Eredetileg egy-két nappal előbb terveztem ide menni. Aggódtam, hogyha későre hagyjuk, és nem fér bele egy napba, valamiért úgy érezzük muszáj visszamenni - legyen rá idő. De végül úgy alakult, hogy az utolsó előtti napot szántuk a Vatikán felkeresésére, tudva, amit aznap nem látunk, azt csak évek múlva... ha egyáltalán. Ma már úgy gondolom, ha valaki be akarja fogadni a sok látnivalót és kincset, amit a katolikus egyház államában felhalmoztak, napokat, sőt heteket kéne rászánnia. Mi beértük a csemegézéssel, amit természetesen a Szent Péter Bazilika meglátogatásával kezdtünk.
A hotel shuttle 10 perc alatt levitt minket a világ második legnagyobb keresztény temploma mellé, így már tíz óra körül ott voltunk, elkerülhettük a sorbanállást a tűző napon. A korai időpont ellenére rengeteg ember volt a bazilikában, amit ámulva jártunk körbe. Szerencsére itt viszonylagos csend honolt (a főhajóban dolgozó apró daru ellenére), sőt néhány kisebb, hívőknek elkerített térben misét tartottak.
Most is meglepően sokan járultak a Szent Péter szoborhoz, melynek lábát a hívők serege az évek során fényesre„simogatta”.
Érzésem szerint minimum másfél órát töltöttünk itt, többek között megcsodálva Michelangelo Pietà-ját is.
Ezután kitikkadva indultunk a Vatikáni Múzeum felé...
A séta meglepően hosszúnak tűnt a tűző napon, de szerencsére sorba már az árnyékban álltunk. A jegyvásárláson és a biztonsági ellenőrzéseken átjutva vettem bent egy hangsúlyosan képes, magyar nyelvű (!) inkább Rómáról, de részben a Vatikánról is szóló könyvet, és ezzel felvértezve indultunk felfedezni. Hamar felmértük, hogy kombinált, vizuális-kultúrális sokkot kapunk, kizárt itt mindent megnézni. Ezért a tematikusan csoportosított ókori szobrok megtekintése után az egyiptomi gyűjteményhez vettük az irányt, ahol hosszan elidőztünk.
Sántikálva, botorkálva sodródtunk a Sixtusi-kápolna felé, és egy idő után már képtelenek voltunk befogadni a minden irányból "támadó", felhalmozott műkincs gyűjteményt - freskókat, képeket, faliszőnyegeket.
Így aztán végül a "muszájlátni" kápolnába jutva leroskadtunk az egyik oldalon és a hűvös falhoz simulva, feltekintve felfedeztük Michelangelo évekig tartó alkotásának csodáit. A hatást kicsit rontotta a közelünkben zajongó turista tömeg. Tulajdonképpen ezért is szántuk rá magunkat kb. fél óra múltán az indulásra, nem bírtuk a zsibongást.
Fárasztó nap volt, bár estére terveztünk még egy sétát a vacsora utánra, végül a lábaink lázadozva benyújtották tiltakozásukat, így maradt a hűvös szállodai szobában való limoncello kortyolgatás.
Most is meglepően sokan járultak a Szent Péter szoborhoz, melynek lábát a hívők serege az évek során fényesre„simogatta”.
Érzésem szerint minimum másfél órát töltöttünk itt, többek között megcsodálva Michelangelo Pietà-ját is.
Ezután kitikkadva indultunk a Vatikáni Múzeum felé...A séta meglepően hosszúnak tűnt a tűző napon, de szerencsére sorba már az árnyékban álltunk. A jegyvásárláson és a biztonsági ellenőrzéseken átjutva vettem bent egy hangsúlyosan képes, magyar nyelvű (!) inkább Rómáról, de részben a Vatikánról is szóló könyvet, és ezzel felvértezve indultunk felfedezni. Hamar felmértük, hogy kombinált, vizuális-kultúrális sokkot kapunk, kizárt itt mindent megnézni. Ezért a tematikusan csoportosított ókori szobrok megtekintése után az egyiptomi gyűjteményhez vettük az irányt, ahol hosszan elidőztünk.
Így aztán végül a "muszájlátni" kápolnába jutva leroskadtunk az egyik oldalon és a hűvös falhoz simulva, feltekintve felfedeztük Michelangelo évekig tartó alkotásának csodáit. A hatást kicsit rontotta a közelünkben zajongó turista tömeg. Tulajdonképpen ezért is szántuk rá magunkat kb. fél óra múltán az indulásra, nem bírtuk a zsibongást.
Innen távozva megtaláltuk a helyet, amit a bazilikában hiába kerestünk, ugyanis innen van lehetőség feljutni a Szt.Péter székesegyház kupolájába - 550 lépcsőn kell felmenni (liftért fizetőknek "csak" 320...).
Nem mondom, hogy egyszerű volt, de muszáj volt felmennem (Már tudom, az egyenletes légzés a titok, mire belejöttem, felértem!), ki tudja valaha meglátom-e még a kupolából letekintve a bazilikát, majd a külső tér pereméről Rómát...
Nem mondom, hogy egyszerű volt, de muszáj volt felmennem (Már tudom, az egyenletes légzés a titok, mire belejöttem, felértem!), ki tudja valaha meglátom-e még a kupolából letekintve a bazilikát, majd a külső tér pereméről Rómát...
Fárasztó nap volt, bár estére terveztünk még egy sétát a vacsora utánra, végül a lábaink lázadozva benyújtották tiltakozásukat, így maradt a hűvös szállodai szobában való limoncello kortyolgatás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése