2008. október 11., szombat

Nyolc után...

Szeretem a hétköznapi csodákat. Olyan apró kincset érő pillanatok, melyek bearanyozzák a létet.
Tegnap a kedvessel vásárolni voltunk, és mivel este az utolsó lézeres kezelésre mentem a lábammal, gondoltam meglepem valami apró figyelmességgel a fényt a lábaimra irányító, kedves, mindig mosolygós hölgyet.
Ahogy böngésztem a desszertek között, megakadt a szemem az After Eight-en, amit imádok, de sokan nem szeretik a vékony étcsokoládé lapocskák közt mentolos krémet rejtő csemegét, ezért már kutattam is tovább. Életem párja azonban észrevette az elrévedő tekintetem és titokban megvett nekem egy dobozzal.
Este aztán - bár még nem múlt nyolc - óvatosan bontottam ki az első lapocskát, megtörve, ízlelgetve, élvezve a desszert minden morzsáját, miközben a nyuszi lelkesen érdeklődött mögöttem az ágyon az új csokoládéval kapcsolatban. Igyekszem majd nem befalni, szépen beosztani a születésnapomig és még azon is túl...

3 megjegyzés:

Kisvakond írta...

Én is mindig igyekszem nem befalni, de nem megy..egyiket bontom a másik után...Nem kapkodva és mohón, hanem ízlelgetve és élvetegen, de biza' mindet megeszem sokszor egyszerre....
Jó étvágyat hozzá, szeirntem te akaraterősebb vagy (nem tudom, van-e ilyen szó, akarategynge mintha lenne....)
További szépet a maradék hétvégére!

Lily írta...

Van ilyen szó (akaratgyenge), de rád tudom hogy nem igaz. :) Mondjuk lehet e csoki tekintetében esendő vagy. ;)
Eddig 4 lapocskát ettem meg 2 nap alatt, szerintem hős vagyok. :D

Messzenéző Minyon írta...

Ezt a csokit én is imádom (sőt, a hasonló nevű fagylaltot is)!! De én is tudom, hogy ez az a fajta nyalánkság, amit valaki vagy imád, vagy utál, ezért én sem szoktam ajándékba venni, ha nem ismerem az illető eme oldalát. De most két ismerősömről megtudtam, hogy ők is :)))