, amiért nem marad meg a virtuális naplóban... De mostanában többet írok Anyunak levelet és újra írom a számomra "igazibb", valós (papír!) naplót, amibe ragasztgathatok és színezhetek meg minden. A lányommal talán kicsit aktívabban használjuk a Pipikés füzet-et is, igyekeztem a Pink & Red honlapon, no meg a tumblr-en és Facebook-on is kéne ezzel haladni, nem is szólva a sok-sok dologról, amibe belefogtam. Mindegy, szétcsúsztam. Viszont nem hagyhatom, hogy a lányom 25. születésnapjának ne legyen itt nyoma. :) Bizony, egyetlen csepp lánykám múlt hét pénteken ünnepelte velünk e különleges napot! Akárcsak a bátyjának anno, neki is mindenképpen szerettem volna készíteni egy visszaemlékezős fotó albumot. Dénesnél anno ezt egy bebújtatós albummal oldottam meg, és idézeteket gyűjtöttem még neki, amiket becsúsztattam a képek elé. Azzal is sok munka volt, hiszen ők még akkor születtek, amikor bizony komoly pénzbe került fényképezni és azt előhivatni. Sok-sok keresgélés és szkennelés, rendelés után állt össze csak a válogatás. Rékának most azonban klasszikus, fekete fotokartonos albumot vettem, fotosarkot és fehér filcet.
A néhány hét alatt összeválogatott, több mint száz képpel, rengeteg idézettel és óriási lelkesedéssel álltam neki a készítésnek, bár nem tudtam még akkor, mibe vágtam a fejszém... azaz pontosabban a kezem.



Minden oldalra vagy oldalpárra (olykor dupla párra) igyekeztem tematikusan gyűjteni vagy egy adott korszak vagy valami más terület képeit (babakor, család, érdeklődés, konkrét nyaralás stb.) és ezekhez keresni idézetet, üzenetet vagy írni, ami nekem eszembe jutott. Bizony került az albumba dalszöveg és koncert dal lista is... Amihez csak tudtam rajzokat vagy ábrákat is készítettem, külön jelölést használtam a dalszövegekhez (hangjegyek) a graffitikhez (fal-rajz), bár ezt csak később találtam ki, ezért többször oda-vissza kellett rajzolni az egészet. :) Persze semmit nem terveztem meg előre, ezért hiányzott itt-ott kép és már nem volt idő rendelni (odaadtam az eredetit), nem fért el a kitalált szöveg (ezt megoldottam *-ozással és egyéb trükkökkel :D). Volt hogy hat órán keresztül csináltam, bizony nemegyszer hüppögtem is - újranézve a szalagavató táncot, vagy elmerengve egy-egy képen és a kapcsolódó emlékeken.
Engem is megérintettek a gyűjtött idézetek, sokszor elkalandoztam emiatt az interneten is, szóval több mint harminc órába telt, míg elkészült ez az ajándék...



Azon gondolkodtam, meglepem majd magam is egy ilyesmivel 50. születésnapomra... Azt hiszem már most el kéne kezdeni azt az albumot! :D
Az ünnepet a fiúknál tartottuk, mert Karácsonykor elmulasztottam közös fotót készíteni Apuról és Rékáról, így most pótoltam! A fiam csodás szendvicseket készített - annyit, hogy egy hadseregnek elég lett volna - és isteni kávét is főzött a kései közös reggeli után. Én pedig készítettem egy túrós-citromos tortát (ezek a Réka kedvencei), új recept szerint (majd kiteszem a Sufoneszára).
Rengeteget nevettünk, falatoztunk, összebújtunk, jól és kevésbé jól sikerült fotókat készítettünk... Csodás délután volt, igazi ünnep mindannyiunknak! ♥

10 hónaposak

Ma 10 hónaposak a csajok, ünnepelünk. :)

Palacsintás, festős kuckózás

Ma megint kreatív napot tartok, többek között, mert készülök a fiúk hétvégi születésnapjára... a fiam 27, Apu pedig 80 éves lesz! Napindítónak magamat leptem meg nutellás amerikai palacsintával reggelire, kicsit kitörve a vajas kifli sorozatból...

Miután megigazítottam a kicserélt wc tartály mögötti matricát (az új tartály kisebb, még szerencse, hogy volt maradék), megint bevackoltam magam az ablakhoz a kuckómba.
Sajnos kicsit hideg van, de ha becsukom az ajtót egész jó. Rádiót hallgatunk, festegetek a lények meg horpasztanak, csak az új, ismeretlen zajokra rezzennek fel...

Teknősök érkeznek...

Arra gondoltam, leírom a mai napomat, persze nem minden részlettel, mert az lehetetlen, de szeretnék rá emlékezni...
Reggeli után, a kávémat hürbölgetve elkezdtem a főzős blogomat piszkálgatni, mert mostanában megint írok rá és tegnap este észrevettem, hogy mobilon bizony gyatrán néz ki. Ezért szerettem volna keresni egy olyan sablont, ami kezeli a tableten és mobil eszközön való megjelenítést is. Annyira belefeledkeztem ebbe, hogy egészen addig piszmogtam vele, míg teljesen át nem alakítottam.

Anyuci üzenetére eszméltem, szerencsére ma - pont ahogy terveztem - a 71. születése napján megkapta az üdvözlő lapomat. A köszöntést már megtartottuk, de mindenképpen szeretem volna neki pont ezen a napon is örömet okozni és nem csak telefonhívással. Szerencsére sikerült! ♥ Isten éltesse!

Ezután nekiláttam a már hetek óta húzódó, egyre nagyobb szabású projektemnek...

Elővettem a teknőskéimet. Még anno a diók óvatos törésével kezdődött... aztán a héj megfestésével és dekorálásával. Ebből akartam szélkelepet készíteni, de megihlettek és inkább filc teknősöket terveztem a "páncélokhoz". Elég nehéz munka ez a kezemmel, főleg a vékony cérnás dolgok, ezért nagyjából napi egy teknőcönként haladtam...

Bár itt még nem is örökítettem meg, elkészült az alkotó kuckóm, de ma valahogy nem volt jó a fény, ezért az asztalt átvittem az ablakhoz és pont befért a szekreter és a lényes szekrény közé!  Juhúúú, jól jön ez majd még!

A lányok persze gyanakodva néztek... azt hiszem ma kevesebbet aludtak napközben, mint máskor, főleg mert a tabletemről rádiót is hallgattam. A képen is csak Wombi van, mert Lencsi elbújt inkább a házba...

Már a koradélutáni kávémat készítettem be, mire kész volt az összes teki és nekiláttam a halacskák kivágásának és a szemük felvarrásának.
Szerencsére a faágat már napokkal ezelőtt megfestettem...

Arra gondoltam, eszem egy almát. No erre persze rögtön megjelentek azok az érzékeny orrok a rácsnál és érdeklődő nyirpogások is elhangzottak. Nem vagyok szívtelen, adtam a csajoknak és Nyüzsinek is a gyümölcsömből...

Elkészültem az összes halacskával is, úgy hogy mindkét oldalon van szemük, hátha forogni fog ez az izé... Tipródtam mit kéne még rátenni és mégis hogyan applikáljam fel az egészet az ágra. Nem is szólva az egyensúlyról, mert nem lenne szerencsés ha mindenki bezúgna az egyik oldalára...

Kiválogattam színes gyöngyöket, amiket úgy gondolok, illenek majd a lógókra és nekiálltam a fűzésnek. Többször le- és felfűztem mindenfélét, rápróbáltam az ágra. Azt hittem már jó, de mégsem... szóval bizony beesteledett, mire nagyjából megvolt, hogyan fogom én ezt kivitelezni.

Nyüzsi persze nagyjából az egészet átaludta. Őt nem zavarta a zene és a motoszkálásom sem, edzett már. ♥

Mivel már nem is igazán láttam, mire felleltem a 6 mm-es drótot és kialakítottam a technikát, a majd lelógó dolgok felakasztására, úgy döntöttem, inkább holnapra hagyom az egyensúlyozást, mert nem láttam túl jól ebben a fényben.

A frissen sült kenyér illata (közben készítettem ebédet és estére kenyeret) belengte a lakást, én pedig a szoba visszarendezése előtt még ellegeltettem a szemem kicsit a kuckómon és azt hiszem, holnap is így fogom használni, mert jól kézreálltak a szekreterre pakolt dolgok.
Remélem, már a hajrában vagyok ezzel a projekttel és bármi is sül ki belőle, a készítése közben nagyon jól szórakoztam. :)

Boldogságos nap

Szeretem az illatát, a szuszmorgását, a bújását, a csodálatosan szép haját, a nóziját, a fülén a pihéket, a gyönyörű szemeit, az okos tekintetét, a kelekótya kis hebrencskedéseit, a karcsú ujjait, a hófehér bőrét, a szétkapirgált sebeket az arcán és mindenhol, a szeppent arcát, a kacagását, az örömét, a bánatát, az ölelését, a szende mosolyát, a ... mindent.
Szeretem. ♥

Furcsa torta... :)

A lányom ma 24 éves! Köszönöm, hogy ma is voltunk együtt! ♥

meglepi előszuszmorgás...

Boldog Születésnapot Kisvirágom! ♥
(Hömpis Momly)

Szeretet a szeretediken

Bár a készülődésről esett szó, a nagy napról nem, pedig megvolt már. A négy napos hosszúhétvégén voltam Anyunál és felköszöntöttem őt, ha picit előbb is, mint ahogy a születésnapja volt, de nem bánta, hisz így vele tudtam lenni két napon, úgy hogy a második nap az egyik unokája is ott volt, mindkettőnk nagy örömére!
Az én drága Anyukám bizony eltipródott, amikor a gyertyaelfújásnál szóltam, hogy kívánni kell ám. Erre nem volt felkészülve. Arra pedig pláne nem, hogy másnap még egy tortája lesz (amit a fiam készített neki), ismét gyertyával és kívánságra vágyva!
Nagyon sokat beszélgetős, örömteli hétvége volt ez, annyira sok ajándékkal, hogy Anyuci már csak akkor tudta igazán feldolgozni, amikor eljöttem és nyugodtan átnézte mindet. (Mert ha ott vagyok, akkor persze neki én vagyok a legfontosabb, nekem pedig Ő.)
A kétszáz képes, gondosan válogatott családi pillanatokat (és elefántokat!) tartalmazó albumot együtt néztük át, sokat mesélt ennek kapcsán is - így ez nekem ismét különleges ajándék volt, nem csak neki (mint írtam, már amikor készült is így voltam vele).

Még egyszer: Isten éltessen sokáig drága Anyukám!

Készülődés

Nagyon nagyon készülök Anyuci 70. születésnapjára, már legalább fél éve, de most a finishben belehúztam, és még mindig vannak "pánik" részek. Egész nyáron alkotgattam erre a célra, és bármerre járok amúgyis mindig veszek valami kedvességet neki, de ez akkor is nagy ünnep és fontos, hogy minden rendben legyen majd. Ma rendeltem meg a tortát, tetejére szép kék virágot (az a kedvenc színe), kék gyertyákkal a számot, táblácskát és persze a neki legkedvesebb ízt választottam (Zila "világújdonság" konyakmeggyes csokitorta).
Ez az egész előkészítés és ajándékválogatás ünnep nekem is. Amikor júliusban Anyu margarétáit horgoltam, minden szeretetem a virágokba adtam, lassan és olykor fájdalmasan is készültek. Amikor az életünk, és az ő élete képekben elérhető szép pillanatait kerestem, akkor is gondosan válogattam a fotókat, rajzokat és kedvességeket (elefántos képeket az internetről). Ez a tevékenység rengeteg érzelmet kavart fel bennem; olykor könnyeim csorogtak a nevetéstől a gyerekeim első rajzait nézegetve, elmerengtem a régi fotókon, ámulva néztem a 15 éves anyukám képét is, amin már szinte felnőtt, komoly nőnek tűnik. Érdekes volt a saját kisbaba létem szemlélése is, és bizony amikor előkerült az elhúnyt keresztmamám (aki Anyu húga) családi képe, sírni kezdtem...
Sok-sok érzelem lesz jövő hétvégén a csomagomban, és nagyon NAGYON jó lesz megint belebújni Anyuci ölelésébe...

Tízcenti

A mai a tai chi edzésen, az egyik gyakorlatnál (Dao Yin), elértem a jobb lábujjam, amit öt alkalommal ezelőtt nagyjából, talán ha tíz centire tudtam az ujjam hegyével megközelíteni!
Csodás szülinapi ajándékaim egyike volt ez az élmény! ♥

Családi ünnep, avagy 78+25=103

Nagyon sok dolog történt a héten, egyrészt rohangáltam orvos(ok)hoz a kezemmel, másrészt igyekeztem előkészíteni a nagy eseményt mára - hiszen Apu csütörtökön volt 78, a fiam pedig pénteken 25 éves, ezért vasárnap ünnepi ebédre vártam őket.
Ők választhatták a menüt - vadpörköltet kértek - és persze rendeltem tortákat is, méghozzá csinosakat, és reméltem, finomakat is.
Nagy gonddal vadásztam az ajándékokat - volt amit már fél éve megvettem (például Apu különleges születésnapi üdvözlőlapját), és volt amit úgy kellett a netről rendelve beszerezni (Svéd Sándor cd-t).
A fiamnak különleges fotóalbumot készítettem idézetekkel tarkítva, egészen apró korából is voltak benne emlékek (babanapló oldalak, csecsemőkori adatok), és persze a későbbi sok-sok emlékből is igyekeztem ügyesen válogatni, teret hagyva saját képeknek is.
Magam sem tudtam, mekkora fába vágom a fejszémet ezzel, hiszen scannelni, nyomtatni, vágni illeszteni kellett, mindezt begyulladt kezekkel. Megdolgoztam vele rendesen és nem is lett számomra elég minőségi az eredmény... Azért úgy tűnt, örömet okoztam vele és a lányom megjegyezte, ő is szívesen fogadna ilyet. :)

A tortával kicsit mellényúltam, a fiamnak a biztosan imádott trüffel tortát rendeltem, de Apunak bepróbáltam az idei ország tortáját, és sajnos neki ez az új módi, a "magokkal" nem jött be. Nem volt annyira oda a kölestortáért, amennyire jómagam tiszteltem, ezt a különleges édességet. Sokat nevettünk persze, lehet így, hogy neki ennyire nem ízlett, maradandóbb emlék marad, mintha egy finom, de átlagos torta lett volna.
(Zárójelben jegyzem meg, "tesztelt" volt a torta, én már próba-ettem és szerintem isteni!)

A fiúk tavaly ketten együtt 101 évesek voltak, idén 103. Rohan az idő!

Naplenyomat - kétezertizenegyjanuártizenkilenc

Bejött hozzám/elém, a dolgozóhoz este a Cicusom és elmentünk mindjárt-szülinapja-lesz alkalomból várásolni fehérneműt-amit-nélküle-nem-lehet. Aztán nem robogott, átjött. Örülés volt, bújás és beszélgetés. A diéta keretében maradva, meglepően finom melegszendvicset készítettünk (és teát is amit nem ittunk meg, mert végül vörös bort kortyoltunk inkább), és aztán véééégre Karácsony is lett - igaz csak fél, de már ez is Valami.
Sok szó gurult ki a szánkon, kuncogós, mesélős, figyelős meg mindenféle, sőt volt hű is (elfelejtettem a szót - valami suttyos, sipirces, sustorgós vagy ilyesmis dolog - "S" az biztos van benne...), merthogy ő itt a nagy események sodrásában közben menyasszony lett vagy mi. (?!?!)
Na, emésztek. De mit is?! ...igazán nem változott persze semmi, csak valakivel mégjobban kimondták egymásnak hogy NAGYON. Na. :)
Mondtam már ki ilyet én is. Jó ez. :) Főleghatényleg!

101

Ők ketten együtt most 101 évesek...
Apu szülinapja szerdán volt, a fiamé csütörtökön. Így a két fiú együtt több mint száz éves!

Ma jól megünnepeltük őket, trüffel tortával és sikeres, házi-palacsintasütő tanfolyammal...

Immáron tudnak önállóan (vagy legalábbis ketten) nem leragadós, fincsis palacsintát sütni. Feldobálva is!

Fontosnap - Anyu szülinap

Itt is és mindenhol - szerintem erről (is) énekelt ma az összes madárka - BOLDOG SZÜLINAPOT DRÁGA ANYU!