Felnőtt a fiam

Azt hiszem fel kéne fognom végre, lassan mégiscsak felnőtt a fiam...

Nem szokásom ajándékokat hozni a kisebb kirándulásokról, csavargásokról, de azért ha külföldről megyek, mindig gondolok a tücskökre, és valami apróságot veszek nekik. A fiam esetében ez általában méretes zacskó csokidrazsé például, a leányzónál valami más, nem feltétlenül ehető, apróság.

Most is, mikor megérkeztünk, odaadtam a nagyobb gyermeknek a a drazsét (az ifjabb dolgozni volt), ám a "köszi" nem volt igazán lelkes. Végül rászánta magát a langalétám és rákérdezett: "Sört nem hoztatok?". Majd a nemleges válaszra visszasomfordált a szobájába...

Kicsit hökkentem álltam, majd realizáltam, a fiam felnőtt. Büszkeségtől duzzadó anyai érzésekkel tértem vissza teendőimhez, ízlelgetve a dolgot.

Ma bevásárlásnál vettem egy dobozos HB-t neki, hisz ilyet ittunk kint, mégha nem is pont ugyanilyet, hiszen a fesztre főzött ser jóval erősebb, de azért reméltem, megteszi.

Jövőre már tudom mit vegyek - még ha itthon is kapható - madárlátta söröcske kerül a csomagba...