Huszonegy

Mondtam már, hogy nem szeretem a kaktuszokat? De tényleg, nem igazán. Mindig megszúrnak meg olyan kis zordak. A párom rajong értük, legalábbis amikor egészen aprók. Mert szerinte olyan kis helyesek. Így aztán hazakerült - évekkel ezelőtt néhány tüskés picur. Persze a "páty" már nem az ő asztala, én gondozgatom őket, és cseperednek is szorgosan.
Hmm, közben eszembe jutott, hogy erről már írtam, és az "anyakaktusz" virágzása mégiscsak az egyik legszebb nap az évben.
Bár már meg sem tudom számolni mennyi szúros zöldséget ajándékoztam el, ma mégis leltárt kellett készítenem, mert tegnap a legidősebb példányt a Kuckómban való rendrakás közben leborítottam, és néhány "kicsi" lehullott róla - így végül leszedtem mindet és elmentem vásárolni. Vettem kaktuszföldet, táprudakat, a megfáradt "anyuka" új, saját teret kapott, az apróságok pedig egy-egy icipici, de önálló "fészket".
Leltár szerint egészen pontosan huszonegy kaktusz van most itthon. Mi lenne, ha szeretném őket?! :) Vagy lehet, hogy már ez kész és igen?!

Újabb apróságok

Akiket már biztosan, nagyon-nagyon, és jól láthatóan "belepték" a konyhát, kiszorítva például a narancsfacsarót:

orchideáim

A "kakukktojás" persze PLU - én is tudom, hogy ő nem orchidea, hanem páfrány! - akibe még a nyáron szerettünk bele, és haza is vittük lelkesen. A Balcsin nagyon szeretett velünk nyaralni, sajnos itt a panelben még szoknia kell a létet, pedig már sprickolót is vettem...