Nagyon nagyon készülök Anyuci 70. születésnapjára, már legalább fél éve, de most a finishben belehúztam, és még mindig vannak "pánik" részek. Egész nyáron alkotgattam erre a célra, és bármerre járok amúgyis mindig veszek valami kedvességet neki, de ez akkor is nagy ünnep és fontos, hogy minden rendben legyen majd.
Ma rendeltem meg a tortát, tetejére szép kék virágot (az a kedvenc színe), kék gyertyákkal a számot, táblácskát és persze a neki legkedvesebb ízt választottam (Zila "világújdonság" konyakmeggyes csokitorta).Ez az egész előkészítés és ajándékválogatás ünnep nekem is. Amikor júliusban Anyu margarétáit horgoltam, minden szeretetem a virágokba adtam, lassan és olykor fájdalmasan is készültek. Amikor az életünk, és az ő élete képekben elérhető szép pillanatait kerestem, akkor is gondosan válogattam a fotókat, rajzokat és kedvességeket (elefántos képeket az internetről). Ez a tevékenység rengeteg érzelmet kavart fel bennem; olykor könnyeim csorogtak a nevetéstől a gyerekeim első rajzait nézegetve, elmerengtem a régi fotókon, ámulva néztem a 15 éves anyukám képét is, amin már szinte felnőtt, komoly nőnek tűnik. Érdekes volt a saját kisbaba létem szemlélése is, és bizony amikor előkerült az elhúnyt keresztmamám (aki Anyu húga) családi képe, sírni kezdtem...
Sok-sok érzelem lesz jövő hétvégén a csomagomban, és nagyon NAGYON jó lesz megint belebújni Anyuci ölelésébe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése