Slovensky Raj – 1. nap - Mindenütt jó, de legjobb a jó levegőn

Pénteken délután 3 órakor indultunk Budapestről a nagy útra. A rendkívül hangulatos (nagyrészt nem autópályás) út alatt szép lassan lazultam el, eleinte csak azt vettem észre, mennyire megfeszítem folyton magamat (hol a kezem, hol a lábam, hol az egész testem). Próbáltam tudatosan figyelni arra, hogy már ne gondoljak a munkára, csak az előttem álló élményekre.


Este 7 körül érkeztünk Dedinkyhez. Azonnal lementünk a tópartra, mély szippantások a levegőből, ámulás, hurrá érzés. Azután felkerestük a tó másik felén található szállásunkat. Volt nagy öröm és boldogság, mert minden pont úgy nézett ki, mint a képeken, ami alapján kiválasztottuk. Kedves, magyarul is beszélő recepciós várt, türelmesen elmondott mindent. Máris elégedettek voltunk. Csak bedobáltuk a cuccokat a szobába, és irány vissza a partra. Idilli kép mindenfelé, a hegyeket árnyakba vonták már a fellegek, az égre kúszott a hold, a tóban még mindig gyerekek pancsoltak, lelkes kacsák húztak a turisták felé, hátha leesik némi potya falat. Mindenki mosolyog, elégedett, és többnyire sört szorongat a kezében. Észre is vettük a hiányosságot, és felkerestünk egy közeli, szimpatikus vendéglátóhelyet, melynek terasza hajótestet formált, és ígéretes illatokkal csábította a népet maga felé.


Hamarosan becherovka, sör és kofola sorakozott előttünk, és gyorsan összebarátkoztunk néhány lengyel turistával, akik már kissé felöntöttek a garatra, így lelkes invitálásukat az asztalukhoz inkább nem fogadtuk el.
Romantikus beszélgetés, a vidék ámuló vizslatása, mély szippantások a jó levegőből, a hegyek csodálása, és a fodrozódó tó ringatása – mi kéne más egy csodálatos estéhez. No, nem mondom, a hamarosan érkező finom vacsora, élén egy tányér finom bryndzával és hagymával is jót tett neki.
Tettünk még egy rövid sétát a tóparton és az éjszakába burkolózó faluban, majd másnapra jó időt remélve, optimistán elballagtunk összebújni, aludni.

folyt.köv.