Családi ünnep, avagy 78+25=103

Nagyon sok dolog történt a héten, egyrészt rohangáltam orvos(ok)hoz a kezemmel, másrészt igyekeztem előkészíteni a nagy eseményt mára - hiszen Apu csütörtökön volt 78, a fiam pedig pénteken 25 éves, ezért vasárnap ünnepi ebédre vártam őket.
Ők választhatták a menüt - vadpörköltet kértek - és persze rendeltem tortákat is, méghozzá csinosakat, és reméltem, finomakat is.
Nagy gonddal vadásztam az ajándékokat - volt amit már fél éve megvettem (például Apu különleges születésnapi üdvözlőlapját), és volt amit úgy kellett a netről rendelve beszerezni (Svéd Sándor cd-t).
A fiamnak különleges fotóalbumot készítettem idézetekkel tarkítva, egészen apró korából is voltak benne emlékek (babanapló oldalak, csecsemőkori adatok), és persze a későbbi sok-sok emlékből is igyekeztem ügyesen válogatni, teret hagyva saját képeknek is.
Magam sem tudtam, mekkora fába vágom a fejszémet ezzel, hiszen scannelni, nyomtatni, vágni illeszteni kellett, mindezt begyulladt kezekkel. Megdolgoztam vele rendesen és nem is lett számomra elég minőségi az eredmény... Azért úgy tűnt, örömet okoztam vele és a lányom megjegyezte, ő is szívesen fogadna ilyet. :)

A tortával kicsit mellényúltam, a fiamnak a biztosan imádott trüffel tortát rendeltem, de Apunak bepróbáltam az idei ország tortáját, és sajnos neki ez az új módi, a "magokkal" nem jött be. Nem volt annyira oda a kölestortáért, amennyire jómagam tiszteltem, ezt a különleges édességet. Sokat nevettünk persze, lehet így, hogy neki ennyire nem ízlett, maradandóbb emlék marad, mintha egy finom, de átlagos torta lett volna.
(Zárójelben jegyzem meg, "tesztelt" volt a torta, én már próba-ettem és szerintem isteni!)

A fiúk tavaly ketten együtt 101 évesek voltak, idén 103. Rohan az idő!