Mesét néztünk tegnap. Lefeküdtünk, betakaróztunk, összebújtunk és néztük a tévében a Narnia Krónikáit. Sajnos, tettük ezt kereskedelmi adón, így rendre megtörték a varázst, de valahogy mégis, működött...
Pedig ez a mese lassú, nem olyan evilági, pörgős, több szálon futó, mint amilyen - szerintem - a Harry Potter. A Narnia lassan hömpölyög, kényelmesen árad, apró részleteken molyol, egyszerű, tiszta. Olykor unalmasnak éreztem, de aztán mégsem, jó volt ebben a pókhálószerű finom bűvöletbe burkolózva kicsit elbújni és lassan haladni. Mint a régi meséimben...
Elhinni, hogy például szekrénybe lépve kinyílhat nekünk egy másik világ, ahol a Jó és a Rossz küzdelmében bizony a Jó győzedelmeskedik. Szépen. Keményen, erősen, nemesen, nem véresen, mégha a harcnak része is a halál.
Kell a mese. Úgy ittam be minden pillanatát, mint a kisgyermek az anyja hangját a sötétben -a csodát, a kincset, a lelket kitáró, világra nyíló érdeklődést.
Nem lesz a Narnia a kedvenc mesém, és még csak azt sem hinném, hogy megnézem újra.
De jól esett. Úgy maradtam. Megint vágyom inni a szavakat, lassabb, omlós, finoman csipkézett történetben, nem sietve. Megállva kicsit ebben a bolond világban, és felnézni a csillagok közé, vagy éppen a szekrény mélyére, a bundák mögé...
10 megjegyzés:
Mi is néztük.. Engem is magával ragadott, elvarázsolt, de sajnos az egyik reklám áradatban - hiába volt hangosabbn, pergőbb és harsányabb - elaludtam, így nem láttam a végét...
Isten éltessen!
Vár nálam egy játék, én meg ellopom a tédet (pár poszttal előbb)
Azt én is láttam, bár a lassú élet már nem ennek a hatására indult meg bennem...
Egyik haverom tud iszonytatóan lassan sétálni, és eltanultam tőle! Nagyon jól esik, hogy úgy érzem, mindig egy kicsit otthagy a híres "modern" civilizáció és néha magamban megnevettet a többi rohanó, kifejezéstelen arcú ember nézegetése, és a tudat, hogy szerencsére nem tartozok közéjük.
Jah, és még egy jó előnye van, míg beérek a suliba reggelente, vagy haza délután, sokkal több zenét tudok hallgatni. :D
Hujjel(Minyi nagyobb fia)
Iszonytatóan lassan sétálni mindenki tud, csak nem szokott. :) Megnézném egyszer ezt a sebességet! Lehet sokkal lassabb, mint képzelem. Jó kezdetnek tartom "lassulni" (inkább azt mondanám normálisnak lenni), és láthatóan számos előnye is van. :) Vajon mennyien löknek meg a nagy rohanásban ilyenkor? Pedig ők sem érnek tovább semmivel...
Meglökni nem nagyon szoktak, vagy nem veszem már észre, max. kikerülnek, és jól megbámulnak:D.
Különben hidd el, lassan nem olyan könnyű sétálni, az nem reflex hogy felemeld a lábad lassan, aztán kicsivel előrébb lerakod, sokat kellett gyakorolnom, mivel azelőtt én is nagyon gyorsan sétáltam.
Ez a lassú annyira lassú, hogy általában a többiek kétszer olyan gyorsan "szaladnak" mint én, de ha úgy igazán ráérek, és jó kedvem van, akkor 100méter megtétele is tud 20 perc lenni, pedig tudjuk, hogy a világrekord már 10mp alatt van.
A fílinget nagyon ajánlom, mert jóérzés.
Holnap megyünk a nyaralóhoz. Ki fogom próbálni. :))) Majd figyelem életem párjának arcát is, hihi.
Jó hajrá, sok szerencsét, elsőre tényleg nehéz, ha egy kicsit le is lassulsz, azt veszed észre kicsit később, hogy már megint a megszokott tempóban sietsz, először én se gondoltam volna, hogy ehhez gyakorlat kell:D.
Nahát, nahát, micsoda eszmecserét találtam én itten :)))
Most már legalább értem, hogy miért sétál olyan lassan ez az ifjú ember, mert nekem nem mesélte el... naná, hiszen a szülője vagyok... :)))
Én még mindig gyakorolom ám, főleg most az új cipőben. És abban még a gördülésre is fókuszálnom kell... ;)
ezt ma különböző ráhatások miatt újraolvastam. és annyira érdekes, mert már 1 éve nem járok és 2 évig jártam taichi-ra, ahol "macska-jártunk", ami ilyen. bár azt sosem próbáltam römegben, de hasonló lehet. lassan járni fontos és jó.
Megjegyzés küldése