Szeretet a szeretediken

Bár a készülődésről esett szó, a nagy napról nem, pedig megvolt már. A négy napos hosszúhétvégén voltam Anyunál és felköszöntöttem őt, ha picit előbb is, mint ahogy a születésnapja volt, de nem bánta, hisz így vele tudtam lenni két napon, úgy hogy a második nap az egyik unokája is ott volt, mindkettőnk nagy örömére!
Az én drága Anyukám bizony eltipródott, amikor a gyertyaelfújásnál szóltam, hogy kívánni kell ám. Erre nem volt felkészülve. Arra pedig pláne nem, hogy másnap még egy tortája lesz (amit a fiam készített neki), ismét gyertyával és kívánságra vágyva!
Nagyon sokat beszélgetős, örömteli hétvége volt ez, annyira sok ajándékkal, hogy Anyuci már csak akkor tudta igazán feldolgozni, amikor eljöttem és nyugodtan átnézte mindet. (Mert ha ott vagyok, akkor persze neki én vagyok a legfontosabb, nekem pedig Ő.)
A kétszáz képes, gondosan válogatott családi pillanatokat (és elefántokat!) tartalmazó albumot együtt néztük át, sokat mesélt ennek kapcsán is - így ez nekem ismét különleges ajándék volt, nem csak neki (mint írtam, már amikor készült is így voltam vele).

Még egyszer: Isten éltessen sokáig drága Anyukám!