Slovensky Raj - 2. nap - Rainy day, never say goodbye...

„Csepereg az eső” – mondtam szomorkásan a páromnak reggel, de ő megmondta, hogy ne aggódjak, az nem eső, hanem lelóg a felhő, olyan mélyre, hogy belelógunk még, de majd az felszáll és akkor jön a jóidő! Remek, úgyis még csak 7 óra volt (az én kedvesem soha de soha nem ébred fel reggel hétkor!), még csak éhesek sem voltunk, ezért elmentünk a lelógó felhőben sétálni. Elsétáltunk a tóhoz, bekószáltunk a faházak közé, egészen a nagy, illatozó fenyőkig. Egyre jobban esett, végül visszafordultunk, és mire kértünk a fák közül bizony már rendesen hullottak a cseppek ránk.



Behúzódtunk a szállóba, reggelizni és reménykedni. Aztán átautóztunk Biele Vodyhoz és kicsit-erre arra, de nem messze, mert vártuk a Jó Pókunkat. Meg is érkezett egy órás késéssel és csurom vizesen. Megszárítottuk, megmelegítettük és megitattuk, majd elindultunk a jégbarlanghoz, gondoltuk ott mindegy esik-e vagy sem. Hát, nem. A hatalmas parkoló dugig volt és szakadt az eső. Vettünk egy-egy esőkabátot, és irány felfelé a barlang bejáratához. Szuszogás, pihenők, csúszás és ázás, majd felértünk. De hiába, ez a csoda most kimaradt az életemből, mert már az előttünk lévő csoportot sem engedték be, és a barlangba bejutott népeket is kivezették 1/3-ad útról, áramszünet miatt.



Egyébként is törpöltünk már odafent, hogy jó ötlet-e ennyire elázva (a hajamból például csavartam a vizet, pedig volt rajtam esőkabát – igaz kicsit későn vettem fel) bemenni a nulla fokos barlangba… De a sors meghozta a döntést helyettünk. Leplaccsogtunk hát a hegyoldalon, és elbúcsúztunk a gőzőlgő hegyekkel ölelt völgytől...
Visszatértünk kedves vendéglőnkhöz, magunkhoz szólítottunk néhány becherovkát, no és a fiúk persze csapolt sört is. Kiderült, hogy faszénen sül itt az étlapon szereplő grill csirke, így ez alkalommal nem mondtunk rá nemet. Lassan megszáradtunk, jókat beszélgettünk, emlékeztünk és új szavakat tanultunk – köszönöm (dakujem), rétes (strudla), buborék (bubinky).



A szállásunkon aztán olimpiát néztünk, henyéltünk, néha reménykedve kinéztünk a teraszról, hátha eláll az eső – de nem. Úgy esett, mintha „hogyan áztassunk el rekord idő alatt mindent” versenyre készült volna a helyi felhőcsapat. Erre a napra megszavaztuk a beszélgetés, iszogatás és pihenés programot.