Rómát látni, és megszeretni VII. - Végre Piac!

Minden külföldi utazásunk "kötelező" eleme számomra a piac látogatás. Egyszerűen úgy érzem, ha nem láttam az ország (város) piacát, valami fontosat kihagytam, egy olyan helyet, ahol többet tudhatok meg a helyi emberekről és kultúráról, mint máshol. Fontos.
Ezen a napon az általam kiszemelt, a szálláshelyünktől könnyen megközelíthető Campo de' Fiori volt az elsődleges célpont.

Aznap először érdeklődtem a hotel shuttle szolgáltatása iránt, és kiderült, visznek néhány utast a Vatikánhoz, így a recepciós megbeszélte a sofőrrel, hogy minket kicsit arrébb, egészen közel a piachoz tegyen ki. Sőt még ajánlott is egy különleges, hangulatos utcát, hogy ott sétáljunk oda. Örülök, hogy hallgattunk rá!

Róma egyik legismertebb vásártere jóval kisebb volt, mint gondoltam. A kívánt hangulatot azonban így is megízlelhettem. Az illatos fűszereket, olajakat, pástétomokat, tésztákat, zöldséget, szalámit, likőröket, ruházatot, no és persze virágokat kínáló árusok zsivajgása, a közeli pékségből áradó vonzás, a kútnál nyüzsgő turisták, és a fejét lehajtó Giordano Bruno szobor érdekes kavalkádot alkottak. Hosszan elidőztünk, no meg vásároltunk is itt.

Majd elindultuk, hogy megkeressük, azt az obeliszket, amit semmiképpen nem akartam kihagyni a csodák közül. Bár jómagam nem vagyok elefánt rajongó, ezt a huncut, talapzatba "zárt" ormányost már az útikönyvekből kiszemeltem magamnak, és látni akartam. Nem is csalódtam a Minerva templom előtt álló, Bernini rajza nyomán, Ferrata által faragott műremekben, ami 1667 óta hordja hátán az Isis és Serapis templomból való, egyiptomi obelsziket...

Innen csak egy sarokra volt a Pantheon, ami sajnos éppen felújítás alatt állt, és olyan zsúfolt volt, hogy alázatos csendnek, netovább áhitatnak nyomát, csak befogott füllel lehetett benne fellelni. Mi igyekeztünk csendesen, a patetikus, fénykörbe álló, groteszk pózokban fotózkodó turistákat elkerülve bejárni a templomot, majd útra keltünk a Laterán felé, ahova párom rövidnadrágja miatt végül nem jutottunk be.

Cseppet sem bántuk, a tikkasztó meleg és a sok csoda hatása alatt inkább hazamentünk, vásároltunk a közeli áruházban, és kipróbáltuk milyen egy egyszerű, útszéli kis büfé - isteni pizzát, töltött bébicukkinit faltunk, és megkóstoltunk néhány olasz sört is.

(2010.július 22.)