Remegés és szökőár

Nem tudom mi van velem, reggel úgy remegtem, mint a nyárfalevél - kezem, lábam. Aztán enyhült a végtagokon, és már "csak" a mellkasomban remegtem.
Nem mertem így bemenni dolgozni, olyan "teljesen kivagyok" érzés volt.
Pedig még front sincs. A vérnyomásom sem volt rossz, annyira.
Csak valahogy úgy sok minden zűrlik - a hétvégi a vacsora, a hétfői nagyon-korán-kelés, hogy beérjek az ORFI ambulancia vérvételére a keze(i)m (sőt, a bal lábam is) miatt, a megint jön a vashiány-kontrol, pénzügy izék, munkahelyi dolgok, és még hosszan sorolhatnám mennyi dolog karistolja a lelkem.

Aztán késő-délutánra az is kiderült, hogy Anyuci, aki méhány hete már betegeskedi, és nagyon sokat fogyott, kórházba került - nem merem mondani, hogy végre, mert nem törődnek vele, pedig rettenetesen érzi magát - és tehetetlennek érzem magam, pedig ha kell, még ORDIBÁLNI is lemennék, megtennék / odaadnék bármit, hogy jobban legyen, hogy tudjon, szeressen és vágyjon örömmel élni.

Ehelyett itt ülök, várok, majd alszom (ha tudok), és a sok-sok dolog meg hömpölyög, mint a szökőár, sodor és örülök, ha néha - véletlenül? - a fejem (szám) kiér belőle, és kapok levegőt.