2011 - TOP10 emlék / tíz

Céges wellness-buli.

Pihenés Rogner Bad Blumau-ban.
Tízediknek a decemberi cégcsoportos pihenést választottam, ami, mint leírtam Jóóóóóó volt!.
Annyira örülök, hogy legyőzve a párom hiánya keltette félelmet legyőzve elmentem! Azóta is, rendszeresen téma a sok ott kapott élmény, és sok kollégával mélyült ott az emberi kapcsolatom, amiért külön hálás vagyok - könnyebb, jobb így dolgozni.
Remélem, eljutok majd ide a Kedvessel is, jó lenne eltölteni itt egy romantikus hétvégét, lehetőleg olyankor, amikor nyugalom honol ebben a wellness hotelben, mert mi több mint háromszázan, már csak "tömegünkből" adódóan is, igencsak megváltoztattuk a hely alaphangulatát.

2011 - TOP10 emlék / kilenc

Karácsonyi Süti parti.

A Karácsonyt megelőző, engem lélekben leginkább ünnepre felkészítő élmény volt a Süti parti.
Életem során nem sok igazán csajos, több lány együtt "csicsereg" és majszolgat (méghozzá saját készítésű süteményeket!) élményben volt részem, függetlenül attól, hogy középiskolában lányosztályba jártam.
Nagyszerűen sikerült ez az este, pedig több generáció gyűlt össze, és szerintem mindannyian jól éreztük magunkat.
Tervezek is hamarosan (talán Húsvét előtt) valami hasonlót. Remélem újra lesznek érdeklődő és vállalkozó kedvű társak is hozzá!

2011 - TOP10 emlék / nyolc

Születésnap Párizsban.

Lassan haladok ezzel a 2011-es top tízzel, pedig azt hittem, sokkal nehezebben választottam ki azt, hogy melyik kedves emlékek kerülhessenek be, mint ahogy megírom őket...

Nyolcadiknak - nem mintha dédelgetettségi sorrendben mennék - a szülinapomra kapott, Párizsban töltött hosszúhétvégét választottam.
Tettem ezt függetlenül attól, hogy most már bevallom, csalódtam a városban.
Igyekszem mindig a napos oldalra figyelni, mindig a jót keresni.
És itt persze nem is kellett keresgélnem, csak néhány árnyoldal erősebb volt, mint szerettem volna...

A csodálatos, késő őszi sétáink során azért megéreztem a fény városának vonzását, így azt gondolom, megpróbálom majd megnézni májusban is, hogy megkapjam az élményt tisztán is.
Franciaországot pedig változatlanul imádom, és szívesen felfedezném minden porcikáját.

2011 - TOP10 emlék / hét

Barátokkal töltött balatoni hétvége.

Hú, nehéz, nagyon nehéz a legkedvesebb balatoni emlékeket kimazsolázni! Szerettem minden ott töltött percet, pillanatot.
Szívemnek nagyon kedves az a hétvége, amikor a Pók és a Kriszticsi lejött hozzánk. Egyik délután együtt grilleztünk a kertben, finom húsokhoz készült többféle isteni saláta. És amikor azt hittük már tuti kipukkadunk, akkor előkerült egy tepsi túrós sütemény.
Ekkor kiderült, hogy a finom csemegéknek  biztosan külön zseb van a pocakban, mert bizony azt is mind befaltuk - igaz voltak más vendégek is, így nem csak mi négyen gombóckodtunk ott azon a szombaton...

Kriszticsi túrós pitéje

Pók és Kriszticsi a Balaton parton

2011 - TOP10 emlék / hat

Femili hét.

Ezen a nyáron abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy három teljes hétre lepakkolhattam a nyaralóba, bár végül az időjárás szeszélye miatt kicsit előbb visszamenekültem a városba, mint terveztem.
Csodás napok voltak ezek, mégha sokszor hiányzott is életem párja...
E különleges hetek egyikén csemetéim is velem voltak, a fiam teljes hetet, a lányom csak néhány napot, de kicsit megint úgy voltunk együtt, ahogy "régen".
Igaz mindkét poronty (de főleg a leányzó) meglehetősen fáradt volt, így rengeteget aludt - napközben is - de azért jutott idő a beszélgetésekre, a közös főzésekre, nyugodt falatozásokra, olvasásra, pihenésre, játékra, sétákra, kacagásra a parton, hennázásra, siófoki kalandra, és csillagnézésre is.
Nem is tudom, leszünk-e még együtt így hárman, csak mi, "a szűk kis család".
Jó volt... Aranyló emlék minden perce. Köszönöm.

2011 - TOP10 emlék / öt

Koranyár Jesolóban.

Bár anno ígértem, igazán részletesen nem tértem ki az egyhetes Jesolóban töltött vakációra. Pedig sok szempontból volt különleges, de tényleg...
Két kisgyermekes családhoz mentünk, így a kikapcsolódás sajátos fogalom volt, mindenesetre a mindennapjainktól valami teljesen eltérőt tapasztalhattunk meg, az biztos.
Az egyik párnál egy hat hónapos kislány, míg a másiknál egy 3 év körüli kisfiú és egy 7 éves leányzó volt - az utóbbi család lakókabinjának nappalijában aludtunk. Azt hiszem el lehet képzelni, mennyi élmény fakadt, akár csak ebből kifolyólag is.

A főleg német turistákat kiszolgáló kemping közvetlenül a part mentén, Jesolo csücskében helyezkedett el.

Csak karszalaggal lehetett belépni, és éjszakára bezárták a tenger felé nyíló kapukat, így a biztonsággal nem volt semmi gond.
A németországi pihenőhét miatt rengeteg apróság rohangált le- s fel a kemping területén, iszonyú jókat "bandáztak", rengeteg programot szerveztek nekik az animátorok, és még nekünk is élmény volt az esti "baby disco".

Számomra csodálatos volt egy esős, délutáni magányos séta is a tengerparton. Jó volt a gondolataimmal és a tenger hullámaival ringva andalogni a távolba, miközben lágyan szemerkélt rám az eső...

A római utunk után ráeszméltünk, hogy kihagytuk az olaszországi lasagne élményét. Így az egyik piac felfedező utunkon betértünk egy helyi étterembe, ahol elfogyasztottuk életünk eddigi legfinomabb tésztacsemegéjét. (Annyira jó volt, hogy még egy adagot kértünk!)

Bár anno nem gondoltuk volna, hogy ilyen hamar visszatérünk, de ha már erre jártunk, áthajóztunk Velencébe is. Mi itt, elválva a társaságtól, igyekeztünk új helyeket felfedezni, bár a kedvenc presszónkat - a kis pofátlan verebekkel, a finom spritzzel és a csodás szendvicsekkel - most sem hagytuk ki.

Azt nem mondom, hogy kisimultan érkeztünk haza az egy hét után, hisz nem volt ez az a klasszikus tengerparti lustis pihenős időszak, viszont nagyon jól éreztük magunkat: élveztük a hemzsegést, a társaságot, a tengert, a "lakóházas" nyaralómódot, az isteni olasz kajákat (Hú mennyi sárgadinnyét ettem prosciutto sonkával!), a friss tengeri herkentyűkből készített grill ételeket, az esti gyerek bulit, sőt, még a hajnali ordibálást is a kakaóért - amihez ha már nem volt mit ellene tenni, becsatlakoztunk - igaz a párom inkább pálinkát kért...

2011 - TOP10 emlék / négy

Koradélutáni randevú és fotózás egy hegedűvel.

El-elmerengek rajta, miért, de vitathatatlan, hogy ezzel a hangszerrel való találkozásom meghatározó élménye volt a tavalyi évnek.
Nem tudom miért.
Annyira szép hangszer, érezni hogy gonddal, szeretettel készült! Remélem akié, élvezette használja majd és megéli vele a zene örömét!
Nem hallottam megszólalnni, de mégis felkeltette bennem a vágyat újra, hogy komolyzenét is hallgassak.
Bevallom, pont a hegedűszót kevésbé szeretem, inkább választok könnyebb darabokat - persze az is lehet, hogy nem hallottam még igazi mestert játszani.
Paganini játékát biztos nem hagytam volna ki...

2011 - TOP10 emlék / három

Csákberényi hétvége Catherine házikójában.

Mindenképpen a top10 emlékeim között a helye annak a februári hétvégének, amit az egyik "Catherine's Cottages" házikóban töltöttünk.

Még most is szeretet hullám hömpölyög fel bennem, ha újra nézem az akkor készült képeket.
A házikó és a környék igazi kis varázsbirodalom, tökéletes hely elrejtőzni a világ forgatagától, akár csak néhány napra is.

E hétvége lenyomatai:
Mese
A mese folytatása - kettecskén

2011 - TOP10 emlék / kettő

Kaktuszom virágzása.

Már három éve van ilyen nap.
Egyetlen egyszer az évben.
2011-ben augusztus 3-ára esett...

Nem vagyok kaktusz rajongó, párom azonban imádja őket, főleg amikor picik és nehéz lebeszélni őt a megvásárlásukról. Ez a kaktusz évekkel ezelőtt került hozzánk, és az évek alatt szép, "anyányi" mérete lett.
Jelenleg is tucatnyi kicsi csücsül rajta, s nem is tudom már mennyi apróságot választottam le róla...
Szeretem őt. Óvom, próbálom az ő igényei szerint locsolni, kap táprudat is. És úgy tűnik nem vagyok annyira ügyetlen, mert évente egyszer ámulatba ejtően szép virággal ajándékoz meg.
Először hosszú, csúnyácska, szőrös nyúlványt növeszt, azon bimbó ducul, majd egy napon halvány rózsaszín, hatalmas kehely omlik ki belőle, maga a csoda!
Estére lepihen, összehúzódik, búcsúzik.
Szeretem a napot, amin a világba tárul.
Mosolynap.

2011 - TOP10 emlék / egy

Újra nyúl a családban!

Tavaly év elején, ahogy látom nem szántam időt erre a TOP10 mazsolázásra, amit még 2009-ben találtam ki, pedig olyan jó.
Kicsit áttekinti az ember az elmúlt évet, próbálja kiemelni a kedves, dédelgetett napokat, emlékeket, és közben újra örül a szép óráknak, perceknek.
Most biztos, hogy nem fog egyben "megszületni" ez a válogatás, mert bár a kiválasztásával lassacskán megvagyok, a kezeim állapota miatt képtelen leszek egyszerre ennyit leírni.
Így majd jönnek szépen sorban, ahogy bírom...

Nyüzsi - 2011. április

Kezdjük azzal, ami "természetes", nem is kellett gondolkodni rajta, hisz aki ismer tudja, hogy idén újra nyúltulajdonos lettem, és családunk tagja lett Nyüzsi. Imádom!
Az akkor még apró, huszonhat dekás apróság ,mára már több mint két kilós, karakteres "gengszter", egészen más, mint Dodzsem, szívünk nyúl-hölgye volt.

Ennyi élet-energia esszenciát, "nyüzsgeséget" nyuszkóban még nem éreztem. Neki úgy tűnik nem lehetetlen egyszerre több helyen is rosszalkodni! Rág, ugrál, fut, szalad, tép, rombol - sokszor csak szigeti veszedelemnek vagy világok megsemmisítőjének, földi rombolónak nevezem.
Azért a szabályokat már ismeri, csak éppen nem tartja be. Szoros (értsd folyamatosan megyek mellette, vele vagy ő velem) felügyelet nélkül nem lehet szabadon, mert már lebontotta volna a lakásunkat, sőt talán az egész háztömböt is. Imádnivaló pofija van, és ott legbelül kedves és bújós, tudom én, csak egyszerűen nemigen ér erre rá.

2009 - TOP10 emlék

Még Karácsony környékén találtam ki, hogy bár biztosan nem lesz könnyű, de Szilveszter után kiválasztom 2009 legkedvesebb emlékét, méghozzá számszerint tizet.
Semmiképpen nem akartam olyat, amiben emberek jelennek meg, mert tudom hogy van aki nem szereti ha bármi a neten megjelenik róla, így bár több is köthető valakihez, a kiválasztott képen, nem fog megjelenni...
Tudtam én, hogy ez a tíz nagyon kicsi szám, de a nyaralások során is általában top10-et csinálok a napokra válogatott élményekből, mert ennyit lehet úgy elmesélni, és bemutatni, hogy figyelemmel kibírja a család.
Ma délután neki is láttam a fotóim és emlékeim mazsolázgatásának, jól is esett kicsit áttekinteni az évet.

Íme a kiválasztottak...

Még januárban leptem meg ezzel a nappal a lányom és magam, hogy együtt töltöttük "tizenéves" korának utolsó napját, hiszen másnap betöltötte a huszat.
Már akkor is tudtam, és most is így gondolom, nincs értékesebb, mint a szeretteinkkel együtt töltött idő. Dédelgetett emlék marad, köszönöm.



Nehezen engedtem el a tizes listából a balatoni emlékek százait, és végül ez maradt bent a rostán, az első tavaszi hétvége érzéseit őrizve. Még most is érzem (sőt lassan újra), hogy a hosszú tél után annyira vágytunk már a nyaralóba, szinte fájt. Ilyenkor szeretem a legjobban a tavat és a környékét. Az őszi álomból ébredő természetet még nem zavarják a nyaralók ezrei, békakuruttyolástól hangos a környék, a víz hűvös tisztasága magával ragadó...

A nizzai utunk emlékei közül hármat is kiválasztottam. Az első Eze volt. Amikor 2009.július 14-én megpillantottam ezt a kis falut, azonnal tudtam, hogy a lelkem egy része ott marad, és örök szálként fűz engem oda...
A második képen St Tropez kikötője látható. Az egész környék magával ragadott, már akkor, amikor a párom 2004-ben kivitt oda. Elmondhatatlanul jó volt visszatérni, kicsit sajnáltam is, hogy a nyaralás második felére nem ezen a környéken választottam szállást. A Kedvessel ellentétben én vágyom mindig új helyre menni, mégis megéreztem, mennyire jó ismét felkeresni a kedves helyeket is.
A harmadik választásom a socca lett, amit az út első napján Vence-ben és az utolsón, Nizzában kóstoltunk meg. Olvastam, hogy ezzel az étellel szemben senki nem marad közömbös. Igaz lehet, különleges ízvilága miatt mindenképpen döntés elé állítja a fogyasztóját - jómagam a rajongója lettem.

Természetesen semmiképpen sem hagyhattam ki utazásunk eredeti célját, a U2 koncertet, amin több mint ötvenezer ember társaságában vehettünk részt. Bár már volt szerencsém "találkozni" az együttessel 2001-ben, Münchenben. Akkor ülőhelyen álltunk, így elképzelni sem tudtam, milyen érzés egy ekkora tömeg "szívében" tombolni a zenére.
Bár akkor azt hittem a Magnificent lesz, az ami elsodor és leginkább magával ragad, az I'll Go Crazy if I Don't Go Crazy... remix verziója tette ezt meg, amit azóta sem tudok eleget hallgatni, holott addig gyűlöltem a remixeket.
Ez telitalálat! ... és azóta már több másikat is megkedveltem - lehet megváltozott bennem valami?!

Azt hiszem, ha a lányom is összegyűjtené a 2009-es, emlékezetes pillanatokat (igaz én most a pozitívakra koncentráltam), akkor bizonyára szerepelne benne egy este, melyen többen kerestek neki a távolból szállást, hogy ne töltse újra az éjszakát egy pályaudvaron, mert valahogy mindig elsodorják a koncert után az események... Szerencsére sikerült neki tiszta, meleg alvóhelyet találni, nem is akármilyet, így annak hatására (egészen pontosan a másnapi svédasztalos reggeli élménye ihletésével) terülj-terülj asztalkám várt az idei névnapom reggelén a konyhában...


2009-ben mentünk ki először a Budai Borfesztiválra (egészen pontosan a Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztivál) - méghozzá nem kettesben, hanem kedves barátokkal!
Mint azt akkor, a blog bejegyzésben is leírtam, többszörösen különleges élmény volt.
Idén szeretnék többször kiszakadni hétközben, esténként is a mindennapokból, többek között ezért választottam ki ezt az emléket...


A Villányban töltött hosszúhétvége komoly fejtörést okozott nekem. Hosszas tipródás nyomán, végül mégis azt az emléket (és képet) választottam, ami mindannyiszor elsőként beugrik, amikor erre a néhány napra gondolok vissza.
Ez pedig nem más, mint a kakasdi Anna cukrászdában elfogyasztott krémes. Pocaklény vagyok, ezúton bevallom. Feledhetetlen süti, csak ajánlani tudom a környékre látogatóknak!

Végül egy olyan élmény sorakozzon itt, amiről még nem írtam és lehet nem is fogok. Októberben elmentünk a Kedvessel kirándulni egyet Dobogókőre, ahova gyerekkoromban oly sokat jártunk Anyuékkal.
Már annyi idő telt el azóta, hogy sajnos nem tudtam rég nem látott ismerősként köszönteni a fákat és sziklákat, ám ettől függetlenül végtelen örömmel ittam magamba újra az ismerős érzést, az őszi erdő egyedülállóan különleges élményét.

Ráadásként álljon itt még Mamókám 90. születésnapjának emléke, hiszen ez is a legkedvesebbek közül való, nem tudtam erről lemondani a válogatáskor, mégha ez már a 11. is...