Wombi beteg

Csak írom, írom a témákat a google keep-ben, hogy jajjj majd ezt is meg azt is kell írni, de aztán mindig elmarad, hogy nekiüljek és csináljam. No de most aztán ennek vége, leírom. Inkább röviden mint sehogysem. Mindent külön posztba, mert nem egy téma.

Kezdem most a legfontosabbal, jelenleg ez foglakoztat a leginkább, ezen aggódom a legtöbbet: Wombi beteg. Már egy ideje nyifog, pityereg olykor - úgy figyeltünk mintha "dolgát végezné", amikor sír - és el is vittük orvoshoz, aki akkor nem talált semmit. A mi kis mosolymalacunk látszólag jól volt és mivel ő mindent kommentál, beszélget, gondoltuk akkor lehet, hogy ő csak a kakilást végzi hangosabban az átlagnál, ami ugye tengerimalacoknál igen gyakori tevékenység...

De aztán a helyzet rosszabb lett és elvittük őt megint az orvoshoz, mert nagyon aggasztónak tűnt a panaszosabbá váló sírása. Az ultrahang vizsgálat aztán kimutatta, hogy az édes kis pöttömnek húgykő van a hólyagjában. Jajjj! Ráadásul a húsvéti ünnepek miatt csak jövő csütörtökre (április 9.) tudták műtétre előjegyezni, de addig is kapott szurit (gyulladáscsökkentőt). Nem nyugodtam igazán meg, sőt, mert ez egy nagyon komoly műtét és tartottam attól is, hogy ennyit kell várni. De nem bízom meg bármelyik orvosban, a kő sem alakult ki pikk-pakk és él is vele szegény kicsi lény egy ideje, szóval elfogadtam, várni kell (már csak a komplikációk lehetősége miatt is javasolták a türelmet, mert ez nem életmentő műtét, de lehet utána baj).

Ma azonban nagyon vacakul volt a kis drágám, fel is hívtuk a doktorbácsit, mit tegyünk, mert annyira aggódunk. Reggel még evett-ivott szépen, lelkesen várt, de mire hazaértem Apuéktól már nagy volt a sírás és a pocakgörcsök, nem akart enni, teljesen kivolt. Szörnyű így szenvedni látni őt, nekem is volt vesekövem, tudom min megy keresztül.
Ha minden jól megy és túl leszünk ezen a napon, akkor holnap - kedd - reggel már vihetjük és kap fájdalomcsillapítót, gyulladáscsökkentőt, megnézik és talán még aznap - tehát két nappal előbb, mint tervezve volt - meg is műtik. Remélem kibírja addig!

Most kicsit jobb a helyzet, bár válogat, eszeget. Külön tettük Lencsitől, aki újkeletű testi fölényét kihasználva felfalta a finom falatokat előle, meleg bújót tettem neki és félóránként megnézem, megkínálom valamivel, hogy ne gyengüljön már tovább, no meg simizem a pociját, ha úgy látom, jól fogadja.
Drukkoljatok velünk a picikének, én is egyre csak súgom neki: "Harcolj Wombi, bírd ki, légy ügyes!". Mert bizony ma láttam annyira elfáradni, hogy féltem, feladja...