Szeptember Feszt 2008 - vasárnap

Ezt a napot a Fesztnek szenteltük, fókuszban a Gesarollal. Ebédre mentünk ki, hiszen szombatról volt még 17 kupon. A párom mindenek előtt vért adott, ezt minden évben megteszi, nagyon büszke vagyok rá! Ő, aki utál sorban állni, itt hősiesen megtette, pedig legalább fél óráig tartott, míg bekerült a székbe és jó negyedóra, amíg az életet jelentő vér a gyűjtő zacskóba került. Mint megtudtuk, az övére éppen különösen nagy szükség volt a vércsoportja miatt, reméljük, hogy a hölgy, akinek gyűjtöttek, jobban lesz hamarosan!
Ezután a pocak ideje következett, megkóstoltuk a bivaly-, a dumdum (ez volt a legjobb!) és a kakaspörköltet. Mire befalatoztunk, trappoltunk is a Bogrács színpadhoz...



Sajnos a szinte a teljes nézőteret tűzte a nap. Egy teljes órát vártunk, mire a Gesarol a színpadra lépett. Szerintem csak az mentett meg minket a napszúrástól, hogy ásványvízzel locsoltuk a fejünket. A 14 órára hirdetett koncert végül 15 órakor kezdődött el. Éppen ívelt felfelé a hangulat, amikor az amúgy is egy órás csúszásban lévő műsort félbeszakították. Alig hittünk a szemünknek/fülünknek, de az együttest leterelgették a színpadról, és megejtették a grill-verseny eredményhirdetését. Döbbenet. Ilyet lehet.
Ráadásul a média résztvevők miatt, a pódium előtt nyüzsögtek a fotósok, így mi, az amúgy is zúgolódó közönség, kb. az ő hátsójukat láttuk. Szégyen, hogy senki nem szólt rájuk. Illetlenség illetlenség hátán. Amikor azt hittük vége, még a főzőverseny eredményhirdetését is meghallgattuk, és már aggódtam, hogy esetleg a csapat vissza sem jöhet zenélni, hiszen a 16 órára hívott együttes is ott várt már a háttérben. 16:25 volt, mire Somogyi Józsi hangja ismét felcsendült.
De lényeg a lényeg, megérte várni! Nem ecsetelem, szuper volt, imádom, akárcsak az a rengeteg ember, aki ott tombolt, énekelt a színpad előtt. Még egy ráadás számot is sikerült kicsikarnunk!
Ezután rohanás a hangmester.hu színpadhoz. Még elcsíptük a Kiscsillag néhány dalát, és a hangulatot, ami úgy tűnik ott is jó volt. Kár, hogy nem tudtuk ezt a koncertet is megnézni...
Visszafelé a bepillantottunk a készülő festményre. Amit előző nap fotóztam, ott volt a színpad bal oldalán. Amit most ide tettem, valószínű az a készülő, hangok ihlette kép. Az éppen ott szóló zene jobban lekötött, mint az alkotás, de azért megnézném ha elkészült...
Távozóban a helyszínről még hallgattuk Deák Bill Gyula legismertebb dalait, de már nem mertem a sajgó lábaimmal a tömegben maradni.
Így is büszke lehetek, nyolc órát voltam talpon és bírtam! Na jó, este mondjuk már nem tudtam járni, éjjel meg ráállni sem, de megérte (Vagy mégsem? Majd az orvos holnap megmondja.).
Köszi, klassz nap volt!