wtg - HOP

Tegnap este a WD kütyünk új funkcióinak próbálgatása közben fedeztem fel ezt a hamarosan a mozikba kerülő filmet. Nyusssziiiiiis! (mégha húsvéti nyuszi is...)

Be is akadtam iziben. Ma korán keltem, és azonnal belevetettem magam a hivatalos oldal bugyraiba. A videók megnézése után egyelőre inkább a pipikék jönnek be, azoktól kész vagyok, de jópofa a nyufi is.

Okvetlenül megnézem... gumicukrot bogyózó tapsifüles... lol. A történet elég bugyutának tűnik, de kikapcsolódni nagyon jó lesz!
Hazai bemutató április 14., ha minden igaz.



IMDb: itt

Esti mese perzsa herceggel

Tegnap este moziban voltunk. Mesét néztünk, felnőtteknek Prince of Persia: The Sands of Time címmel. Várakozások nélkül, csak kikapcsolódni, tényleg "mesét nézni" indultam a gigavászon elé, nem titkoltan várva a szertartáshoz kapcsolódó egyéb kellékeket is - közös vacsora, popcorn,...
Úgyis ritkán hódolunk ilyen elfoglaltságnak, ezért IMAX 2d-ben láttuk, a költségvetésbe belefért az 1.600 forintos jegy. Tulajdonképpen tetszett, bár én ilyen hatalmas képet valahogy nem tudok befogadni. Ez, és a hangerő néha annyira zavart, hogy kihuppantam a kalandból és untakoztam "kint" kicsit, amíg lassan vissza nem vonódtam (tudatosan akarva, nem tehetetlenül) a történetbe.
Bűvöletnek nem tudom nevezni, mert bár sokszor volt megragadóan csodás a látvány, hangulatos a zene, és elfogadhatóak a szereplők, mégsem varázsolt el (ahogy annak idején a játék sem).
Kellemes volt, nézhető, egy nyári estére megfelelő (kicsit hosszú, néhány jól elhelyezett vágással szerintem jobb lehetett volna).
Minden esetre ha legközelebb strucc közelébe kerülök, jobban a szemébe nézek. :D

Fel! utózönge

Mostanában otthon mozizom. Nem akarok annyit gép előtt ülni, ezért inkább hanyatt vágom magam a kanapén, olykor fogok egy tálnyi pattogatott kukoricát és filmeket nézek.
Olykor, kevésbé pihentetően(jellemzően hétvégén) ilyenkor vasalok.

A múlt hétvégén megvettük a frissen megjelent Fel!-t DVD-n, és bár nem volt kedvünk igazán mesét nézni, este végül ezt szavaztuk meg. Tulajdonképpen nem vártam a filmtől semmit, amikor ment a mozikban, nem is olvastam utána, különösebben nem érdekelt.
Most - gondoltam ha kevésbé fog meg - akkor majd figyelem a megvalósítást; a színeket, a karaktereket, a kidolgozottságot, a szereplők ábrázolását...
De a Pixar animációs filmje szinte az első perctől magával ragadott, és úgy érzem, sok gondolatot a felszínre hozott újra bennem, szembesített olyanokkal is, amikkel nem akartam szembenézni.
Kicsit fájt, de nagyon jól esett.
Hüppögtem, nevettem, mosolyogtam és borzongtam - több érzelmet éltem át, mint előtte sok "komoly"-nak titulált mozifilm esetében. Meglepett, hogy ennyire hatott rám - a gondolatok és érzelmek még napokig csengtek le bennem...
Örülök, hogy itt van a polcon és bármikor megnézhetem újra! Ajánlom mindenkinek, de főleg felnőtteknek!

Rozsomák

Nem vagyok filmesztéta, csak egy egyszerű befogadó. Ritkán megyek moziba, bőven kivárom a DVD megjelenéseket, sokszor egy évvel a megjelenés után látok egy filmet. Kivételes, ha valamit várok, és az első hetekben igyekszem eljutni a moziba. Most sem volt másként, különösebben nem hozott lázba az X-Men Origins: Wolverine. Azt sem mondanám, hogy az X-Men sorozat nagy rajongója lennék, de a trailer alapján a Rozsomákra mégis kíváncsi voltam.
Megnéztem hát. Kritikák olvasása nélkül. Csak én és a film, ennyi.
Nekem tetszett, végig lekötött és kikapcsolt. Nem ismerem a képregényt, és valószínűleg ez a jövőben sem fog változni. Így nekem új volt és tetszett Gambit karaktere, és Logan kicsit sok sémát használó múltjának kifejtése is. Nem kihagyhatatlan film az tény, de egy könnyed kikapcsolódásként szerintem érdemes megnézni.

Trópusi vihar

Ritkán járunk moziba, és általában jól megválogatjuk mit nézünk meg. Már többször elhatároztuk - főleg mozi után - hogy gyakrabban kéne hódolni ennek az időtöltésnek, de valahogy mindig elmarad. Nem is tudom mit láttunk utoljára, huhh szégyellem magam.
Nos, ma úgy döntöttünk, megtörjük a jeget. Vaciláltunk a sokak által dícsért utolsó Batman filmet (A sötét lovag), vagy Ben Stiller Tróusi vihar-át válasszuk. Végül a vígjáték mellett voksoltunk, amit én a film első negyedórájában megbántam, legalábbis ideiglenesen.

Szeretem ha egy film magával ragad, ha igazán jó, nem észlelem a körülöttem lévő világot. Erre egy olyan film, amiben patakokban folyik a vér és a belek, végtagok szakadnak le és egyéb trancs van, ritkán alkalmas. Persze tudtam, vígjátékon ülök és fel is volt fokozva, torzítva minden - csak ez valahogy nem vicces, számomra semmilyen formában.
A vígjátékok hangulatához nekem mindig sokat ad az is, kik ülnek ott velünk, kikkel nevetünk-sírunk egyszerre. Így volt ez most is, a kuncogások, kacajok, vicces megjegyzések lassan feloldottak - no meg csökkent a vér aránya is - és a film valahogy elvitt egy hullámvasútra. Olykor ki akartam menni, úgy éreztem, ez katasztrófa, máskor meg azt vettem észre, mégiscsak kacagok. Fent, lent, fent, lent. Ilyen volt az egész, és végül úgy döntöttem, sokkal jobb mintha például egy átlagos akciófilmre ültem volna be (bár ilyesmiért nem fizetnék), mert ott sokszor ugyanez történik a vásznon, csak éppen ott komolyan veszik, hogy az úgy jó és szórakoztató. Sírni tudnék. De most nevettem.
Végülis többször, és nem gondoltam semmi másra, nem törődtem a világ bajával, mégha az őserdő felett repülő helikoptert követve engem a táj szépsége ragadott meg és nem az akció... Egyszóval jó volt, mert pont ezt várom egy vígjátéktól, és a mozitól - kapcsoljon ki. Az elgondolkodtatás már e műfaj esetén nem követelmény, és mégis akadt itt néhány finom részlet, és feldobott fintor a világra, amin el lehet merengeni...