A kiadós étkezés után gondoltuk kalandozunk egy kicsit a környéken, érdekelt minket a város külvárosi, lakó része is. (Sajnos csak utolsó nap fedeztem fel, hogy egészen közel hozzánk volt egy piac! Legközelebb érdeklődök a recepción.) Óriási csavargás lett ebből, délután kettő körül volt, mire elkavarodtunk egy metró állomáshoz, aminek közelében beültünk egy helyiek által népszerűnek tűnő, útmenti büfé-pizzázóba, ahol ismét mennyei étket vettünk magunkhoz.
Ezután besuhantunk a városba, egészen a Piazza del Popolo-ig, ahol hosszasan csodáltuk az Augustus császár által Rómába hozatott egyiptomi obeliszket (Flaminus obeliszkje). Kicsi párom lelkét e csodás ókori műremek tetejére helyezett kereszt erősen felkavarta.
Innen elsétáltunk egy közeli kiállításhoz, ahol Leonardo da Vinci munkásságának mérnöki és anatómiai területeiből kaptunk ízelítőt. Ez kihatott az egész napomra, e nyár egyik legmeghatározóbb élményét kínálta nekem azzal, hogy a tárlat megtekintése után, a közeli parkban, majd a városban barangolva, hosszú órákon át beszélgettünk a Kedvessel - feltételezésekről, időutazásról, technikáról és más, bennünk rejlő gondolatokról, amikről eddig még sosem volt alkalmunk, és le sem tudom írni, mennyire jól esett.
Késő délután volt, mire ismét a Trevi-kúthoz értünk, pedig nem volt célunk oda menni (minden út ide vezetne?!). Innen újra sétát tettünk a klasszikusok mellett (Colosseum, Forum Romanum) és azt terveztük, hogy felszállunk egy városnéző buszra. Mint kiderült a Roma Pass nem érvényes az általunk kiszemelt járatra, csupán kedvezményt ad, gondoltam inkább utánanézek, melyik gazdaságosabb (lefotóztam a különböző hop on - hop off ajánlatokat). Így addig barangoltunk, míg a Circus Maximushoz nem értünk. Az egykor oly népszerű, ókori aréna most elhagyatott volt, és csendes. Néhány kocogó, és különböző harcművészeti gyakorlatokat végző fiatal taposta csupán, a használt palackokkal és más szeméttel tarkított, gazos területet. Függetlenül ettől tisztelettel sétáltunk a lovas- illetve kocsiversenyek színhelyén, bár a letűnt korokból nem érzékeltünk semmit.
Azért megkapó volt a múlton merengve figyelni, ahogy a Palatinust aranylóra festi a lemenő nap...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése